Airbus a belvárosban

A müszeres leszállást segítő ILS rendszer eredetileg 3 fokos siklópályát biztosított. London szigorú zajvédelmi előírásai viszont szükségessé tették, hogy a sugárhajtású gépek 5,5 fokos pályát követve közelítsenek. A problémát az jelentette, hogy közben a nagyobb tömegü gépek merülősebessége esetleg akkorára nőhet, hogy az a leszállását lehetetlenné teszi a mindössze 1200 m hosszú futópályára.

Az erre az alakalomra módosított szoftverrel ellátott, F-WWIA lajstromjelü Airbus 30 fokra nyitott spoilerekkel siklott be. Bár sebessége 20 km/h-val meghaladta a szabályosat, Chandler kapitánynak, a gyár berepülőpilótájának ez nem okozott gondot, és két betonérintéses átstartolás után szabályos leszállást hajtott végre. A gurulás során - a szükös hely ellenére - sem volt semmi bonyodalom. A rövid nekifutással végrehajtott felszállást segítette a közel 20 km/h-s ellenszél és persze az, hogy a gép rakomány nélkül érkezett.

A repteret eredetileg néhány személyes üzleti jetek és legfeljebb 50 személyes, sugárhajtású vagy turbólégcsavaros, úgynevezett „ráhordó” utasszállítók kiszolgálására tervezték. Az A318-as forgalomba állásával viszont megkétszereződne a város központjából induló járatok hatótávolsága. A 107 utassal feszálló típussal akár Spanyolország, akár Kelet-Európa államai elérhetőkké válnának.

A brazil EMBRAER cég sem akar lemaradni, és erősen azon van, hogy 70 személyes, ERJ-170-es típusú utasszállítója szintén leszállhasson a London City Airport betonjára. A gyár vezetése szerint sugárhajtású gépük - a szárnymechanizáció megfelelő módosításával – nem csak arra lesz képes, hogy erre a rövid futópályára leszálljon, hanem arra is, hogy teljes terheléssel felszálljon és eljusson olyan városokba, melyek legfeljebb 950 km-re találhatók Londontól.