MIG-21 bisz

MIG-21 bisz

A kiindulási alap, természetesen az előző változat, az MF volt. A két típus nagyon sok jegyben megegyezett egymással a szembetünő eltérés az, hogy az üzemanyag kapacitás növelésére nagyobb befogadóképességü gerinctartályt építettek a törzs tetejére.

A „bisz” szerkezeti változásai már a Mach-kúpnál kezdődnek, amelynek aerodinamikai formája azonos az MF-ével, viszont a felerősítése és a perforált határréteg leválasztó gyürüje nem. A szívócsatorna belépőélének átmérője 870mm-ről 900 mm-re nőtt, mivel az enyhén kúpos orrgyürü keskenyebb. A nagyobb méretü lokátor miatt átalakították a Mach-kúp mögötti „dob” részt, valamint az előre-hátramozgást biztosító görgőrendszert. A repülőgép építésénél már korszerübb technológiát és anyagokat használtak fel. Megoldásra kerültek egyes terek hermetikussága is. A megerősítések a nagyobb üzemanyag mennyiség stb. következtében a MIG-21 bisz üres tömege 5843 kg-ra, normál felszállótömege 8726 kg-ra, míg további két póttartállyal 9666 kg-ra növekedett.

A futómü alapvetően nem változott, de a fékkötegeknél egy-egy további féktárcsát alkalmaztak.

A „bisz” tömegnövekedése önmagában a manőverező képesség romlását eredményezte volna, hiszen aerodinamikai szempontból nem történt változás. Hogy a gyorsuló- és emelkedőképesség mégis ugrásszerüen javult, az az új fejlesztésü R-25-300 hajtómünek volt köszönhető. A legismertebb különbség a „CSR” üzemmód, amely nemcsak rendkívüli tolóerővel, hanem rendkívüli üzemanyag fogyasztással is járt. A MIG-21 bisz lokátora teljesen új konstrukció volt, az RP-22 SzMA vagy más néven „010-es. Az elektromos rendszereit is jelentősen tovább fejlesztették. Öt áramátalakítót találhatunk a gép különböző pontjain, még a gerinctartály mögé is került egy. Az egyenáramot változatlanul két ezüst-cink akkumulátor szolgáltatja, amelyek a gépágyú előtt lefelé nyíló, hőálló burkolatú konténerben találhatóak. Az egyenáramú rendszert táplálja még a hajtómü által forgatott indítómotor-generátor, amely hasonló az előző változatnál alkalmazottal. Eltérő viszont a GO-4PCs váltóáramú generátor, amelyre az új rendszerek nagyobb energiaigénye miatt volt szükség. A MIG-21 bisz 75A változat robotpilóta- rendszere hasonló az MF-éhez, ellenben már a MIG-23-as LAZUR rávezető berendezését építették bele. A 75AP változatokból az utóbbi rendszer hely hiányában kimaradt, ezekekben viszont a MIG-23-as robotpilóta rendszerét a SZAU-23SZN-t, és navigációs rendszerét, az RSZBN-6SZ-t vették át. Az ilyen rendszerrel felszerelt 75AP gépek könnyen megkülönböztethetők a 75A-tól, a szívócsatorna belépőéle alatt és a függőleges vezérsík tetején lévő, szigony alakú PION antenna segítségével. A biszek többi elektromos rendszere azonos vagy nagyon hasonló az MF változatnál alkalmazottakkal. Az SzRZO célazonosító és a SzOD-57M fedélzeti válaszadó mellé 1994-től rendszeresítették az amerikai IFF rendszert is, ami biztosítja, hogy a polgári és katonai lokátorok egyaránt azonosíthassák a repülőgépet. Ezek és még egyéb beépített berendezések miatt a pilóta fülke is átalakult.

A bisz-ek fegyver arzenálja minőségi változáson ment át. A GS-23-as gépágyú lőszerkészletét 250 db-ra növelték. A rakéták közül megtaláljuk a MIG-21-es összes változatát végigkísérő R-3Sz típusú infravörös önirányítású rakétát, viszont az RSz-2USz-t már nem. Függeszthető még 2db 32 csövü és 2 db 16 csövü sorozat vető blokkot, amelyekbe Sz-5-ös típusú ,57 mm átmérőjü, irányítás nélküli rakétákat lehet betölteni.

A fegyverzete között megtaláljuk még a 132 kg-os OFAB-100M-54, a 285 kg-os FAB-250-62-es a 524 kg-os FAB-500M-62-es bomba a 369 kg-os ZB-500-as napalmtartály, valamint a KGMU-2-es aknaszóró konténer.

A MIG-21 család jólbevált KM-1 katapultülés változatlan maradt.

Magyarországon a második legnagyobb darabszámban rendszeresített változat volt, amelyből összesen 62db állt hadrendbe. 15db 75A amelyet „lazúros biszként” emlegették és 47 db 75AP.