2024. 05. 30. csütörtök
Janka, Zsanett
: 388 Ft   : 359 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Szívátültetés - Régi kasztni, új hajtóművek

Szívátültetés - Régi kasztni, új hajtóművek
Trautmann Balázs  |  2018. 03. 20., 13:10

Harmadik nekifutásra talán már valóban új hajtóműveket kaphatnak az amerikai légierő nagypapakorú B–52H stratégiai bombázó repülőgépei.

A legutolsó B–52-es – a 61-040-es lajstromszámú B–52H – építését 1962. június 22-én fejezték be, és október 22-én vette át az amerikai légierő. Nehéz elhinni, de a pályafutását a 69. bombázószázadban megkezdő nyolchajtóműves gép ma is aktív, a Minot légibázison teljesít szolgálatot. A Stratofortressekből (beleértve a két prototípust is) összesen 744 példány épült meg és a csúcsponton, a hidegháború forró éveiben 38 támaszponton 42 bombázószázad egyszerre 630 különböző változatú B–52-est üzemeltetett.

A típus 1955 óta minden fontosabb konfliktusban részt vett. Ennek legelső és legvéresebb állomása a vietnami háború volt. 1955 és 1975 között összesen 31 nehézbombázó veszett oda, ebből 17 gépet a vietnami légvédelem semmisített meg.

A folyamatosan modernizált típus az 1991-es Sivatagi Vihar-hadműveletben nyerte vissza a megbecsülését. A Kuvaitot felszabadító katonai akcióban százhét B–52-es vett részt, és 1624 bevetés során közel 72 ezer kilogramm bombát dobtak le – vagyis az amerikai légierő által elhasznált bombamennyiség 38 százalékát. A veterán gépek (az 1996-os iraki Sivatagi Csapást követően) 1999-ben, a volt Jugoszlávia fölött oldották ki ismét bombáikat. A munka nagyja viszont csak ezután következett: 2001 óta folyamatosan részt vesznek a terrorizmus elleni küzdelemben, Irak és Afganisztán felett. Itt már azonban jellemzően közeli légitámogatási feladatokat látnak el, melyekhez műholdas és lézeres módszerekkel irányított, precíziós csapásmérésre alkalmas bombákat használnak. Óriási előnyt jelentenek számukra a gigantikus üzemanyag-tartályok, illetve a légi utántöltésnek köszönhető hosszú repülési idő.

Folyamatos fejlesztés

A típus sárkányszerkezete, köszönhetően az 1950-es évek mérnöki óvatosságának és az alapos túltervezésnek, gyakorlatilag örökéletű. A fedélzeti rendszereket, önvédelmi berendezéseket, radarokat ugyanakkor folyamatosan fejlesztik: ennek egyik jól látható eleme például a Lockheed Martin gyártotta Sniper ATP optikai felderítő- és célravezető rendszer, amelynek segítségével a gép szárnyai alatt (és nemsokára már a bombakamra forgótáraiban is) elhelyezhető, lézerirányítású bombák célpontjai felderíthetők és megjelölhetők. A gép képes használni a lézer- és műholdas irányítású bombák széles választékát, de az új, intelligens forgótárral már a legmodernebb AGM–158 JASSM cirkálórakéta is alkalmazhatóvá válik.

De azért akadnak gondok is. Rögtön nyolc. A két szárny alatt ugyanis (kettős gondolákban) összesen ennyi Pratt & Whitney TF33–P-3/103 hajtómű dolgozik. Nos, ezek még a gépeknél is öregebbek: a polgári JT3C, alacsony kétáramúságú turbofan gázturbina katonai változatát 1959-ben alkalmazták először, egy B–45 Tornado bombázógépbe építve. A mostani verzió már a legmodernebb és egyben az egyetlen turbofan gázturbina, ami (leszámítva egyes tesztrepüléseket) valaha is B–52-esek szárnya alatt dolgozott. A „legmodernebb” kifejezést azért az 1950-es évek szintjén kell értelmezni, hiszen a TF33-asok tolóereje és fogyasztása össze sem hasonlítható mondjuk a C–17A Globemaster III Pratt & Whitney F117–PW-100 típusú gázturbináival. A legnagyobb problémát mégsem ezek jelentik, hanem az a tény, hogy lassan elfogynak a hajtóművek. Az alkatrész-utánpótlás is egyre nehézkesebb, s persze a környezetvédelem is előtérbe került. A légierő szerint lépni kell: 2030 után nem lesznek már képesek a jelenlegi hajtóműveket üzemeltetni, így a csere mellett döntöttek.

Csere, de mire?

Ám nem olyan egyszerű valamit „odatapasztani” a pilonokra. A probléma a darabszámmal kezdődik. A mai, modern hajtóművekkel semmi gondot nem okozna a megfelelő tolóerő biztosítása négy gázturbinával sem. A vezérsíkok jelenlegi mérete és kialakítása miatt ugyanakkor a bombázó stabilitása veszélybe kerülne, ha felszállás közben a négyből egy hajtómű leállna, mert ekkor a gép két oldala között jelentős tolóerő-különbség lépne fel. A függőleges vezérsík újratervezése és átalakítása akkora költséget jelentene, amely egészen biztosan nem fér bele a légierő büdzséjébe.

Egy másik problémát jelent a szóba jöhető hajtóművek mérete, egészen pontosan az átmérője és a tömege. A két külső hajtómű meglehetősen közel van már most is a talajhoz, így a megfelelő távolság biztosítása egy modern, nagy kétáramúságú (ennek megfelelően nagy átmérőjű első turbinalapátsorral épített) gázturbinával akár a futómű átépítését, meghosszabbítását is igényelhetné. Nos, ez szintén járhatatlan útnak ígérkezik.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a szám marad: nyolc új, modern, kis fogyasztású, sokkal jobb tolóerő/tömeg arányú, kevesebb karbantartást igénylő, digitálisan vezérelhető hajtómű kerülhet a pilonokra, kettesével. Esélyes lehet például a Rolls Royce BR 725-ös, amelyet már alkalmaznak is az amerikai fegyveres erők. A BR700-as család F130-as katonai változata dolgozik a hadsereg E–11A BACN repülő hadszíntéri kommunikációs állomásán, illetve ez hajtja a légierő és a parti őrség C–37A VIP-szállítógépeit is. A Rolls Royce – bár felkérést még nem kapott – már bejelentette, hogy egy csereprogram esetén Németországból az Egyesült Államokba helyezné át az F130-asok gyártását és nagyjavítását. Ez pedig új üzemet, új munkahelyeket és persze politikai előnyöket jelentene az adott szövetségi állam számára.

Igaz, a cég már egyszer „lepattant” a B–52-esekről: az 1990-es évek végén négy RB211-535E4-essel pótolta volna a nyolc TF33-ast. A légierő azonban nem kért a modernizálásból, főleg a már említett aerodinamikai és tolóerő-problémák miatt.

A GE Aviation a kissé erősebb CF34-10-est ajánlja; ennek különböző változatai az üzleti repülőgépek piacán ismertek és beváltak, több mint 80 millió repült órát teljesítettek. A kanadai Bombardier és a brazil Embraer üzleti és utasszállító gépei mellett a kínai COMAC ARJ21-est is a család egyik tagja (nevezetesen a CF34-10A) emeli a levegőbe.

Az üzletből nem szeretne kimaradni a Pratt & Whitney sem. Ők a TF33-asok modernizálásával, részleges átépítésével érnék el azt, hogy a B–52-esek legalább 2050-ig hadrendben maradhassanak. Alapos újraépítésről lenne szó, hiszen a légierő igényei között (a modern fedélzeti rendszerek és az intelligens fegyverek miatt) legalább 500kVA teljesítményű generátorokra van szükség. A gépek ráadásul teljesen új fedélzeti elektromos hálózatot kapnának, melyhez az új (vagy felújított) hajtóműveknek is illeszkedniük kell. Azt ma még nem tudni, hogy a 72, hadrendben tartandó B–52H-hoz a tartalékokkal együtt szükséges 650 hajtóművet ki szállítja. Az viszont már egészen valószínűnek látszik, hogy 2050 körül egy 100 éve az első vonalban harcoló nehézbombázót csodálhatnak meg a repülés iránt érdeklődők.

Magyar Honvéd 2018. február

Fotó: internet

Forrás: honvedelem.hu

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 05. 23., 12:42
Túl sok információ továbbra sem érhető el az Amerikai Légierő stratégiai csapásmérő flottáját megújító B-21 Raider típusról, de 2024. május 22-én új felvételeket publikáltak a tesztrepülését teljesítő bombázóról.
2024. 05. 17., 11:26
Nem könnyű a semleges országok élete. Pláne nem, ha kicsik és védelmi iparuk nem fejlett. Így járt Ausztria is: éppen ezért jelent most komoly fejtörést légierejének fejlesztése.
2024-05-27 12:14:23
2018 után újra hazánk ad otthont a Nemzetközi Katonai Sporttanács által szervezett 46. Katonai Ejtőernyős Világbajnokságnak – jelentette be dr. Bali Tamás ezredes, az MH Kiss József 86. Helikopterdandár dandárparancsnoka a Szolnok-Szandaszőlős Sportrepülőtéren tartott sajtótájékoztatón, május 24-én, pénteken.
2024-05-21 10:57:16
Életükben először szálltak fel önállóan a Nemzeti Közszolgálati Egyetem harmadéves, állami légijármű-vezető képzésen résztvevő honvéd tisztjelöltjei nemrégiben az egyetem szolnoki kampuszán, Zlin-143, valamint Zlin-242 típusú repülőgépekkel.
2024-05-14 13:32:49
2024. május 13-án ismét bővült a Magyar Légierő H225M típusú, közepes többcélú helikopter flottája. Mutatjuk Olvasóinknak a 74-es és 75-ös oldalszámú példányok fotóit, melyek érkezésével 8 gépesre bővült a flotta.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 05. 29., 09:07
Az első képsorozat két, februári napon készült a honvédség 08-as oldalszámú H145M helikopteréről.
2024. 05. 24., 11:58
Minden ami repülés címmel szombaton kiállítás nyílik a Ballószögi Faluházban. A négynapos rendezvény fókuszában a 30 éves ballószögi repülőtér áll, és több egykori vadászrepülő pilóta is ellátogat a nagyszabású eseményre.
2024. 05. 23., 09:26
MiG és Szuhoj harci repülőket állított ki a kertjében egy kiskőrösi gyűjtő. A Dutra Fesztivál megnyitónapján Firkó János is bemutatta kedvenceit a közönségnek.
2024. 05. 22., 09:13
A második világháborút követő években az amerikai légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság legtöbb gépe még dugattyús motorral repült.

  Legfrissebbek most

„Köszönöm az elmúlt öt-hat esztendőben végzett munkáját mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy ezt az emlékművet itt a bekötőút elején felállíthattuk” – mondta Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, május 29-én, a 8-as számú főút és a szentkirályszabadjai repülőtérre vezető út találkozásánál felállított Mi-24 harci helikopter-emlékmű avatóünnepségén.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

A Roszatom nukleáris üzemanyagot gyártó részlegéhez, a TVEL-hez tartozó Csepecki Gépgyárban megkezdték azoknak a speciális spirálbordás titáncsöveknek a gyártását, amelyek a világ majdani legnagyobb atomjégtörő hajóján a gőzfejlesztők szerkezeti merevségét biztosítják.