Sokan szívesen lecserélnék irodai kilátásukat arra a látványra, amiben a szállítórepülő-század hajózóállományának lehet része nap mint nap a fel- és leszállások között. A látvány persze számukra másodlagos, a főszerep mindig az aktuális feladaté és a biztonságé. Kiképzési repülés civil szemmel.
Éjszakába hajló kiképzési repülésen vettek részt a hét elején az An-26-os csapat tagjai, közismertebb nevükön az „ancsások”. A feladat középpontjában szakszolgálati vizsga előtt álló másodpilóták képzése állt, akik különböző megközelítési és leszállási feladatokat hajtottak végre változó fény- és terepviszonyok között, az ország több pontját is bejárva a mintegy négyórás végrehajtás alatt.
A repülést megelőző eligazítás − éppen úgy, mint a különböző kabalák, babonák, ugratások és megszokott mozdulatok − nélkülözhetetlen része ilyenkor a felkészülésnek. Fejben és fejben. Mert a repülés folyamatosan százszázalékos figyelmet és fegyelmet igényel valamennyi végrehajtótól és közremüködőtől. A legkisebb kihagyás, egyetlen müszer „elfelejtése”, nem megfelelő kezelése is végzetes lehet. Nem meglepő tehát, hogy a felszállást megelőzően, azt követően, a repülés közben és a leszállást megelőzően, majd azt követően is folyamatosak az egymást ellenőrző kérdések („kártyák” és „brief”-ek). Ehhez természetesen nemcsak a müszerek, hanem az állomány tagjai között is tökéletes kommunikációra, zavartalan csapatmunkára van szükség.
Felszállás után...
A leszállási feladatokat egy kiképzési repülés során – bármilyen meglepő is az egyszerü civilnek – valódi leszállás nélkül, a müszeres vagy vizuális azonosítást követően a leszállópálya megközelítésével (átstartolás-továbbrepülés) vagy a pálya pár másodpercig tartó „megérintésével” (touch and go) gyakorolják a pilótanövendékek. A Kecskemét−Balaton−Pápa−Balaton−Kecsemét, majd Kecskemét−Debrecen−Abony−Ferihegy−Kecskemét útvonalakat ezúttal néhány kecskeméti „iskolakör” zárta, közben pedig a rutin gyakorlófeladatok mellé egy-egy alacsony áthúzás és tíz óránál egy kikerülendő zivatar is belefért. Érdemes hozzátenni, utóbbiról − mármint a zivatarról − egészen más fogalmai támadnak az embernek, ha négyezer láb magasan kétezer láb távolságból figyelheti meg, mint amikor bőrig ázva menekül előle… Igaz ez a klasszikus pilótakekszre is, ami ugyancsak új értelmet nyerhet az An−26-os fedélzetén majszolva.
Két forduló között a munkájukról faggatva a század tagjait aztán kiderül, ők is csak az irónia kedvért hívják ezt jó munkahelynek, a pilótafülkét pedig szép kilátással rendelkező irodának. Sokkal többről: életvitelről és hivatásról, folyamatos készülésről, készenlétről és felkészülésről van szó. A következő feladat teljesítése, a következő úti cél sikeres elérése érdekében.
A napi kitüzött feladatokat ezúttal – amint a repülést követő közös értékelésen is kiderül – minden másodpilóta-jelölt sikeresen elvégezte. A csapat végül a pilóták, a navigátor, a technikus, a szintén vizsga előtt álló fedélzeti rádiós, valamint a kiképzési repülés alatt éppen államvizsgázó földi irányítók, és természetesen a nélkülözhetetlen müszaki csapat együttmüködésének és profizmusának köszönhetően a tervezett időben, szerencsésen földet ért. S bár ahogy aviátorkörökben mondani szokták: gép még nem maradt a levegőben, az „ancsások” tudják, ezt minden alkalommal érdemes megbecsülni és megköszönni.
Fotó: HM Sajtóosztály
Egy hely, ahol találkozik a legmodernebb haditechnika az örök klasszikusnak számítóval: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar állami légiközlekedési szakán nem csak pilótákat képeznek, hiszen a merev- és forgószárnyasok üzemeltetése és karbantartása legalább annyira fontos, mint azok vezetése.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.