
2025. március 25-30. között került megrendezésre az Avalon Australian International Airshow, melynek statikus és dinamikus programja idén is sok érdekességgel várta a helyszínre érkezőket. Helyszíni, képgalériás beszámoló!
A nagyszabású rendezvényről, személyes tapasztalatokról az alábbiakban olvashatjuk Fábri László összegzőjét, kedvenc pillanatairól képgalériát is mutatunk Olvasóinknak!
"Hűvös szél fújja a látogatók tízezrei által felvert port hátulról a kameratáskára, mindenkire és mindenre, enyhe sárgás barnás színt adva még a levegőnek is. Mivel a kameratáskám sajnos nyitva maradt, gondolatban be is adtam a kamerát a másnap reggeli szenzortisztításhoz. Ezen elmélkedni azonban nincs idő, mert a pályavég felől hallatszó süvítésből dübörgésbe váltó hang jelzi: nekilódult az Ausztrál Királyi Légierő vadonatúj F-35A Lightning II harci repülőgépe, hogy 10 másodpercen belül a levegőbe emelkedjen, mindenki tudtára adva, hogy elkezdődött a 2025-os Avalon Airshow első közönségnapja.
Az avaloni repülőnap, illetve repülős-hét - hiszen 6 napos volt a rendezvény - sosem csak a repülőeszközök bemutatója, hanem egyúttal egy légiszalon is, minden kapcsolódó beszállítóval, azok kiállításaival, pavilonokkal, konferenciákkal, előadásokkal, prezentációkkal, sajtóbemutatókkal, külön szakmai programokkal keddtől péntek délig. Európából legjobban a párizsi Le Bourget-hez lehetne hasonlítani a kiállítás jellegét. Már a szakmai napokon is vannak gyakorló repülések/repültetések a hivatalos látogatók részére, és mivel a sajtóbelépő minden napra szól, így ezek a napok alkamasak tömeg nélküli látogatásokra, fotózásra, interjúkészitésre is. A nem szakmai közönséget pénteken délben kezdik beengedni, 2-3 körül kezdődik tipikusan a nagyközönségnek szóló repülő-show, ami aztán hagyományosan este 9-10-ig tart, de csak pénteken. Ez a normál években sötét estébe nyúló bemutató szintén különlegesség, pont a fényjátékra és látványra kihegyezve, mint például utánégetős felszállások, lézer-show-t bemutató vitorlázógép, infracsapdákat szóró repülőgépek, helikopterek, tűzijáték a pálya hosszában, és a végső attrakció, a tűz-fal, ami 2-3 egymást követő hosszú láng-fal pirotechnika kb. 400 m hosszan, olyan hőhatással, hogy a felrobbanásakor a pálya hosszában mindenkinek melege lesz néhány másodpercre.
Az már csak hab a tortán, hogy általában a statikus sor gépei is nyitva vannak, illetve ki vannak világítva, a szállítógépek beltere hol normál, hol zöld, hol mélyvörös éjszakai/taktikai világítással, különleges hangulatot teremtve… normál években. Sajnos a “normál évek” és “általában“ szavakat azért kell kihangsúlyoznom, mert az idei, péntek esti program elmaradt a következők miatt: súlyos repülőbaleset történt délután 5 után, a Paul Bennett vezette 4 gépes műrepülő csoport narancssárga festésű gépe egy bukfenc alján lapos szögben a földhöz csapódott.
Szerencsére, a pilóta túlélte, még ha súlyos-válságos sérülésekkel is, kb 1 órába telt, mire kimentették a roncsból és szállítható állapotba hozták. A balesetet a fotós területről szinte senki nem követte, mert viszonylag távol történt, a levegőben lévő por mellett a bemutató füstje is homályosította a levegőt, azonkívül mindenki ismerte ezt a műrepülőbemutatót, itt is naponta kétszer repülték. A fotós területen már a két szám múlva következö F-22A Raptor repülésére keszültünk, csak annyit láttunk, hogy a narancssárga gép eltűnt a pálya túloldalán lévő lejtő mögött, ami eddig megszokott volt, hiszen gyakran fűnívóból kapják fel a gépeket, de ezúttal kisebb porfelhő csapott fel mindössze, fel sem tűnt, hacsak valaki nem pont azt nézte. “Bloody hell, he’s crashed” hallatszott valakitől, a többség meg kereste, hogy mi történt, hiszen semmi tűz, robbanás, füstfelhő, egyéb dolog nem utalt a balesetre. A kötelék többi része is befejezte az aktuális manővert, nem is látták először, hogy mi történt, de rögtön rájuk szóltak, hogy program megszakítva, és két kör után a kitérő reptérre irányították őket. A pályára sem engedtek semmit onnantól, hiszen a reptér baleseti helyszín lett és a majdani vizsgálat része az is, hogy nem-e a pálya vagy idegen tárgy is közrejátszott.
Először egy Jetstar A320 állt fel a felszálláshoz a pályavégnél, a műrepülők először félre is álltak, de aztán előrébb sorolták őket, hogy majd azután felszáll az utasszállító. Rossz döntésnek bizonyult, hiszen a baleset miatt azonnal lezárták a repteret, a légteret, onnantól senki sehová, visszagurult az Airbus is a terminálhoz, minden járatot töröltek aznapra. Az utána jövő Raptor is csak egy 180-as fordulót csinált a pályavégen, majd szintén visszagurult az állóhelyére.
Csend telepedett a reptérre, semmi zene, kommentárok, megállt az élet kb. 20 percre, szürreális volt az egész, mindenki hírekre várt. Sajnos, senkinél nem volt a környéken rádió-szkenner, viszont árulkodó volt, hogy az egyik fotós kolléga – friss nyugdíjas A380 oktatókapitány a Qantastól - el is kezdett pakolni, szerinte mára ennyi, mostantól semmi nem lesz, amíg az ATSB nem végez a helyszíni vizsgálattal. Így is történt, másnap délután 1-ig nem is repült semmi, átszervezték az egész szombati repülőprogramot is. A látogatók szempontjából is hihetetlen balszerencse, hogy ez pont akkor történt, hiszen normál közönségnapi programot lehet pótolni, de a következő esti show-ra két évet várhat mindenki. Rendes gesztusként a szervezők bejelentették, hogy kedvezményes szombati belépést biztosítanak a pénteki jegytulajdonosoknak. Szombat délutánra végeztek a helyszíni vizsgálattal, és egy leponyvázott kamionnal elszállították a roncs darabjait egy zárt hangárba. A péntek este elmaradt tűz-fallal folytatódott aztán szombat délután a show repülőprogramja.
Az egész esemény elfoglalta szinte az egész repülőteret, egyszerűen a kiállítók száma és az elfoglalt terület miatt lehetetlen mindent megnézni egy hétvége alatt, ha az ember repülést is szeretne látni. Csak a statikus sor kb 1.5 kilométer hosszú, de sokfelé több sorban, egymás mögötti területen vannak a kiállított gépek. A repülési programot nézők számára kihúzott drótok kb 1 kilométer hosszan húzódtak a pályával párhuzamosan 50 méter távolságban. Avalonban mindig közelről lehet nézni a repülést, így egy nagyobb gép, mint például egy C-17-es felszállásakor és szembeszél esetén még azt is érezni, hogy kerozingőzös meleg légáramlat hordja a száraz füvet és port. Fotós szempontból nézve, egy vadászgép szépen kitölti a keresőt 150-200 milliméteres objektíven át nézve, nagyobb géphez meg alapobjektív is elég. A bemutatók középvonala a pálya túloldalán további 100 m távolságban van, így ahhoz már jól jön az 500-600 mm-es objektív. A kordont képező drótok mindössze térd es derék magasságban vannak kihúzva, semmi kerítés, ketrec, embermagas paraván vagy hasonló itt nincs. Idén először voltak viszont biztonsági emberek 50 méterenként a közönséggel szemben (pályának háttal) állva, nehogy valaki berohanva megzavarja a programot.
Az egyik díszvendég az USAF F-22A Raptor demo team szereplése volt, ami szintén elég balszerencsésre sikerült az idén. Azzal kezdődött, hogy a keddre kiírt érkezés helyett csak csütörtök hajnalban landoltak, így az első három napra tervezett gyakorlásuk el is maradt. Sajnos csak kettő gép jött, a dinamikus bemutatóra egy aktív, egy tartalék, így statikusra nem jutott, de még külön stand sem volt a közönséggel való találkozóhoz, kitűzők, pólók, sapkák stb. árusításához. A kiszolgálók elmondása szerint a bemutatóra használt gépeken semmi módosítas vagy könnyítés nem volt, az USAF-nál minden bemutató gép alakulatnál repül és harcra kész, nincsenek kijelölt, módosított, kizárólag a bemutató csapat által használt gépek, a hivatalos bemutató pilóta és kiszolgáló csapat települ ki, a gépet meg máshonnan repülik oda. Az F-16 Viper Pacific Demo Team is ugyanazon az állóhelyen települt, hasonlóan védetten elkordonozva, kb 50 m-re minden mástól, külön kutyás rendőrök felügyelete alatt, így a közönség nem léphetett kapcsolatba vagy beszélhetett a személyzetekkel, hacsak azok nem jöttek ki a kordonhoz. Lehet, hogy az esetleges tüntetők és rendzavarók miatt megnövekedett kockázattal függött össze az amerikai résztvevők távolságtartása és extra elkerítése is a területen.
A mindenki által várt látványos repülés a Raptor esetében váratott magára, mivel az első gyakorlásra csak csütörtök késő délután került sor – az eredeti kora délutáni kiírással szemben - amit nem várhattam meg, mivel akkor már a másik repülőtéren kellett a bérautót lecserélnem sajnos. Kiderült, hogy az még csak orientációs repülés volt, nem utánégetős felszállással, a látványos figurák között hosszabb átmenetekkel, viszont a párás levegőnek köszönhetően hatalmas páraleválásokkal, amik az ellenfényben igen jól néztek ki – ahogy másnap néztem a fotós kollégák képeit a monitorokon. A balszerencse egész hétvégére kitartott, a Raptor péntek esti repülése a műrepülők balesete miatt maradt el, a szombati közönségnap repülése pedig műszaki hiba miatt, ami csak a pályára való felálláskor derült ki, így az utolsó napig még mindig nem láthatott F-22-es repülést a nagyközönség. A vasárnapi programban persze megint a kora esti időpontra sorolták, így sajnos egybeesett a hazarepülésemmel és biztossá vált, hogy az idén Raptor bemutatót nem fogok látni, óriási pechemre, és annak ellenére hogy 5 napon át ott voltam."
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Az előző évek hagyományát követve, idén is átadták Az Év Hajózója elismerést: a díj átadására a 12+1. alkalommal, 2025. november 8-án, szombaton megtartott Vadászpilóta Találkozón került sor Balatonakarattyán, a Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központjában.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.