Vendégjárás - Szuhoj-vakáció Franciaországban

A másik jó példát a Garuda sorozat jelenti, melyet immár a nyolcadik alkalommal rendeztek meg a Mont-de-Marsanban található Base Aérienne 118 területén. Ez a gyakorlat immár 22 éves múltra nyúlik vissza, kétévente szokták megtartani. A 2025 novemberi eseményre India száz katonával és hat Szu-30MKI géppel érkezett. A Szuhojok a Sisa bázison állomásozó 15. század állományába tartoznak, a vendéglátók pedig Rafale gépekkel vettek részt a gyakorlórepüléseken. Rajtuk kívül nyolc további bázisról is érkeztek résztvevők: tankerek, harcászati szállítógépek, sőt még helikopterek is.

A francia légi- és űrerőket Julien Sabéné tábornok képviselte. Szerinte az esemény mindkét ország számára komoly tapasztalatokat jelent. Sergeti ezredes, a francia bázis parancsnoka: „A gyakorlat logisztikai szempontból komoly kihívást jelentett, hiszen összesen félezer ember számára kellett biztosítani a mindennapi feltételeket, például a szállást és az étkezést, természetesen mindezt minőségileg is megfelelő módon.” A Garuda műveleti parancsnoka ezúttal Mont-de-Marsanból, a 30. vadászrepülő ezred állományából került kijelölésre. Samuel alezredes gyakorlott Rafale pilóta, aki megosztotta velünk a kéthetes kiképzés tapasztalatait. „Mi volt számomra legnehezebb a felkészülés során? Elsősorban az, hogy a valósághű szcenáriót egy rendkívül nagyszabású környezetbe kellett beilleszteni. Az eseményeket eleve két külön fázisra bontottuk: az első héten az alapműveletekre, például a manőverező légiharcra fókuszáltunk. Ezek hatalmas kihívást jelentenek az egyének számára, ugyanakkor rendkívül fontosak a későbbi komplex szituációkhoz.” Ezen kívül az első héten már légi utántöltési feladatokra is sor került: a Rafale-ok mellett a Szu-30-asok is vettek át üzemanyagot a francia légierő A330 Multi-Role Tanker Transport gépeiből. Ez a tevékenység a későbbi összetett műveletek során már létfontossággal bírt, egyúttal jól demonstrálta a két harci típus és a légi utántöltő kompatibilitását.

A második hét a Beyond Visual Range (BVR) szerepkörről szólt, ami a radarvezérlésű fegyverekkel végzett eljárásokat jelenti. „Ezek már bonyolultabb feladatokat takartak, például nagy értékű technika oltalmazását, vagy éppen fordítva, támadó jellegű légi műveleteket, illetve azok keretében a csapásmérő kötelékek támogatását. Mindezek során természetesen teljes mértékben biztosítani kellett a légi fölényt, ami térben és időben részletes koordinációt igényelt. A Combat Air Patrol (CAP) járőrözés során hat plusz hat géppel tevékenykedtünk. Egy-egy csapat két órán át végezte a dolgát, majd a váltást is megfelelően kellett végrehajtani. Eközben természetesen többféle fenyegetés is érte a kötelékeket, emellett a saját erők azonosítása is létfontosságúnak bizonyult.” A műveletek ilyen jellegű összetettségének köszönhetően sikerült kihozni a gyakorlatból mindazt, amit harcászati szinten el lehet érni.

A másik komoly kihívást az alacsonyan, illetve lassan repülő ellenfelek jelentették. Ahogy Samuel alezredes megjegyezte: „A helikopterek és UAV-ok elfogását, illetve megsemmisítését minden pilóta gyakorolhatta, számukra ez igen bonyolultnak számított. A vadászgépeket nagy sebességre optimalizálják, így az alacsonyan és lassan repülő célpontok leküzdése mindig jelentős nehézségeket tartogat. Ráadásul ezek az eszközök rendkívül kis radarhullám-visszaverő felülettel rendelkeznek. A gyakorlathoz a francia helikopteres alakulattól nagy mennyiségű forgószárnyas felszállást igényeltünk, így a Rafale, illetve a Szuhoj hajózók egyaránt fejleszthették ezt a rendkívül tanulságos, egyúttal harcászati szempontból igen értékes képességet. A helikopterek mellett két drónt is szereztünk, sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt azokat nem sikerült teljes mértékben kihasználni.”

A légi utántöltések a második héten is folytatódtak: „A saját Rafale gépeink közül általában hat-nyolc példány vett részt ezekben a műveletekben. Az MRTT-ken kívül Airbus A400M-eket is felhasználtunk erre a célra. A tankoláson kívül természetesen ezen kevésbé manőverező célpontok biztonságát is szavatolni kellett, tehát a légteret is szabaddá tettük. Ebben nagy segítséget jelentett a saját Boeing E-3F AWACS-ünk, amely a földi telepítésű vezetési és parancsnoki rendszerekkel párhuzamosan biztosította a valós idejű információkat.

Az eseményekben más légi járművek is részt vettek: könnyű légcsavaros harci gépek, Mirage 2000-5-ös légvédelmi vadászok és Mirage 2000D csapásmérők, illetve együttműködő alakulatok Rafale-jai. A földi telepítésű objektumok a légvédelmi tevékenységet szimulálták. A felsorolt eszközök mind a saját csapatokat imitáló kék, mind az ellenséget játszó vörösök állományában szerepet kaptak. A házigazdák számára az is komoly kihívást jelentett, hogy a komplex tervezést még az MRTT-k rendelkezésre állása is megnehezítette, ugyanis azokra párhuzamosan más, stratégiai jellegű feladatok során is igény mutatkozott.

Samuel alezredes a Garuda napi menetébe is beavatott minket: „Az események általában reggel hétkor kezdődtek, a legtöbb esetben fél nyolcig már fel is szálltak a gépek. A bevetéseket követően kiértékelésre került sor, az utolsó hullám pedig gyakran este hét-nyolc óra körül végzett. Ez azt is jelentette, hogy a két héten át az állomány napi 12-13 órán át tevékenykedett, ami komoly fizikai és mentális leterheltséget okozott. A bevetéseket próbáltuk minél vegyesebben szervezni, tehát például aki az első héten délelőtt tankolni indult, délután nagy valószínűséggel légiharcra került betervezésre. A napok tekintetében szintén variáltuk a feladatokat. Az első héten inkább több rövidre került sor, később már hosszabb, komplexebb műveleteket terveztünk. Mindez persze a hajózók leterheltségén túl a bázis maximális kihasználtságát is eredményezte.” Jól mutatja mindezt, hogy a Garuda keretében egy-egy vadászgép átlagosan 50-70 bevetés során 90 órát töltött a levegőben. A házigazdák egyik legjelentősebb tapasztalatát az jelentette, hogy komolyan fejleszteni kell még a légi utántöltő kapacitáson.

Indiai részről a kontingens parancsnoka Rohit Kataria ezredes volt, az állomány többsége pedig a 15. századtól került kijelölésre. „Én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy a nyolcadik Garuda vezetését ellássam. Francia részről ehhez komoly támogatást kaptunk. A legnagyobb kihívást a százfős kontingens összefogása jelentette: bár a gyakorlaton egy komplett vadászrepülő alegységként kellett tevékenykednünk, eredetileg három eltérő típushoz kötődő állományról van szó. Az alegység magját természetesen a hat gépet üzemeltető hajózó és műszaki katonák jelentették, de rajtuk kívül még repülésirányítók, meteorológusok, repülésbiztonsági szakemberek és logisztikusok is helyet kaptak ebben az expedíciós kontingensben.” Bár két légierő többféle szakterületéről volt szó, az együttműködés érdekében mindenkinek egységesen kellett tennie a dolgát.

„Amikor másokkal együtt repülünk ugyanúgy kell gondolkodnunk. Ez pedig a többiekre is igaz: ki hogyan reagál a kihívásokra, miként fogja megoldani a felmerülő problémákat? És természetesen mik lesznek majd a repülésbiztonsági kockázatok, hogyan lehet azokat csökkenteni? Ez pedig nemcsak a légi-földi viszonylatra igaz, hanem a francia-indiai együttműködésre is. Olyan ez, mint egy focicsapat, ahol együtt küzdünk a közös siker érdekében.”

Mindez persze csak kimondva ilyen egyszerű. A hajózók tekintetében például a komplett Szuhoj-századot tartalmazta a kontingens: parancsnoktól a tapasztalt oktatón át a legfiatalabb újoncig. Mindez azt is jelenti, hogy tudást, illetve jogosításokat tekintve a legváltozatosabb szinten álltak. A kihívásokra jó példa, hogy odahaza csak az Iljusin Il-78-asból tankoltak és az Airbus MRTT újdonságnak számított számukra, de a problémát könnyen megoldották. Természetesen ebben nagy segítséget jelentett a Szu-30-as univerzális és stabil kialakítása. Ez a rugalmasság a légiforgalmi irányítókra, illetve az elfogást végző vadászirányítókra egyaránt igaznak bizonyult, de a többi szakterület is hibátlanul tette a dolgát. A kijelölt katonáink odahaza nemcsak a Szuhojokkal, hanem például Mirage 2000-esekkel és Rafale-okkal is dolgoznak, így a többiek munkájának megfigyelése fontos részét képezte a tapasztalatszerzésnek. „A két típust összevetve a Szu-30-as hatalmas méretű, ennek ellenére kiváló manőverező képességgel rendelkezik. A Rafale viszont egy olyan »négy és fél generációs« típus, amely fejlett elektronikai harci képességekkel és modern fegyverzettel bír.”

Az indiai kontingens számára a logisztikai jellegű tapasztalatok is fontosak voltak, hiszen nagy távolságra települtek, ahol két héten át folyamatosan biztosítani kellett a műveleti képességeket. Ez a gépek műszaki kiszolgálására különösen igaz: a megfelelő hadrafoghatóság érdekében kiemelten fontos volt a tartalék alkatrészek előre tervezése. Mindezt úgy, hogy közben a Szuhojok igen magas repült órát, illetve felszállást teljesítettek. A vendégek mindezt kiválóan megoldották: nem történt olyan meghibásodás, amely karbantartási problémából származott.

A Garuda 2025-ben is igazi sikertörténetnek bizonyult, mindkét ország légiereje hatalmas tapasztalatokat szerzett. Azt is fontos megemlíteni, hogy az együttműködés ezen fajtája a katonai tevékenységen túl komoly diplomáciai szerepet is játszik.

A cikk nyomtatott változata az Aranysas magazin 2026. áprilisi számában jelent meg.

Forrás: Aranysas