Az álom teljesült- Albából Dongó lett

A müszaki kiszolgáló személyzet furcsán nézett két kollegájukra, Vincze Ferencre és Polónyi Zsoltra, amikor az egyik repülési szünetben szigetelő szalaggal különféle alakzatokat ragasztottak az egyik L-39 oldalára. Ragasztottak, rajzoltak, terveztek. Papírjukon egy érdekes rajzolatú Albatros alakult ki, egy speciális festés tervei realizálódtak. A terv elkészült és széleskörü tetszést aratott az ötlet és mindenki kíváncsi volt, megvalósul-e valaha.

A grafit rajz kézről kézre járt és egyre több támogatót szerzett köztük Pető István dandártábornokot a bázis parancsnokát és Snaiker Sándor századost a müszaki század parancsnokát, akik mindent megtettek, hogy megvalósuljon az álom. Kijelölték a gépet, a 119 oldalszámú repülőgépet és megkezdődött az igazi szervezés, tervezés. A precíz rajzok alapján elkészült a festési minta, a maszkoló fóliák pontos terve. Már csak egy hiányzott, kik lesznek, akik anyagilag is támogatják az ötlet megszületését. Talán a projekt szülő atyjai se gondolták, hogy ilyen egyszerü lesz megszerezni a szükséges pénzügyi hátteret. Pár nap alatt kialakult a támogatók névsora is, a JETfly, az Aerotechnika Rt, a festékgyártó Tikurilla és a maszkoló fóliákat elkészítő McFree ügynökség.

Az igazi munka egy hétfőn reggel kezdődött, mikor a 119 oldalszámú Albatrost begurították a festő hangárba. A repülőgép bakokra került és megkezdődött a legnehezebb fizikai munka, a csiszolás. Aki már makettet vagy autót szeretett volna festeni, az tudja milyen kellemes munka ez. Repülőgépnél ez kicsivel nehezebb és hosszadalmasabb munka. A felület előkészítése közel három napot vett igénybe. A Dongó Müszaki Század oszlopos tagjai fogtak csiszolópapírt, hogy segítsenek.

A festés kisebb nagyobb akadályok után csütörtökön délben kezdődhetett el. Elsőként a szürke alapozó festés került fel a gépre. Érdekes látvány volt, mikor ez a semleges szín eltakarja az ismert terepszínü festést, és új ruhát kölcsönöz az L-39-nek. Egy félóra múlva már ott állt a modern kinézetü szürke repülő a hangárban. Érdekes látvány volt és többen jegyezték meg, nem is lenne rossz ötlet, ha ilyen lehetne a magyar Albatrosok külseje. A szürke festék száradása után indult meg a látványos munka, fehér felületek kapták meg a szükséges festékréteget. A terv kezdett megvalósulni. Vincze Fecó, Polónyi Zsolti, Nagy Ervin és Havasi György, mint a nagy tervezők, csillogó szemmel figyelték, hogy alakul, hogy valósul meg tervük. Az első napi festés munkával végzett a csapat.A pénteki nap a maszkolás és festés jegyében telt. Nehéz elképzelni, hogy öt nap alatt összesen két órát festett Pach József és Zaleczky János, a többi a maszkoló anyagok felrakásával és a levételével telt. Tehát pénteken elkezdődött a maszkolás. Először a fullánk és a felség jelek környékének kitakarásával kezdődött a munka. Pár perc telt el és már a magyar ék virított a repülőgépen valamint már látható volt a dongó félelmetes fegyvere a vörös fullánk is.

Miközben a festékek száradtak, a maszkoló fóliákat helyezték el a gépen. Ez volt az igazi munka. Előkerültek a tervek, a fóliák és ifj. Urbán Miki segítségével, irányításával felkerült a szem, a száj, a szárnyak formáját és a rovar csíkjait kiadó takarások. Már láttuk dongónk vicsorgó mosolyát, kerekedő szemét, igaz mindig eszünkbe ötlött, ami most fehér az fekete, ami most fekete az fehér lesz majd. Miközben dolgoztuk a fóliákon, a festő csapat sem tétlenkedett. Sárga festéket töltött a szórópisztolyba és a törzs hátsó részét fújta be, majd az oldalszámok és a szponzorok nevei kerültek fel a svancra.

Az izzasztó félnapos maszkolás után már alig várta kis csapatunk a következő festési müveletet, a fekete szín felhordását. A festő csapat talpig beöltözött, beindult a légelszívó, festék került a szórópisztolyokba és indult a munka. A fekete szín egyre érdekesebb alakot és megjelenést adott az Albatrosnak, mintha a RAF egyik Hawkja állt volna a hangárban. Péntek este volt és a festés érdemben elkészült, de a munka még most kezdődött. Kicsomagolni, a maszkoló fóliáktól megszabadítani a repülőt és kijavítani az apróbb festési hibákat.

A dongó festő csapat a hétvégén folytatta a munkát. Előzetesen nem is gondoltuk, hogy ez a szombat milyen kemény munkát hoz. Elkezdődött a kicsomagolás. A takaró papírokat könnyen távolítottuk el, de némely fólia megviccelte a csapatot. A melegtől nyúlt és közben nagyon erősen tapadt, tehát nem kis erőfeszítés volt. Vincze Fecó és Nagy Ervin kezei néha már mozdulni nem tudtak, de a srácok folytatták a munkát, szedték le a fóliát, tisztították meg a felületet a ragasztó anyagtól. Ahogy a nap haladt előre úgy bújt elő az elmúlt napok eredménye, a nagy méretü dongó. Előbújtak a fekete-sárga csikók, a szem és a haragos száj már valós színébe nézett ránk és felülről már a hártyás szárnyak is látszottak. A kimaszkolás után ismét zsírtalanítás, felülettisztítás következett, majd az apróbb hibák javításának előkészítése következett. A szombati délelőtt gyorsan eltelt, de még volt mit tenni. Vasárnap már lekerült a gép a tartó bakokról és Póló megkezdte a müszaki felkészítését, ellenőrzését a repülőnek.

Hétfőn a munkálatok befejezésére kelt fel a nap. Az utolsó javítások lefestése és a takarítás várt már csak a dongó festő brigádra. A mü elkészült. Snaiker Sanyi a fő szervező büszkén tekintett végig a nagy rovaron. Az álom teljesült, egy speciális festésü dongós repülő állt a hangárban. Már csak egy fontos, ünnepélyes esemény váratott magára, a roll-out, azaz a kigurulás. A zárt hangár ajtó körül kíváncsi szemek várták a nagy pillanatot. Megmozdult az automata kapu és felemelkedése közben egyre többet lehetett látni a repülőgépből. A vontató motorja felpörgött és a soha nem látott fekete-sárga vontatmány elindult a kiszolgáló zóna felé, hogy megmutassa magát a napfénynek. Csodáló szemek, fényképezőgépek csattogása kísérte első ünnepélyes útjára. Az álom teljesült. Elkészült a Magyar Légierő újabb speciális festésü repülőgépe, egy L-39 Albatros, ami a kecskeméti repülőnapon debütált.

Ha most eme híradás egy film lenne, akkor következne egy hosszú stáblista, akik dolgoztak ezen a gépen. A stáblista nem marad el, tehát tisztelt nagyérdemü ezen emberek munkájának eredménye a dongó festésü 119 oldalszámú repülőgép.

Külön köszönet a bázis vezetésének, Pető István dandártábornoknak és Kilián Nándor ezredesnek, hogy ezen ügy mellett maximálisan kiállt és támogatta.

Szervező: Snaiker SándorTervek: Vincze Ferenc Polónyi Zsolt Nagy Ervin Havasi GyörgyFestés: Pach József Zaleczky JánosElőkészületek (csiszolás, maszkolás): Szabó Attila Winkler Tamás Zolnai Róbert Zavadovics JánosSimon RóbertHajnal ZsuzsaNagy SándorCsortó IstvánÁbrahám GyörgyPapp GergelySövegjártó ZoltánIfj. Urbán MiklósNagy ViktorMócza GyörgyJekkel LászlóZoltán GáborKálmán TiborÉder József

A gépen természetesen ennyi ember egyszerre nem dolgozott viszont mindenki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Albatros festése elkészüljön időre.