Felívelő pályán a légierő - Interjú dr. Bali Tamás dandártábornokkal

Miért lett katona?

A szüleim katonák voltak Kecskeméten. Édesapám vadászpilótaként, édesanyám pedig a repülőkórházban szolgált. Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem a repülőtéren és a kórház folyosóin futkosva. Ezek az élmények később meghatározták az életemet. Tizennégy éves voltam, amikor a barátaimmal Kiskunfélegyházára jártunk repülni. Az akkor még létező Magyar Honvédelmi Szövetség eszközeivel és oktatói segítségével kezdtük el a vitorlázórepülést, majd átkerültünk motoros repülőgépre. Aki azon is jól teljesített, elküldték katonai repülőorvosi vizsgálatra, és ha ott megfelelt, bekerülhetett a magyar haderőbe. Így nyertem felvételt én is a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol egy erős katonai szocializáció formálta a gondolkodásomat. Megismertem azokat az értékeket, amelyekért érdemes szolgálni, azokat a szabályokat, amelyek biztos keretet adnak. 1996-ban avattak tisztté a Kossuth téren, s bár tombolt a kánikula, a hozzátartozóink jelenlétében, a történelmi zászlók előtt felemelő érzés volt elmondani az esküt.

Volt olyan tanára, aki meghatározó hatást gyakorolt a pályafutására?

Mészáros Imre pilótaoktató, akit Kiskunfélegyházán ismertem meg. Nagyon figyelt rám, rengeteget adott nekem emberileg és szakmailag egyaránt. Jó érzés visszagondolni rá, és a mai napig találkozunk. A főiskolán Freytag Béla ezredes, a Repülő Tanszék tanszékvezető-helyettese volt a példaképem, életvitelével és szakmai hozzáállásával irányt mutatott számomra.

Hogyan lett helikopterpilóta?

Az egészségi állapotom alapján akár vadászpilóta is lehettem volna, de abban az időben csak helikoptervezető-képzés indult a főiskolán. Ezt persze nem bántam meg! Minden fegyvernemnek megvan a maga karaktere, és én tökéletesen érzem magam ebben a közösségben. Aki pedig megtanul helikoptert irányítani, az később szinte bármilyen más repülőeszközt képes vezetni.

Milyen az ideális pilótaképzés?

Az évtizedek során sok minden megvalósult az egykori elképzeléseimből, de nem minden. Az alapképzés kitűnő, de átalakítanám a műveleti képzést. Több eszközzel létrehozhatnánk egy légierő kiképzőközpontot, amely át tudná venni az alakulatoktól a műveleti képzési feladatok jelentős részét. A műveleti képzés fejlesztése még előttünk áll.

Hogyan határozná meg az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság (MH ÖMP) rendeltetését?

A szervezet 2025. január elsején kezdte meg működését, a Honvéd Vezérkar Összhaderőnemi Műveletvezető és Irányító Központ, az MH Szárazföldi Parancsnokság, valamint az MH Légierő Parancsnokság feladatrendszerét integrálva. A Honvéd Vezérkar alárendeltségében középirányító szervként működik. Hazánk függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelmét, a nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatokat látja el, a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenységet végez, továbbá irányítja a Magyar Honvédség missziós tevékenységét. A brunssumi NATO Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnoksággal a mi parancsnokságunk tartja a kapcsolatot, és a brunssumi összhaderőnemi parancsnoknak is megvan a légierős helyettese, a ramsteini Szövetséges Légierő Parancsnokság parancsnoka. Ezen túlmenően fontos kiemelni, hogy a parancsnokságnak van egy törzse, amely a műveleteket tervezi és vezeti, mindezt pedig a törzsfőnök fogja össze.

Hogyan telik egy napja?

Ma reggel például – az összhaderőnemiség jegyében – én voltam az MH ÖMP részéről az a vezető, akinek a kritikus infrastruktúra védelmében részt vevő erőink helyzetéről jelentettek az alárendeltjeink. Ezt megelőzően, hajnalban elindult egy nemzetközi repülőművelet (a háború sújtotta közel-keleti térségből történő légi mentesítő feladat, melynek során kilenc fordulóban hétszáznál is több magyar és külföldi állampolgárt szállított Magyarországra a honvédség – a szerk. megjegyzése); ezzel kapcsolatban egyeztettem az érintett szereplőkkel. Ezután az MH KFOR Kontingens 35. váltásának személyügyi kérdéseivel foglalkoztam. A mai nap másik fontos témája a KC–390 szállító repülőgép személyzetének külföldi szimulátoros kiképzése, különös tekintettel a légi utántöltési képességre. Áprilisban Brazíliába utazom, ahol egy hosszú távú képzési programot építünk fel a KC–390 személyzete (pilóták, loadmasterek) számára. Ezen kívül elnöke vagyok a Magyar Veterán Repülők Szövetségnek. Éppen az éves közgyűlésre készülünk, és lehetőségem van a szövetség tagságából több szakembert felterjeszteni honvédelmi miniszteri elismerésre. Ezeket a példaként felhozott feladatokat légierősként végzem, de mindeközben az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettese is vagyok, így szárazföldi ügyekkel szintén foglalkozom. A parancsnokkal, a szárazföldi parancsnokhelyettessel, a törzsfőnökkel és a vezénylőzászlóssal dolgozom szoros együttműködésben, egyrészt a parancsnokság egységes vezetése érdekében, valamint azért, mert a légierő nagyon kevés területen működik teljesen önállóan. Minden reggelt közös megbeszéléssel kezdünk: áttekintjük az eseményeket és kijelöljük a következő lépéseket.

Milyen fejlesztéseket tart fontosnak a magyar légierőben?

A modern hadviselés világában a drónok szerepe egyre meghatározóbb. Hazánkban is elkerülhetetlen a pilóta nélküli rendszerek fejlesztése, a felderítő, kisebb részben csapásmérő drónok beszerzése, melyek közepes magasságban, kis sebességgel repülnek, és fejlett érzékelőrendszerekkel javítják a helyzetképet. A jövőben passzív radarok és akusztikus radarok is érkeznek a magyar haderőbe. Új eszközök jönnek a tüzér haderőnemhez, például a HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System – nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer), amely légi célok ellen is bevethető, így rendszeresítésük a légierőt szintén érinti.

Az új eszközrendszerekkel milyen új pályák nyílnak meg a légierőhöz csatlakozni vágyó fiatalok előtt?

Például a drónpilóta-képzés, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen indítunk majd el. A drónok nagy távolságokat repülnek, légi harcba keveredhetnek, ezért a kezelőik valóban pilóták, ha nem is ülnek az általuk irányított gép fedélzetén. A klasszikus pilótapálya mellett tehát ez egy új lehetőség a fiatalok számára.

Ha jól tudom, a fiai is katonák lettek.

Igen, mindkét fiam ezt az utat választotta. Olyan környezetben nőttek fel, ahol természetes volt a katonai hivatás: az édesanyjuk is katona, az MH Egészségügyi Központban szolgál zászlósként. Az egyik fiam a Honvédelmi Sportszövetség ejtőernyős kadétprogramjában vett részt, jelenleg ejtőernyős oktatóképzésen van. A másik fiam helikopteren szolgál, mint fedélzeti rendszerkezelő. A barátnője repülő-műszaki altisztként ugyancsak Szolnokon tevékenykedik.

Sok nő szolgál a légierőben?

A repülőszakma egyre inkább nőiesedik, mind a pilótákat, mind a műszaki szakembereket tekintve. Régebben a légierőben szinte egyáltalán nem szolgáltak nők. Ez mára megváltozott, körülbelül fele-fele a jelentkezők aránya. Tehetséges és céltudatos bajtársnőink vannak, rendkívül büszkék lehetünk rájuk! Biztos vagyok benne, hogy a jövőben női dandárparancsnokaink is lesznek.

Mit szeret a mostani pozíciójában?

Nagyon sokat tanulhatok ebben a beosztásban. Rendkívül okos emberekkel dolgozok együtt és rengeteget tapasztalok. Mára elmondhatom, jó érzés a tudásommal hozzájárulni a légierő fejlődéséhez.

Hogyan kapcsolódik ki?

Leginkább sporttal, másra nincs időm. Általában reggel hattól este hétig bent vagyunk a parancsnokságon, gyakran még tovább is. Egy átlagos nap 12–13 órás szolgálattal jár. Szolnokra csak hétvégén járok haza. Szerencsére egy katonacsaládban könnyebb ezt megérteni, hiszen mindenki ismeri a hivatással járó életformát.

Forrás: Magyar Honvéd magazin 2026. április

Forrás: https://honvedelem.hu/