Egy cipzár vezethet a legendás pilótanő rejtélyének megoldásához

Az Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb aviatikusnője, Amelia Earhart 1897. július 24-én, a kansasi Atchisonban született. Hazájában ő volt az első hölgy, aki megszerezte a pilótaigazolványt. Számos repülési rekord füződik a nevéhez. A világ akkor figyelt fel rá igazán, amikor 1928. június 18–19-én – akkor még csak utasként – átrepülte az Atlanti-óceánt. Az új-fundlandi Harbour Grace-ből indult útnak Wilmer Stultz és Lou Gordon pilóták társaságában, majd 20 óra 40 perc után az angliai Burry Portban szálltak le Lockheed Vega típusú repülőgépükkel, amely a „Friendship” (Barátság) nevet kapta. Earhart később e transzatlanti repülés élményeit „20 Hours, 40 Minutes” címü könyvében írta meg.

George P. Putnam (1887–1950) könyvkiadó 1931-ben vette feleségül Amelia Earhartot. 1932. május 20–21-én Earhart első nőként önállóan repülte át az Atlanti-óceánt. Akkor szintén az új-fundlandi Harbour Grace-ből startolt Lockheed Vega típusú egyfedelü gépével, majd az észak-írországi Londonderryben ért földet. Amerikában abban az időben egyszerüen csak „Lady Lindy”-nek nevezték, mivel Charles Lindbergh után másodikként repülte át az óceánt. Ezt követően, augusztus 25-én újból Earhart volt az első hölgy, aki leszállás nélkül – Los Angelesből Newarkig (New Jersey) – átrepülte az Egyesült Államokat. A kongresszus e kiváló teljesítményeit még ugyanebben az évben a Distinguished Flying Cross (DFC – Repülőszolgálati Érdemkereszt) kitüntetéssel ismerte el, melyet később csak katonai szolgálatot teljesítőknek ítéltek oda.

Earhartot akkor már a legismertebb asszonyként tartották számon Amerika-szerte.Az első női pilóta, aki egyedül repült a hawaii Honoluluból az Egyesült Államokba, ismét csak Amelia Earhart volt. Lockheed Vega típusú monoplán gépével 1935. július 11–12. között, 18 óra 16 perc repülés után a kaliforniai Oaklandben szállt le. Earhart 1937 nyarán indult világ körüli útra, amely egyben élete utolsó küldetésének bizonyult. Egy kétmotoros Lockheed Electra típusú géppel, az Egyenlítő mentén próbálta meg körberepülni a földet. A nagyszabású vállalkozás június 1-jén vette kezdetét. Frederick J. Noonan navigátorral az expedíció legutolsó állomásáról, az új-guineai Lae repülőteréről július 2-án délelőtt 10 órakor szálltak fel utoljára, hogy mintegy 2256 mérföld megtétele után Howland szigetére érkezzenek meg. A repülés során az Electra legénysége végig rádiókapcsolatban volt az amerikai haditengerészet kétárbocos kutterével, az Itascával, amely a Howland-sziget mellett horgonyozva navigálta a repülőgépet. Earhart július 3-án, reggel 7 óra 42 perckor jelentette a helyzetüket, valamint közölte még az üzemanyag fogyását. Az utolsó üzenetváltás háromnegyed kilenckor történt, amikor ismét jelezte pozíciójukat. A hajón viszont ekkor már látták, hogy a repülőgép reménytelenül eltért a tervezett iránytól. A bátor repülők máig titokzatos módon örökre eltüntek, és sohasem érkeztek meg kijelölt célpontjukhoz.

A hír hallatán azonnal mozgósították az amerikai hadihajókat, és a következő napokban sohasem látott kutatást indítottak az eltünt pilóták megtalálására. A kijelölt mintegy 250 000 négyzetmérföldes keresési körzetbe irányítottak egy repülőgép-hordozót, egy csatahajót, négy rombolót, egy aknakeresőt és számos kisebb hajót, illetve még repülőgépet is. Öt nap alatt hozzávetőleg 151 000 négyzetmérföldet vizsgáltak át eredménytelenül. Sem a személyzetet, sem a repülőgép roncsait nem sikerült megtalálni. Éppen ezért Earhartékról később sok mendemonda terjedt el. A rémhírek elsősorban a japán hódítással voltak összefüggésben. Ezek szerint Earharték az amerikai kormány megbízásából titkos felderítő küldetést végeztek a Mariana-szigetek fölött, ahol az ottani japán katonai építkezéseket fényképezték. Ezen kívül a különféle hírek szóltak még a gép lelövéséről és a személyzet esetleges haláláról vagy fogságba eséséről is. A rejtélyt tovább fokozta az a bejelentés, hogy Fred Noonant hivatalosan 1938. július 28-án, Amelia Earhartot pedig csak 1939. január 1-jén nyilvánították holttá.

Ekkor ismét újabb álhírek láttak napvilágot, amelyek szerint a pilótanőt különböző helyeken is látták felbukkanni. Sőt 1960 júliusában Josephine Blanco tartott sajtótájékoztatót, aki akkor elmondta, hogy 1937-ben, 11 évesen szemtanúja volt Tanapag kikötőjében egy kétmotoros repülőgép lezuhanásának. Történetében két amerikai repülő szerepelt – az egyikük rövid hajú nő –, akik japán fogságba estek. A személyleírás persze Earhartra és Noonanra illett. Később úgy értesült, hogy a foglyokat kivégezték. Abban az időben a kikötő közelében tényleg találtak egy Electra-roncsot, amelyből egy generátort is fölhoztak a búvárok, ám a Bendix cég képviselői hivatalosan tagadták, hogy a szóban forgó alkatrész az ő termékük lenne. Inkább japán másolatnak tartották, hiszen licencben ők is gyártották a repülőgép-típust és annak alkatrészeit. A titok nyitjára a legkézenfekvőbb magyarázat talán az lehet, hogy Earharték valószínüleg túlhaladták az Itasca jeleit, és jelentősen eltávolodtak a hajótól, az üzemanyag kifogyása után pedig valahol messze az óceánban zuhantak le.

Amelia Earhart útvonalát követve egyébként Geraldine Mock volt az első nő, aki 1964-ben sikeresen teljesítette a föld körüli repülést. Rajta kívül még Linda Finchet, egy San Antonió-i üzletasszony nevét mindenképpen meg kell említeni, aki rutinos pilótaként, valamint repüléstörténészként, pontosan 60 évvel Earhart eltünése után újból teljesítette a távot. E repülés azért volt különleges, mert egy szépen felújított, eredeti Lockheed Electra 10E-vel kelt útra. (A gépet még 1994-ben vásárolta, és az eredeti 1935-ös felvételek alapján restauráltatta. A masinát természetesen modern navigációs és kommunikációs berendezésekkel is felszerelték.) Finch és navigátora 1997. március 17-én ugyanúgy a kaliforniai oaklandi nemzetközi repülőtérről indult. A „World Flight 1997” – az eredeti útvonalterv alapján – összesen 18 országot érintett, és május 28-án – két és fél hónap után – Oaklandben ért véget. Ezt a küldetést egyébként a Pratt & Whitney – amely az eredeti Wasp motorokat gyártotta –, valamint a United Technologies Corporation is támogatta.

Az Amelia Earhart-rejtélyt eddig már sokan próbálták megoldani. Ennek érdekében több kutatóakciót is indítottak, amelyek azonban mind ez idáig lényegében eredménytelenek maradtak. 1992-ben például a csendes-óceáni Nikumaroro korallzátonynál (korábban Gardner-sziget) lévő Kiribatiban keresték Earhart repülőgépének maradványait. Az elmúlt évben, Amelia Earhart eltünésének 70. évfordulójára több lelkes csoport anyagi támogatásával és összefogásával sikerült az újabb kutatásokat megindítani. A delaware-i székhelyü The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) tagjai ismét Nikumarorón, amely éppen Új-Guinea és a Howland-sziget repülési útvonalán fekszik, vizsgálódtak. A keresések során végül, 2007 nyarán sikerült némi eredményt elérniük, ugyanis akkor előkerült néhány ismeretlen személyes tárgy, mint például ruhához tartozó cipzár, zsebkés, valamint egy repülőgép szélvédőjének plexidarabjai. A TIGHAR vezetése ezután a vizsgálatokba bevonta a Pennsylvania államban, Crawford megyében, Meadville-ben lévő Historical Society tagjait, hogy segítsenek a sárgarézből készült cipzár eredetének megállapításában. E kisvárosban müködött ugyanis 1913-tól egészen az 1980-as évek végéig a Talon cég, amely mindvégig hasonló cipzárakat gyártott.

A TIGHAR igazgatója, Ric Gillespie elmondta, hogy ez egy rendkívül izgalmas felfedezés, főleg ha sikerül a szigeten talált leletről – különféle vizsgálatok elvégzése után – megállapítani, hogy az a darab az amerikai nők által az 1930-as években viselt ruházat tartozékaival megegyezik. Gillespie egyébként elég valószínünek tartja ezt az elméletet. Anne Stewart, a Historical Society képviselője az Associated Pressnek ellenben kifejtette saját véleményét, amely szerint kétséges, hogy a ruhához tartozó cipzárt esetleg Earhart viselte volna…

A hírverés mindenesetre jó reklám, hiszen a közvéleményt még mindig nagyon érdekli a befejezetlen rejtély. Az Earhart-ügy azonban korántsem tekinthető megoldottnak, hiszen hivatalosan nem bizonyított, hogy egyáltalán a pilótanő ruházatának egyik darabját fedezték-e fel. Az igazsághoz közelebb lehetne talán kerülni, ha például a repülőgép roncsai is előkerülnének. Addig viszont csak egy újabb titokzatos fejezettel bővül Amelia Earhart X-aktája…