Ázsia legnagyobb diszkontterminálja

Dél-Ázsia utazóközönsége viszonylag későn ismerkedhetett meg a zsebkímélő jegyárakkal, ám az igénytelen modell népszerüsítésében élenjáró Air Asia agresszív terjeszkedésének eredményeként ma már valóságos diszkontláz söpör végig a régión. A maláj kistigris az évek során Mianmartól Szingapúrig kilenc államban épített ki hídfőállásokat, s közben két számjeggyel növelte a forgalmát. A hátizsákos és batyus utasáradat azonban egy idő után komoly fejtörést okozott a Kuala Lumpur nemzetközi légikikötő (KLIA) üzemeltetőjének. Egyes napszakokban hosszú sorok kígyóztak a jegykezelésnél, a kiléptetőpontnál és a biztonsági vizsgálatnál, akadályozva ezzel az igényes közönség gördülékeny és színvonalas kiszolgálását. De a filléres utazók a pazarul berendezett tranzitváró meghitt atmoszféráját zavaró viselkedésükkel is ártottak az ötcsillagos repülőtér imázsának. A megoldás tehát kézenfekvő volt, vagyis a „konkolyt a búzától elválasztandó” építeni kell egy önálló terminált a 2004-ben már négymilliósra hízott diszkontforgalom kiszolgálására – lehetőleg minél messzebb a KLIA központi egységeitől.

A 30 millió dollárba kerülő új komplexum helyét tehát a tízezer hektáron fekvő légikikötő legtávolabbi pontján, a főépülettől 20 km-re található teher- és logisztikai bázis szomszédságában jelölték ki. Mellesleg még abban is szerencséje volt a beruházást önerőből finanszírozó repülőtérnek, hogy a kormány a turizmus előmozdítása címén 10 millió dollárral hozzájárult az építési költségekhez. S mivel az igénytelen publikumnak szánt egyszerü létesítmény terveinek elkészítése rutinfeladatot jelentett, és a 2005 tavaszán elkezdett munkálatok egy év alatt be is fejeződtek, az Air Asia és regionális csapata tavaly júniusban már birtokba is vehette a terminált. Végeredményben mindkét fél jól járt. Az átadással egyidejüleg a KLIA elegáns központi épületegyüttese megszabadult a drága padlószőnyeget koptató és a normális müködést zavaró ötmillió utastól, ezáltal ismét felhőtlen napok köszöntöttek a szolgáltatás kimagasló színvonaláért 2005-ben és 2006-ban a világelsőt megillető címet elnyert légikikötőre. Ráadásul az autópályán is helyreállt a rend, miután megszüntek a gépkocsik folyamatos haladását akadályozó forgalmi dugók. Ugyanakkor az új helyre átköltözött légitársaságok is megtalálták a számításukat: a korábbiakhoz képest 25 százalékkal kevesebbet fizetnek a kiszolgálásért, ami lehetővé teszi a versenyképes jegyárak szinten tartását.

Ázsia legnagyobb diszkontterminálja – beleértve a 36 ezer m2-es utasforgalmi épületet, valamint a 30 repülőgép egyidejü kiszolgálására alkalmas előteret – összesen 50 ezer m2-es területet foglal el. Az utashidak nélküli egyemeletes komplexumban a légitársaságok profiljának megfelelően puritán körülmények uralkodnak. Takarékossági meggondolásból alapjáraton müködik a légkondicionáló rendszer, de a fölösleges luxusnak tartott drága és energiafaló gépészeti berendezések (mozgólépcsők, liftek, mozgójárdák) is hiányoznak. A könnyüszerkezetes építmény egyszerü belső kiképzése szintén az igénytelenséget tükrözi, akárcsak az olcsó jeggyel utazóknak nyújtott szolgáltatás többi eleme.

A kifejezetten funkcionalitásra törekvő tervezők a legegyszerübb megoldást választva három főegységre osztották fel az L alakú épülettömböt: középen helyezkedik el a 72 check-in pulttal berendezett közös kezelőcsarnok, ettől balra található a nemzetközi szárny – a tranzitváró a beszállókapukkal, illetve a fallal leválasztott beléptető, poggyászkiadó és vámterület –, jobbra pedig a belföldi traktus. Jóllehet a diszkontjáratok közönségére nem jellemző a pazarló költekezés, azért az igényesebb réteg mégsem vág neki étlen-szomjan egy többórás útnak. Másrészt a terminál üzemeltetője is igyekszik szert tenni némi többletbevételre, úgyhogy a tranzitváróban kialakított galériás gyülekezési helyen gyorsétterem, kávézó-teázó, drinkbár, vámmentes bolt, valamint divatos ruhanemüket, ékszereket és maláj emléktárgyakat forgalmazó üzletek várják az utazókat. Persze fogyasztás, vásárlás vagy nézelődés közben az idő is gyorsabban telik, ugyanis a hosszú folyosóról nyíló beszállókapukhoz csak fél órával az indulás előtt szólítják az utasokat.

Időközben a bevételek felhígulása és a hírnév csorbulása miatt aggódó néhány nemzeti fuvarozó, de legfőképpen a vállalkozók belátták, hogy ha tovább halogatják a döntést, akkor a régióban az üstökös sebességével terjeszkedő Air Asia maga fogja mozgósítani a szunnyadó piaci potenciált. 2005-ben aztán megtört a jég, s rövid időn belül több olcsó jegyeket árusító légitársaság is megjelent a dél-ázsiai térségben. Az első fecske a bangkoki Orient Thai (One-Two-Go) volt, majd megalakult a Thai Sky Airlines, Szingapúrban a Tiger Airways, s tavaly ugyancsak szingapúri székhellyel az ausztrál érdekeltségü Jetstar Asia, legutóbb pedig az indiai szubkontinens újonca, az Air India Express. Az idén aztán ezek a többnyire turistákat és rokonlátogatókat szállító külföldi légitársaságok is elkezdtek Kuala Lumpurba repülni, új színfolttal gazdagítva a KLIA diszkonttermináljának forgalmi struktúráját.