Feljövőben a kínai polgári repülőgépgyártás

Az elmúlt nyolc évben bizonyára elegendő tapasztalatra tettek szert az ARJ–21-700-as kifejlesztésén és megépítésén dolgozó kínai mérnökök, mert bár anyagi jellegü gondok nem hátráltatták a munkájukat, azért szép számmal akadtak megoldandó technikai problémák.

A program menetrendjét például már az induláskor teljesen felborította, hogy az ukrajnai Antonov gyárban kifejlesztett szuperkritikus szárny aerodinamikai tesztjeit négy intézet szélcsatornájában is el kellett végezni (Kínában, Oroszországban és Hollandiában). Tudniillik a kínai légügyi hatóság (a CAAC) a pártatlan repülőkísérleti laboratóriumok szakvéleményétől tette függővé a gyártás engedélyezését. Emiatt természetesen többször is át kellett tervezni a szárnyszerkezetet, s ezzel együtt a sárkány más komponenseit is, ami behozhatatlan csúszást eredményezett.

Pedig a sanghaji repülőgépgyár vezérigazgatója 2001-ben még magabiztosan úgy nyilatkozott, hogy a 78–98 személyes gépcsalád Benjáminja, a rövid hatótávolságú ARJ–21-700-as a pekingi olimpiai játékok évében forgalomba áll. Nyilvánvalóan más jellegü problémák is adódhattak az évek során, mert a 001-es számú prototípus csak 2007. december 21-én készült el, utána pedig, ki tudja miért, majdnem egy évet kellett várni a B–970L első felszállására. Furcsa módon egyetlen külföldi tudósítót sem hívtak meg a tavaly őszi szüzrepülésre, sőt előtte a Xiang Feng látványos bemutatási ceremóniájára sem.

Végül aztán lehullott a lepel a titokról. A divatos köntösbe öltöztetett presztízsgép november 28-án elhagyta a sanghaji repülőgépgyár kísérleti telepének hangárját. A forgatókönyv szerint először tisztelgett a gurulóút mentén felsorakozott állami és tartományi pártvezetőknek, majd ráfordult a pályára, és ezerméteres nekifutás után 12 óra 23 perckor a magasba emelkedett.

Azon a pénteki napon az ország lakossága először az esti tv híradóból értesülhetett a történelmi jelentőségünek nevezett eseményről, vagyis hogy Sanghajban felszállt a kínai repülőgépipar büszkesége, a kilencvenszemélyes, sugárhajtású „Repülő Főnix”. És persze az ilyenkor szokásos propaganda sem hiányzott a kommentárból, amely azzal folytatódott, hogy ez csak az első lépés a siker felé, ugyanis a konstruktőrök már dolgoznak az AR–21-es gépcsalád többi változatának kifejlesztésén.

Másnap a programot felügyelő konzorcium vezérigazgatója nyilatkozott a sajtónak, de az első kísérleti repülés részleteiről csak annyi derült ki, hogy az sikeres volt. A gép 900 méteren repülve hajtotta végre az előírt feladatokat, s ezzel elkezdődött a százhetvenkét kötelező tesztre kiterjedő engedélyeztetési program, amelynek során az eddig összeszerelt hat példány közül három vesz részt. Azt viszont már most tudni lehet, hogy a konfigurációtól függően 78–90 férőhelyes ARJ–21-700-as időben megkapja a hatósági engedélyeket, mivel a szokatlanul hosszúra nyúlt fejlesztési periódusban valamennyi kritikus müszaki problémát megoldották.

Most már, hogy a sikeres premierrel az utolsó akadály is elhárult a 776 millió dollárt felemésztő program útjából, óramüpontossággal müködik a gépezet. A megrendelők garantáltan hozzájutnak a vállalt határidőre a gépekhez, mert a részegységek gyártói és a külföldi beszállítók felkészültek az igények teljesítésére. Csakúgy, mint az AVIC sanghaji központi repülőgépgyára, ahol az első évben tizenöt darabot tudnak összeszerelni, 2015-ig pedig az igényektől függően akár évi ötvengépesre is növelhetik a kapacitást.

A bevezető légitársaság – amely a legújabb hírek szerint a Joy Air lesz – így bizton számíthat arra, hogy 2010 márciusában átveheti az első forgalomképes ARJ–21-700-ast.