Az év légitársasága: a JAL

A JAL sikertörténete 1998-ban kezdödött, amikor új vezérigazgató került a vállalat élére, aki elödétöl nyomasztó örökséget vett át: 1,3 milliárd dolláros hiányt és egy légi baleseteiröl, illetve késéseiröl elhíresült légitársaságot. Isao Kaneko tehát a JAL talpraállítását kapta feladatául. A nyugati vezetési módszerekben jártas, elismert szakember elöször is megfogalmazta a vállalat új filozófiáját: tartsd mindenkor szem elött a cég érdekeit, közölj azonnal minden rossz hírt, vállald minden cselekedetedért a felelösséget, s végül ne versenyezz, ha nem származik belöle elönyöd! Ami a gazdálkodást illeti, a vezérigazgató szigorú takarékosságot hirdetett meg, beleértve a létszám, valamint az üzemeltetési és a fenntartási költségek drasztikus csökkentését. A stratégiai elképzelések között pedig a gazdaságtalan gépek cseréje, az agresszív üzletpolitika és a piaci terjeszkedés szerepelt. S mindezt el is fogadtatta a felsö vezetéssel és a szakszervezetekkel, meggyözve öket arról, hogy ez az egyetlen kiút a válságból.

Az MD-11-eseket rövidesen kivonják a forgalombólAz immár 51 éves múltra visszatekintö légitársaság alapításánál annak idején a Northwest Orient Airlines bábáskodott. Az amerikaiak 1947-ben indították elsö járatukat Tokióba, ahol hamarosan kiépítették ázsiai forgalmi központjukat. Az 1951. augusztus 1-jén 100 millió jenes (277 ezer dolláros) alaptökével bejegyzett magántársaság, a Japan Air Lines bérelt az amerikaiaktól – személyzettel együtt – öt kétmotoros Martin 202-est. A nyitójárat október 25-én Tokióból Oszakába repült, de még aznap útra kelt egy-egy gép Sapporóba, illetve Fukuoka érintésével Oszakába is. A JAL egy éven belül megteremtette saját müszaki háttérbázisát, és megkezdödött a japán hajózók kiképzése. 1952-ben már vissza is adták a kölcsöngépeket, s helyettük tíz DC–4-est vásároltak. Az állam 1953-ban 50 százalékos részesedést szerzett a légitársaságban (ekkor nevét is Japan Airlinesra változtatták), s ez végül jótékony hatással volt a cég növekedésére. Még ugyanabban az évben beszereztek egy DC–6-ost, majd egy DC–6B-t. 1954. február 2-án indult az elsö interkontinentális járat, mégpedig San Franciscóba. A társaság ekkor látványos terjeszkedésbe kezdett. Elöször megalapozták ázsiai vonalhálózatukat (Hongkong, Bangkok, Szingapúr) és irodákat nyitottak világszerte.

A JAL elsö sugárhajtású gépe, egy DC–8-32-es 1960. július 22-én érkezett meg Tokióba. Ezzel a vállalat belépett a jetkorszakba, s felgyorsult az élete. Hamarosan járatok indultak az Északi-sark fölött repülve Európába: Londonba, Párizsba és Koppenhágába. 1962-ben újabb típust, egy Convair 880-ast állítottak forgalomba, amely Délkelet-Ázsián keresztül a Közel-Keletre és Európába járt. Söt, 1967-ben a Tokió–Honolulu–San Francisco–New York–Európa–Közel-Kelet–Tokió útvonalon még Föld körüli járatot is indítottak.

A társaság történetében az 1970-es év több szempontból is mérföldkövet jelentett. Ekkor létesült ugyanis az elsö rendszeres Moszkva és Tokió közötti légi összeköttetés. Az Aeroflot Tu–114-essel repülte az üzemközösségben fenntartott járatot, ennek fejében megengedték a japánoknak, hogy európai járataik a jóval rövidebb transzszibériai útvonalat használják. Ugyanabban az évben állt forgalomba a B 747-es is, ami hosszú távra meghatározta a JAL jövöjét. A gép Észak-Amerikába és Európába repült, ám kérésükre a gyár kifejlesztett egy rövid hatótávolságú, belföldön használható, 516 üléses SR-változatot is. A közepes hatósugarú ázsiai vonalakon 1976-ban álltak forgalomba a modern DC–10-40-esek. Az évtized végén a JAL már nemzetközi viszonylatban is rangos társaságnak számított. Flottája 62 gépet (43 B 747-est és 19 DC–10-est) számlált, s a társaság több mint 15 millió utast szállított.

A teljes cikk az AERO magazin 2002/12 számának 18-19. oldalán olvasható