Sokan szívesen lecserélnék irodai kilátásukat arra a látványra, amiben a szállítórepülő-század hajózóállományának lehet része nap mint nap a fel- és leszállások között. A látvány persze számukra másodlagos, a főszerep mindig az aktuális feladaté és a biztonságé. Kiképzési repülés civil szemmel.
Éjszakába hajló kiképzési repülésen vettek részt a hét elején az An-26-os csapat tagjai, közismertebb nevükön az „ancsások”. A feladat középpontjában szakszolgálati vizsga előtt álló másodpilóták képzése állt, akik különböző megközelítési és leszállási feladatokat hajtottak végre változó fény- és terepviszonyok között, az ország több pontját is bejárva a mintegy négyórás végrehajtás alatt.
A repülést megelőző eligazítás − éppen úgy, mint a különböző kabalák, babonák, ugratások és megszokott mozdulatok − nélkülözhetetlen része ilyenkor a felkészülésnek. Fejben és fejben. Mert a repülés folyamatosan százszázalékos figyelmet és fegyelmet igényel valamennyi végrehajtótól és közremüködőtől. A legkisebb kihagyás, egyetlen müszer „elfelejtése”, nem megfelelő kezelése is végzetes lehet. Nem meglepő tehát, hogy a felszállást megelőzően, azt követően, a repülés közben és a leszállást megelőzően, majd azt követően is folyamatosak az egymást ellenőrző kérdések („kártyák” és „brief”-ek). Ehhez természetesen nemcsak a müszerek, hanem az állomány tagjai között is tökéletes kommunikációra, zavartalan csapatmunkára van szükség.
Felszállás után...
A leszállási feladatokat egy kiképzési repülés során – bármilyen meglepő is az egyszerü civilnek – valódi leszállás nélkül, a müszeres vagy vizuális azonosítást követően a leszállópálya megközelítésével (átstartolás-továbbrepülés) vagy a pálya pár másodpercig tartó „megérintésével” (touch and go) gyakorolják a pilótanövendékek. A Kecskemét−Balaton−Pápa−Balaton−Kecsemét, majd Kecskemét−Debrecen−Abony−Ferihegy−Kecskemét útvonalakat ezúttal néhány kecskeméti „iskolakör” zárta, közben pedig a rutin gyakorlófeladatok mellé egy-egy alacsony áthúzás és tíz óránál egy kikerülendő zivatar is belefért. Érdemes hozzátenni, utóbbiról − mármint a zivatarról − egészen más fogalmai támadnak az embernek, ha négyezer láb magasan kétezer láb távolságból figyelheti meg, mint amikor bőrig ázva menekül előle… Igaz ez a klasszikus pilótakekszre is, ami ugyancsak új értelmet nyerhet az An−26-os fedélzetén majszolva.
Két forduló között a munkájukról faggatva a század tagjait aztán kiderül, ők is csak az irónia kedvért hívják ezt jó munkahelynek, a pilótafülkét pedig szép kilátással rendelkező irodának. Sokkal többről: életvitelről és hivatásról, folyamatos készülésről, készenlétről és felkészülésről van szó. A következő feladat teljesítése, a következő úti cél sikeres elérése érdekében.
A napi kitüzött feladatokat ezúttal – amint a repülést követő közös értékelésen is kiderül – minden másodpilóta-jelölt sikeresen elvégezte. A csapat végül a pilóták, a navigátor, a technikus, a szintén vizsga előtt álló fedélzeti rádiós, valamint a kiképzési repülés alatt éppen államvizsgázó földi irányítók, és természetesen a nélkülözhetetlen müszaki csapat együttmüködésének és profizmusának köszönhetően a tervezett időben, szerencsésen földet ért. S bár ahogy aviátorkörökben mondani szokták: gép még nem maradt a levegőben, az „ancsások” tudják, ezt minden alkalommal érdemes megbecsülni és megköszönni.
Fotó: HM Sajtóosztály
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Pontosan két évvel ezelőtt bemutatkozó interjút készített Tőrös István dr. Bali Tamás ezredessel, aki akkor vette át az MH Kiss József 86. Helikopterdandár parancsnoki beosztását. Két év után ismét van miről beszélgetniük.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.