A szovjet-magyar űrpáros a Nemzetvédelmi Egyetemen

A megnyitóját követően a rektor-helyettes először az ürutazás doyenjének, Valerij Kubaszovnak adta át a szót, aki nemcsak a fél évszázaddal ezelőtti események tudományos és technikai jelentőségére világított rá, hanem az emberiség gondolkodására, önmeghatározására gyakorolt hatására is. Mint elhangzott, Valerij Kubaszov a felkészülése során együtt dolgozott Jurij Gagarinnal, és Szergej Koroljovval, a szovjet ürprogram atyjával, akinek neve nagyon sokáig nem vált ismertté a nagyvilág számára, csupán „főkonstruktőrnek” nevezték. Az első ürbe juttatott emberkéz alkotta berendezéseket – a Szputnyikok, később pedig a kutya-személyzettel indított ürhajókat – az általa tervezett R-7 hordozórakéták emelték a magasba.

Jurij Gagarinról szólva Kubaszov elmondta: az első ürhajós müszaki főiskolai évei alatt csatlakozott a repülőklubhoz s motoros repülőgépre szerzett vizsgát, majd repülő pályafutását vadászpilótaként folytatta, és főhadnagyként avatták tisztté. Jelentkezett az ürprogramba, húsz társával együtt kemény kiképzésen ment keresztül, melynek eredményeképpen őt jelölték ki a Vosztok-1 ürhajósának. A tartalék személyzet Tyitov volt.

Az első repülés 108 percig tartott, eközben egyszer megkerülte a Földet. A földet érés után őrnaggyá léptették elő. Gagarin 1967-ben, a Szojuz-1 katasztrófája után, a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968-ban egy Mig–15-ösben – rutinrepülés közben – kiképzőjével együtt életét vesztette.

Kérdésekre válaszolva Valerij Kubaszov azt is elmondta, hogy ürhajósként három ürrepülésben vett részt. Először 1969-ben, mérnökként, másodszor Alekszej Leonov parancsnok mellett fedélzeti mérnökként. E repülés során hajtották végre az első ürrandevút különböző országok ürhajói: a Szojuz–19 egy Apolló ürhajóval kapcsolódott össze az Apolló–Szojuz program keretében. Utolsó, harmadik ürrepülésére 1980. május 26. és június 3. – Farkas Bertalannal együtt – között került sor. Ezen ürrepülés során a Szojuz–36 csatlakozott a Szaljut–6 ürállomáshoz, ahonnan a Szojuz–35-tel tértek vissza.

Valerij Kubaszovot szakmai életútja során még két ürrepülésre jelölték ki, ám ezek különféle okok miatt elmaradtak. Először a Szojuz-2 ürhajósa lett volna, de a programot a Szojuz-1 személyzetének, Komarovnak tragikus halála miatt törölték. Másodszor az utolsó ellenőrzéseknél tapasztalt egészségügyi problémák miatt a Szojuz-11 komplett személyzetét cserélték, az ürbe indult legénység mindhárom tagja viszont az ürhajó visszatérése során életét vesztette. A tragédia tanulságaként az ürhajósok azóta szkafandert viselnek egészen a földet érésig.

Kubaszov aktív ürhajós tevékenysége mellett mindvégig a szovjet kozmikus iparban dolgozott mérnökként, az üreszközök gyártásával foglalkozó Enyergija vállalatnál különféle szervezeti egységek vezetője, egy időben pedig a vállalat vezérigazgató-helyettese is volt. Emellett részt vett a Mir ürállomás fejlesztésében.

Farkas Bertalan elmondta, hogy gyermekkorában futballistának készült, középiskolai tanulmányait Kisvárdán folytatta, a repülést pedig a nyíregyházi sportreptéren szerette meg, és itt határozta el, hogy repülőtiszti főiskolára jelentkezik. A Kilián György Repülőmüszaki Főiskolán, illetve a Szovjetunióban végzett, s mint a magyar légierő tisztje a pápai harcászati repülőezrednél szolgált, ahol első osztályú vadászpilóta lett. Ürhajósnak, kilencvennégy társával együtt önként jelentkezett, melyre a kiképzést 1978-ban kezdte meg. Ürrepülése után a Magyar Népköztársaság Hőse és a Magyar Népköztársaság Ürhajósa kitüntetésben részesült. Pályafutása során a Budapesti Müszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett oklevelet, majd a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportjában dolgozott vezetőségi tagként. Jelenleg tagja a Nemzetközi Ürhajós Szövetségnek.

Kérdésekre válaszolva ürrepülésére úgy emlékezett vissza, hogy csodálatos érzés volt látni Magyarországot a világürből. Beszélt arról, hogy naponta tizenhatszor látott napfelkeltét és a naplementét, és szólt a kozmikus éjszaka csillagképeinek, a dél-amerikai hegyláncoknak és Afrika sivatagjainak szépségéről is. Azt is elmondta: több magyar kutatóintézet berendezése is felkerült az ürhajó fedélzetére, melyeket a repülés során használt is. Az ürutazás alatt általában éjszaka haladtak el Magyarország felett. Hazánk területéről, a Föld számos országához hasonlóan, több ürfelvételt is készített. Hozzátette azt is, hogy ürhajós kollégáival szoros kapcsolatban áll, és jelezte, hogy a Nemzetközi Ürhajós Szövetség – amelynek egyébként alelnöke – szeptember elején Moszkvában tart kongresszust.

A magyar ürhajós két sajtótörténeti dokumentumot is elhozott a rendezvényre. Az első a Népszava 1961. április 13-i száma volt, melynek címlapján Gagarin ürrepülését köszöntötték. Berci, még gyermekként, saját kezüleg írta rá az újságra, „Köszönöm Jura!”, nem sejtve, hogy egyszer ő is a kozmoszba utazik. A másik dokumentum ürhajóstársával, Magyari Bélával az egykori Zalka Máté Katonai Főiskolán tett látogatásáról számolt be.

Farkas Bertalan a mostani rendezvény alkalmából az európai ürhajósok fotóját és aláírását tartalmazó posztert ajándékozta a Nemzetvédelmi Egyetem múzeumának.

Mint ismert a Dmitrij Medvegyev orosz államfő április 12-én, Jurij Gagarin ürutazásának ötvenedik évfordulóján, a moszkvai Kreml Katalin termében, a világür meghódításában szerzett érdemeiért érdemrenddel tüntette ki Farkas Bertalant. Az első magyar ürhajós, 7 nap 20 óra 45 percet, Valerij Kubaszov – három ürutazása során – 18 nap 17 óra 57 percet töltött az ürben.

A rendezvény a vendégek és az érdeklődők csoportos fényképezésével zárult.