Isten ments, hogy bármi mást csináljak!

Ez hamar változott, ugyanis az NFTC (NATO Flying Training in Canada) program hazai fázisát már egyedüli nőként kezdte meg. Habár az itthoni felkészítés sok kihívást rejtegetett, Koller Kinga hadnagy jól vette az akadályokat. Kitartásának köszönhetően rövidesen kijutott Horvátországba, ahol Zlin 242 típusú kiképzőgépeken repült magyar társaival, horvát oktatók irányításával. Innen két magyar pilótát javasoltak a kanadai továbbképzésre. Az egy éves tengerentúli tanfolyamon újra javultak az arányok, mint Koller hadnagy fogalmaz, Kanadában jellemzően sok lány választja a pilóta hivatást. „Kanadában egy diák voltam a sok közül, ahol az, hogy valaki fiú vagy lány semmit se számított, csak a teljesítmény. Nagyon szimpatikus a kinti mentalitás és az emberek attitűdje. Természetesen van versenyszellem, hisz kell is, hogy legyen, mégis egy csapatként dolgozott mindenki és aki, amivel tudott, segítette a másikat. Az oktatóknál se tapasztaltam egyszer se, hogy máshogy kezeltek volna, amiatt, hogy lány vagyok. Mi student pilot-ok, azaz pilótanövendékek voltunk, akik fejlődni akartak, és ők csak ezt látták bennünk.”

Első magyar nőként a kanadai programban kifejezetten nehéz dolga volt, hiszen a rá váró utat magának kellett kijárnia, megtapasztalnia. Koller Kinga elárulta, hogy bizony voltak olyan pillanatok, amikor olyan nehéz volt a képzés, hogy könnyebb lett volna feladni, de ezt sosem tartotta választható opciónak. Kitartása az egyéves tanfolyam végére meg is hozta rég várt eredményét.

A záró – ekkor már kötelékben végrehajtott – vizsgarepülést követően minden úgy zajlott, mint addig minden repülés után. Értékelés, majd az oktató kiment a teremből. „Egyedül maradtam a teremben, még maradtam pár percet. Csak ültem az üres szobában és néztem magam elé. Nem akartam elhinni, hogy a pillanat, amit olyan régóta vártam, most itt van.”

Az első önálló repülés után a kanadai hagyományoknak megfelelően Koller hadnagyot is „megfürdették” az avatókádban, amelynek alján meg kellett találnia a Harvard Flight Patch felvarrót, amit csak azok viselhetnek, akik sikeresen teljesítették az egyedül repülést. „Túlzás nélkül életem egyik legboldogabb napja volt!” – jelentette ki.

A kiképzés végén – kiváló teljesítménye miatt – az elöljárói felajánlották, hogy folytathatná a kiképzését a vadászpilóta vonalon is, hogy Gripen pilóta legyen, de Kinga továbbra is az álmai megvalósulása mellett döntött, a szállítórepülőgépet választotta.

Hazatérve az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison kezdte meg szolgálatát, a tervek szerint hamarosan megkezdi a Magyar Honvédség hadrendjében lévő személyszállító repülőgép típustanfolyamát. Visszatekintve az eddig bejárt útra Koller Kinga hadnagy, a kecskeméti repülőbázis repülőgépvezetője úgy fogalmaz: „A pilóta hivatásánál szebb dolgot egyszerűen nem tudok elképzelni. Úgy érzem, hogy egészen nyugdíjas koromig akarom folytatni. Tele kihívással, minden nap más, érdekes és nehéz. Persze folyamatos tanulást is igényel, ami elég fárasztó tud lenni, de Isten ments, hogy bármi mást csináljak!”