A polgári repülőgépek önvédelmi rendszerei

A nemzetközi sajtó 1978. szeptember 3-án számolt be az első tragikus kimenetelü támadásról, amikor nacionalista gerillák vállról indítható szovjet SA–7-essel felszállás közben lelőtték az Air Rhodesia egyik Vickers Viscount gépét Karibában. A fedélzeten tartózkodó 56 személy közül csak nyolc élte túl a katasztrófát. A világ a nagy felháborodást kiváltó esemény kapcsán szerzett tudomást arról, hogy a terroristák kezébe került pusztító fegyver a politikai válsággócokba repülő bármely légitársaság utas- és áruszállító gépére veszélyt jelenthet. Ezt bizonyítja, hogy a következő két évtizedben ötszázan estek áldozatul a mintegy húsz kereskedelmi gép ellen Afrikában, a Közel-Keleten és az indiai szubkontinensen elkövetett merényleteknek. A hadiüzemek napjainkig mintegy 700 ezer, vállról indítható különféle hőkövető rakétát gyártottak világszerte, s ezek a feketepiacon típustól függően 10 000–30 000 dollárért beszerezhetőek. Szakértők legkevesebb 150 ezerre becsülik a polgári légi jármüvekre potenciális veszélyt jelentő rakéták számát, amelyek illegális úton kerültek illetéktelenekhez: több mint huszonhét ismert terrorszervezethez.

Ami a támadófegyverek arzenálját illeti, az amerikai General Electric Stingerje 1982 májusában, a falklandi háborúban debütált: telibe talált egy mélyrepülésben támadó argentin vadászgépet. A 16 kg súlyú, 1,52 méter hosszú rakéta nem igényel földre telepített indítószerkezetet, passzív infravörös célkeresője befogja, majd követi a 4,8 km-en belül repülő célpontot. A SAM-ek Kalasnyikovját, az SA–7-es rakétacsaládot a Szovjetunió az 1960-as években fejlesztette ki. A Sztrela–2-es (Grail) súlya megegyezik a Stingerével, és ugyanazon az elven müködik. A vállról indítható rakétának – amely a hajtómüvekből kiáramló hőt érzékelve követi a kis magasságban szálló repülőgépet – 4 km a hatótávolsága, s hivatalosan 10 ezer dollárért lehet hozzájutni. A továbbfejlesztett változatoknak – SA–14-es (Gremlin), SA–18-as (Grouse), SA–16 Igla–1-es (Gimlet) – még nagyobb a sebességük, a találati pontosságuk és pusztítóerejük. A szovjet-orosz típusok variánsait licenc alapján Kínában, Egyiptomban és Pakisztánban is gyártják.

Amikor a terrorszervezetek a hadászati célokra kifejlesztett rakétákat polgári gépek ellen fordították, az Egyesült Államok törvénybe iktatta a fegyverkereskedelem szigorú ellenőrzését. Az illegális csatornákat azonban nem tudták felszámolni. 2001. szeptember 11-e óta  jelentősen megnőtt a polgári repülőgépek fenyegetettsége, tudniillik az Afganisztánból elüzött al-Kaida tagjai kirajzottak a földkerekség négy égtája felé, és magukkal vitték a rakétákat. Amerikai védelmi szakértők szerint több mint 500 Stinger típusú hordozható légvédelmi eszköz, úgynevezett Man-Portable Air Defence Systems (MANPADS) lehet a birtokukban. A mudzsahed gerillák – köztük Oszama bin Laden – a szovjet csapatok ellen folytatott gerillaháború idején jutottak a katonai helikopterek és szállítógépek megsemmisítésére alkalmas fegyverhez. 1982. november 28-án ismét Afrika volt a helyszíne egy előre kitervelt terrortámadásnak: az al-Kaida ügynökei aznap két SA–7 Sztrela–2-es föld-levegő rakétát lőttek ki az izraeli Arkia chartertársaság B 757-300-as gépére a kenyai Mombasában. A 261 utassal Tel-Avivba tartó gép személyzete röviddel a felszállás után két, füstcsíkot húzó rakétát látott elsuhanni a szárnyvégek közelében. Az utasok egy szokatlan lökéshullámot észleltek, de a kapitány csak az izraeli légtérbe érve tájékoztatta őket a történtek valódi okáról. Ez már több volt, mint figyelmeztetés, ugyanis 1981-ben a futópálya végénél ugyanilyen típusú kilövőszerkezetet találtak a Sim Bet biztonsági emberei Prágában, amellyel iszlám terroristák a tárgyalásokról hazautazó Simon Peresz külügyminiszter gépét vették volna célba. 1982. július 5-én pedig rakéta robbant fel egy Ukrajna fölött repülő El Al-gép mellett, amely a szerencse folytán nem sérült meg, és rendben leszállt Moszkvában. A mombasai merényletet az al-Kaida egyik afrikai sejtje a zsidó állam alapításának ötvenedik évfordulójára időzítette. Az izraeli nemzetbiztonsági szolgálat vezetője szerint ha a rakéták eltalálták volna a Boeingot, a kormány beláthatatlan következményekkel járó intézkedéseket tett volna a terrortámadás megtorlására. Az esetet vizsgáló bizottság hivatalos közleményében az állt, hogy az elavult orosz SAM-ek pontatlanságának köszönhetően sikerült elkerülni a tömegszerencsétlenséget. Ezzel szemben több szakértő állította, hogy a B 757-esbe beépített fedélzeti elhárítórendszer térítette el a rakétákat.

Az izraeli kormány az utóbbi incidens kapcsán elrendelte az El Al, az Israir és az Arkia repülőgépeinek felszerelését vállról indítható hőkövető rakéták ellen védettséget nyújtó rendszerrel. A parlament 60 millió dollárt szavazott meg a védelmi minisztérium hatáskörébe utalt programra, azzal a kikötéssel, hogy az önvédelmi eszköz ára nem haladhatja meg gépenként az egymillió dollárt.

Az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) 1993 óta foglalkozik az amerikai légitársaságok veszélyeztetettségével. A kormány azonban évekig halogatta a biztonság érdekében meghozandó konkrét intézkedéseket, főleg amikor egy tanulmányból kiderült, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő 6800 repülőgép védelme legkevesebb tízmilliárd dollárba kerülne. 2003 nyarán aztán az FBI tudomására jutott, hogy az al-Kaida amerikai személyszállító gépek elleni merényletekre készül. Ekkor már nem lehetett tovább halogatni a döntést. A kormány tehát bejelentette, hogy a polgári repülőgépeket a közeljövőben ellátják egy elektronikus rakétaelhárító rendszerrel, és megbízta a brit BAE Systems, illetve a kaliforniai Northrop Grumman céget ennek kifejlesztésével. 

A biztonság terén mindig is élen járó Izrael hadiipari cégei két különböző, ellencsapást mérő védelmi rendszert mutattak be 2003-ban. A katonai gépeken évtizedek óta alkalmazott hőcsapda polgári változatai automatikusan müködnek – nem igényelnek beavatkozást a személyzet részéről. A Flight Guard nevüt az Israeli Aircraft Industries (IAI) leányvállalata, az Elta fejlesztette ki. Ez úgy müködik, hogy a két egységből álló rendszer impulzusos Doppler-radarja észleli az elindított föld-levegő rakétát, majd a másodperc töredéke alatt müködésbe lép a védelmi szerkezet. Ez 50–100 méterre kilőtt – hirtelen nagy hőt fejlesztő – foszfortartalmú csalikkal megtéveszti, s ezáltal eltéríti a repülőgép felé tartó hőkövető rakétát. A csalik két-három másodperc alatt elégnek, s mivel csak füstöt hagynak hátra, nem okoznak tüzet a talajon.

Az Elbit és a RAFAEL gyár Britening nevü rendszere az előzőnél jóval korszerübb. Ennek tökéletesített változatával még folynak a kísérletek. A 150 kg-os szerkezet félgömb alakú burkolata alatt helyezkedik el a nagy látószögü radar, a rendszert müködtető szoftver és az infravörös fénycsapda. Az úgynevezett Directional Infrared Countermeasures (DIRCM) rendszer irányított ellencsapást mérő egysége infravörös sugárral vakítja meg a repülőgépre kilőtt rakéta keresőfejét. A DIRCM továbbfejlesztett változata lézerrel müködik. A rendszert tavaly repülőgépre felerősítve is kipróbálták, és minden esetben sikeresen hatástalanította a különféle típusú rakétákat. A gyártó szerint a Britening az összes Airbus- és Boeing-gép védelmére alkalmas. További előnye, hogy az utasok nem veszik észre a kibocsátott infrasugarat, így nem tör ki pánik a fedélzeten. Két hajtómüves repülőgépeknél elegendő mindkét szárny alján egy-egy csapdát a hajtómüvekhez közel elhelyezni, míg a B 747-es, az A340-es és az A380-as esetében a törzs hátsó részének mindkét oldalára felszerelt két-két darab csapda nyújt teljes biztonságot. Izrael 2004 óta folyamatosan látja el Britening típusú védelmi rendszerrel a külföldre repülő saját kereskedelmi gépeit. Amint a modernizált változat megkapja a hatósági engedélyt, már csak ezt fogják alkalmazni. A közelmúltban a szingapúri kormány is úgy döntött, hogy a Britening modern változatával fogják a Singapore Airlines és a Silk Air összes gépét felszerelni.

Az Egyesült Államokban a Northrop Grumman cég a hadsereg nagy testü szállítógépeinek védelmére kifejlesztett LAIRCM rendszer módosított változatát szándékozik a légitársaságok részére elkészíteni. A kísérleti stádiumban lévő polgári modell, a lézeralapú DIRCM a Britening modernizált változatával azonos módon müködik, és legkorábban jövőre várható a bevezetése. Az amerikai fejlesztési programban részt vevő brit BAE Systems évekkel ezelőtt elkezdte gyártani a Matador típusú passzív infracsapdát (AN/ALQ–204), amellyel az RAF Királyi Flottájának BAe–146-osait és több állam kormánygépeit is felszerelték.

Az önvédelmi rendszerek tehát rendelkezésre állnak, illetve az újabbak is elkészülnek a közeljövőben. Ennek ellenére alig néhány állam foglalkozik kormányszinten a polgári repülőgépek vállról indítható rakéták elleni védelmével, holott a veszély továbbra is fennáll. Különösen most, hogy az iszlám világ felbolydult méhkassá vált, és a különböző államok titkosszolgálatai 325 ezer terroristagyanús személyt tartanak nyilván szerte a világon.