Történeti áttekintés

A kunmadarasi Vadászrepülő Ezred hadrendi száma a 62. lett. Hagymási Jenő repülő főhadnagyot nevezték ki parancsnoknak. Az ezredet kezdetben 4 vadászrepülő századdal alakították meg, JAK-9, JAK-11, JAK-18 és Zlin-381 repülőgép típusokkal szerelték fel.

Akkoriban igen korszerüek voltak a MiG-15-ös harci gépek, amelyekre 1951. július 1-én kezdték meg az átképzést, szovjet pilóták és müszakiak vezetésével. Az átképzés mindössze 12 napig tartott. A sikeres tanfolyamot Nádor Ferenc őrnagy, Eöri Elek százados, Hagymási Jenő főhadnagy, Benke Sándor, Garai Imre, Grósz József, Iván Dezső, Majoros József, Paár Ferenc, Ribi Tibor, Szíjj Róbert hadnagyok, Sirák Géza, Turcsányi József alhadnagyok, valamint a csoport parancsnoka, Mezőfi István alezredes végezték el. Mezőfi alezredes volt egyébként az első a magyar pilóták közül, aki a honi légtérben MiG-15-össel repült, mégpedig 1951. augusztus 6-án.

A tanfolyamok tovább folytatódtak, többek részesültek oktatói képzésben. Az ezred, október végétől már alkalmas volt harci feladatok teljesítésére. Decemberre bővült a repülőgép állomány is. Az alakulat 20 darab MiG-15-ös "Sas" típusú harci-, valamint 5 darab MiG-15 UTI kétkormányos oktatógéppel lett gazdagabb.

Közben a kecskeméti repülőtéren is zajlottak az események. Szentkirályszabadjáról ide telepítették a 25. Vadászrepülő Hadosztály Parancsnokságot és a 24. Vadászrepülő Ezredet, de hamarosan mindkét alakulatot Taszárra helyezték át.

Kunmadarason 1952 áprilisától vezették be a készültségi szolgálatot, hiszen októbertől kezdődött az az országos hadgyakorlat, amely a második világháború után a legnagyobbnak számított. A hajózókat kiképezték az éjszakai és a felhők közötti repülésre. A hadgyakorlat keretében a kunmadarasi ezred megkapta első nagyobb feladatát. A gyakorlat idejére két század Kecskemétre települt, így városunk repülőtere is aktívan részt vett az eseményben. A fő feladat a földi csapatok harctevékenységének légitámogatása volt.

Átképzések

A gyakorlat végeztével a két század nem tért vissza Kunmadarasra, ugyanis az egész ezredet Kecskemétre költöztették. így november 1-től ide került a 66. Vadászrepülő Hadosztály Parancsnoksága, valamint a 62. Vadászrepülő Ezred is. A legfontosabb feladat az alapos repülőkiképzés, valamint a harckészültségi és egyéb készültségi feladatok magas szintü ellátása volt. Ennek keretében meg kellett szervezni a parancsnoki és repülőgép-vezetői állomány képzését, a légcsavaros és sugárhajtású repülőgépek biztonságos üzemelését és kiszolgálását. 1953. május 30-án a miniszter I. osztályú repülőgép-vezetővé nevezte ki Sirák Géza századost, Kovács Béla, Grósz József, Szinyei Lajos főhadnagyokat és Ertli József hadnagyot. 1955-ban a kijelölt állomány Szevaszlekéjban végrehajtotta az átképzést a MiG-17 F és MiG-17 PF típusú repülőgépekre. Ezek a technikai eszközök egyébként 1974-ig voltak szolgálatban.

A fegyelem és a kiképzés tökéletesítése

1957. februárjában megszüntették a repülő-hadosztályt és az alárendelt ezredeket. április 1-től Kecskemét bázissal, 3 századdal létrehozták a Repülő Kiképző Központot. A hajózó állomány csak az átszervezések után, 1957. végére szerezte vissza korábbi hadrafoghatóságát és kiképzési szintjét. 1957 november 1-én megszervezték az 59. Honi Vadászrepülő Ezredet, melynek első parancsnoka Benke Sándor őrnagy volt. Az ezred 2 kiképző századból, egy dugattyús kiképző századból és a repülést kiszolgáló osztályból állt. A következő évek a fegyelmi helyzet szilárdításával és az elfogó kiképzés tökéletesítésével teltek.

1962. nagy változást hozott, ugyanis augusztusban az ezred 1. és 2. vadászrepülő százada egy időben kapta meg a MiG-21, valamint MiG-21U repülőgépeket - összesen 28-at - amelyek már képesek voltak a hangsebesség feletti repülésre. A korszerü haditechnika elsajátítására kiválasztottak előzetesen Pápán, illetve Taszáron részesültek átképzésben. Az 56 repülőgép-vezető közül 24-en értek el I. osztályú szintet.

Csehszlovákia megszállásakor a kecskeméti vadászok 33 oltalmazási és felderítési bevetésre kaptak parancsot.

1965-ben az ezredet először kellett átmenetileg más repülőtérre telepíteni a felszálló beton felújítása miatt. A kényszerü áthelyezést 1975-ben, 1981-ben, illetve 1983-ban megismételték.

1970-ben megszünt a 4. vadászrepülő- illetve a 4. üzembentartó század. Szintén ebben az évben az 1. vadászrepülő század végrehajtotta első rakéta éleslövészetét Lengyelország területén. A következő évtizedekben felváltva vett részt sikeres rakéta éleslövészeteken, amelyek helyszínei lengyel, illetve szovjet gyakorlóterek voltak.

1975-ben már az ezred mindhárom vadászrepülő százada MIG-21 típusú repülőgépekkel rendelkezett, ugyanakkor az 1. Vadászrepülő század megkapta a MIG 21 MF típust is, amelyre az átfegyverzés 1979-ben fejeződött be.

Új névvel egy megújult világban

A '80-as évek elején az ismételt felújítások miatt a századok hol Szolnokon, hol pedig Mezőkövesden állomásoztak. A századok és ezredek élére fiatalabb parancsnokok kerültek. Közben Magyarországon összeomlott a tervgazdasági rendszer, az eladósodás árnyéka mindent beborított. A következmények súlyosan érintették a kecskeméti állományt is. 1990-ben, rögtön a rendszerváltást követően, megszünt a III. repülő- és a III. üzembetartó század. Tehát az ezred harcoló és üzembentartó alegységeinek száma két vadászrepülő századra csökkent, de jelentősen megcsappant a hajózó állomány létszáma is.

Szintén 1990-ben a honvédelmi miniszter parancsára a hadsereg ezredei történelmi hagyományokból eredő nevet vettek fel. Ekkor már kialakulóban volt a demokrácia, így Kecskeméten is az állománygyülésre bízták a névválasztást. Hivatalos javaslatként több név is elhangzott. Szentgyörgyi Dezső repülőzászlós nevét - aki a második világháborúban 33 légi győzelmet ért el - Szabó árpád hadnagy ajánlotta. Az ötletet a többség támogatta, az illetékesek is jónak találták. A nagynevü pilóta egykori harcostársai és családja is jelen volt, amikor 1990 április 28-án az osztály felvette a Szentgyörgyi Dezső nevet. Egy évvel később az alakulatot ezreddé minősítették, így megkapta az immár végleges elnevezést: Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred.

1993 végén megkezdődött az L-39 Albatros kiképző repülőszázad szervezése. Ezzel egy időben a szovjet államadósság részleges rendezése kapcsán lehetőség nyílt a haditechnika korszerüsítésére. A kijelölt csoport Karmazsin Sándor ezredes, ezredparancsnok vezetésével 4 hónapig tartózkodott az Orosz Föderációban, ahol a MiG-29-es típusismereteit sajátította el. Ezt követően az ezred hadrendjéből kivonták a MiG-21-eseket, és helyükre a MiG-29-esek kerültek.

1994. szeptember 1-én harckészültségi szolgálatba állították a 2. harcászati repülőszázadot.

1995. szeptember 1-én, a honvédelmi miniszter jelenlétében az 1. harcászati repülőszázadot is ünnepélyesen harckészültségbe helyezték. Közben elkezdődtek egy 1352 négyzetméteres hangár építési munkálatai. A létesítményt egy évvel később adták át, tehát 1996-ban. Addigra elkészült a müszaki állomány részére a központi kiszolgáló zónaépület. átépítették a központi üzemanyagtöltő rendszert. A három évvel korábban érkezett Albatros típusú repülőkiképző századot az ezred kötelékébe szervezték. A szervezeti keretek között rendszeresítésre került a 3. kiképző és felderítő repülőszázad, L-39 típusú repülőgépekkel felszerelve. Az ezred kijelölt erői és eszközei még abban az évben végrehajtották az első rakéta éleslövészetet MiG-29 típussal, a Lengyel Köztársaság állami lőterén.

A szervezeti változások következtében 2000. október 1-vel megalakításra került a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis.