McDonnell Douglas F-4 Phantom II

A F-4 Phantom többmint 70 féle modifikációban készült 1979-ig amikor befejeződött a típus gyártása. Az utolsó leszállást az US NAVY-nál az USS Amerikára hajtották végre 1986 októberében.

Az F-4 Phantom típus jelzései: F-4 C/D;  F-4 E/F;  F-4G; F-4J; 

F-4C/D Phantom  II

Néhány adat: 

Típus: elfogóvadász, harcászati vadászbombázó

Hajtómü: két utánégetővel 7711 kg tolóerejü General Electric J79-GE-15 típusú gázturbinás hajtómü

Teljesítményadatok: maximális sebessége több mint 2 Mach, vagy 2124 km/h 12190m magasságban; maximális repülési magassága 18590m; hatósugara utántöltés nélkül 990 km

Tömegadatok: szerkezeti tömeg 13245 kg; maximális felszállótömeg: 24766 kg

Méretek: fesztávolság: 11,71 m ; hossz: 17,75 m; magassága. 4,95 m ;szárnyfelület. 49,24 m²

Fegyverzet. Az alap fegyverzet négy AIM-7 Sparrow levegő-levegő rakéta félig a törzs alá süllyesztve , négy AIM-9 Sidewinder  levegő-levegő rakéta a szárny alatti felfüggesztési pontokon, két ledobható póttartály, 20mmm-es gépágyú konténer.

Az F-4D változatot a Légierő hadmüveleti feladatokhoz alakították. Ezek a gépek félelmetes ellenfélnek bizonyultak a vietnámi háború alatt.

F-4E/F Phantom II

A legelterjedtebb Phantom típusból a McDonnel Douglas F-4E Phantomból 1329 db-ot gyártottak az Egyesült Államok Légierejének, s a repülöszázadoknak 1968-tól kezdve adták át őket Ennek a típusnak a lelke az APQ-109/CORDS típusú lokátor volt, amit 1968-ban a Westinghouse APQ-120 típusra cseréltek. Jelentősen  meghosszabbított orra alól kiszerelték az infravörös célkeresőt és az F-4E egy 20 mm ürméretü többcsövü gépágyút kapott a törzs hosszában hátranyúló hengeres aerodinamikus burkolatba építve. 1972-ben a pilótafülkébe a Martin-Baker féle zéró-zéró katapultot építették és ívelő lapokkal látták el a szárnyakat. Mennyiségét tekintve az F-4E típus tovább uralta az Egyesült Államok Légierejének gépparkját az 1970-es években.  1968-ban a US NAVY köteléke a „ Blue Angels” az  F-4J-t választotta, 1969-ben pedig az USAF köteléke a „Thunderbirds” az F-4E mellett döntött.

Az óceánon túl először az angolok 1964 szeptemberében kapták meg az F-4-eseket.

F-4K amelyekbe Rolls Royce RB 168-25R Spey 201 hajtómüveket építettek

Később Irán, Dél-Korea, Spanyolország, Ausztrália, Izrael, Japán, Görögország, Törökország és az akkori Nyugat-Németorzságba exportáltak az F-4-esek különböző típus variációit. Az F-4 típus megkérdőjelezhetetlen jó hírét bizonyítja jelentős mennyiségü exportálás, legtöbbet (204db) Izrael vásárolta, amelynél a légierő hét századot állított fel ebből a típusból és így ez a repülőgép főszerepet játszott az 1973-as Yom Kippuri-i háborúban. További elektronikus berendezésekkel látták el: Elta EL/M-2021 típusú több üzemmódú lokátor és izraeli F-4-esek alkalmasak voltak a Luz típusú, távolról célra irányítható bomba alkalmazására is. Több légerő is rendszerbe állította az F-4-et. Egyiptom, Görögország, Irán (nyolc századot), Dél-Korea és Törökország, Ausztrália bérbe vett néhányat 1970 és 72 között, General Dynamics F-111C típusra várva a japán Mitshubishi pedig licensz alapján gyártott 140 db F-4EJ típust, melyekkel a Japán Légi Önvédelmi Erők (JASDF) öt századát látták el. Nyugat-Németország szintén alkalmazta ezt a típust, mint csapásmérővadász repülőgépet, a Luftwaffe pilótáit az Egyesült Államokban képezték ki F-4E típuson, mielőtt megkapták volna 175 db új F-4F típusú repülőgépüket 1975-76 között. Ezekkel négy vadász- (Jagdgeschwader) és vadászbombázó (Jagdbombergeschwader) egységeket szereltek fel elfogó és csapásmérő feladatok végrehajtására lecserélve a Lockheed F-104G típusú repülőgépeket.

Luftwaffe F-4F

A kor legújabb aerodinamikai megoldású (ívelőlapokkal a szárnyakon és más újításokkal) F-4F típust egy némileg egyszerüsített APQ-100 lokátorral, kisebb üzemanyagtartályokkal szerelték fel, légi utántöltésre nem volt alkalmas. A sárkány nagy része Németországban készült, de a repülőgép végső összeszerelése az Egyesült Államokban történt. A korszerüsített, légvédelmi feladatokat ellátó F-4F- ek hasznos szolgálatot láttak el még az 1990-es évek közepén is.        

F-4G „Wild Weasel”

1972-ben 12 db Mcdonnell Douglas F-4C „Wild Weasel IV” típusú repülőgépet állítottak szolgálatba, ezek a gépek kisérték a hagyományos F-4C-ket a bevetésekre.

Egy sokkal átfogóbb korszerüsítési program keretén belül az összesen 116 db F-4G típusú repülőgépet Wild Weasel V elnevezéssel alakítottak át F-4E-ből.

Az F-4 Phantom II típus sikerét és megbízhatóságát mi sem mutatja legjobban, mint az az idő amelyet a különböző országok légierejében szolgált illetve szolgál.