Helikopterek másfél kilótól tizenhárom tonnáig egy helyen

A találkozó a nagygépes és az rc világ között kettős céllal jött létre. Egyrészt mi is közelebb kerültünk az igazi vasakhoz, másrészt az általunk csak 1:1-es nek hívott forgószárnyasok kiszolgáló személyzete, pilótái is jobban megismerhették az általunk repült helikoptereket, azok viselkedését.

Hogyan müködnek az RC helikopterek?

A program keretében először a bázis három önálló egységére elosztva három csoportban bemutattuk az RC helikoptereket, azok technikai jellemzőit. Természetesen az ár és a teljesítményadatok sem maradtak titokban. Az általunk használt számok némelyike (tömegre jutó teljesítmény, rotorfordulatszám, sebesség, emelkedés, áramfogyasztás) kisebb megrökönyödést váltott ki, de könnyen közös hangnemet találtunk, hiszen a gépek azonos elven müködnek, a fogalmakban kisebb eltérések vannak, de a beszélt nyelv többé-kevésbé szintén megegyezik. Mindeközben a bázison dolgozó pilóták és a kiszolgálószmélyzet közül néhányan a Phoenix RC segítségével kipróbálták az RC helikopteres repülést, és volt olyan, aki a háton repülés élményét is megtapasztalta. Az igazat megvallva volt olyan, aki kisebb gyakorlás után egészen jól tartotta a gépet, flipezett, nyolcasozott és ami legszebb: egyben, törés nélkül rakta le a helikoptert.

Align T-Rex 700E

Ezután néhány bemutató startot követően a már előre bejelentett tréner program következett, ahol a bátrabbak kipróbálhatták az RC helikoptereket élőben. Mi tagadás, voltak meglepődések, a gépek azonnali reakciója, az irányítás finomsága zavarba hozta a próbálkozó kedvüeket. Többször hallottuk a mondatot: "Ezt nehezebb irányítani, mint az igazit". De az érzékenységet a legjobban az a pilóta mondta ki, aki szerint "ha az igazinál csak rá gondolni szabad, hogy merre döntöd a botot, akkor itt azt oszd el hárommal, majd felezd meg." Az érdeklődők egyébként láthattak egy hibátlanul kivitelezett besiklásos autorotációt is az egyik T-Rex 700E-től, amivel Martin Péter zárta a startját. A helikoptert a betonra még lendületben tette le, így az a talpán csúszva még jónéhány métert tett meg.Sajnálatos módon a nap egyetlen "légi eseménye" is bekövetkezett: az egyik tréner gép - egy T-Rex 700E - egyenlőre még nem világos müszaki hiba miatt a repülőtér betonjába csapódott.

A 700E becsapódása

A nap további részében megismerkedhettünk a repülőtéren levő légi jármüvekkel, megnézhettük a leállított Csőrike II-t, elbeszélgettünk a hajózókkal, feltehettük a kérdéseinket. Mindezt egy aktuális gyakorlat közben tettük meg, így a helikopterek és Jak-52-es repülőgépek egymás után szálltak fel és le, ekkora forgalmat a Liszt Ferenc Repülőtér nem igazgat. Láthattunk egy olyan felszállást, amit nekünk dedikáltak, és most mi is ámultunk, hiszen tőlünk alig pár méterre - azért biztonságos távolságban - egy gyönyörü felszállást és néhány alap figurát láthattunk, ami számunkra egy RC helikopterrel mindennapos, de ezt egy Mi-24-es helikoptertől látni igazi, hosszútávú élmény - és nem csak a forgárnyasok szerelmeseinek.A kutató-mentő szolgálatnál nagyon finom kávét kaptunk - amire ekkor már nagy szükségünk is volt - valamint egészen tüzetesen megnézhettük a kutató-mentő Mi-17-es helikoptert. Olyan részletesen volt alkalmunk megismerni, ahogy előtte ezt még egyetlen helikopterrel sem tehettük meg: például a farokrészben megnézhettük a farokrotor (faroklégcsavar - ahogy ők mondják) kihajtását és vezetését, és meg kell hagyni, meglepődtünk. A megoldás elve egyáltalán nem különbözik egy T-Rex ESP megoldásától: Bő ujjnyi kardán  hajtja a farokrotort, az állásszögről pedig 2 × 2 (duplázott) bowden vezérlés gondoskodik. Igaz a bowdenszálak a törzsben hidraulikusan vannak mozgatva, de túl azon, hogy duplán biztosított, az irányítási és hajtási elv teljes egészében megegyezik a kardános RC helikopterek müködési megoldásaival.

A kutató-mentő Mi-17

A nap záró részeként egy gyors ebéded követően a Szolnoki Repülőmúzeumot rohantuk végig, amit ebből az alkalomból - csak nekünk - kinyitottak. Sajnos az idő elszaladt, így a múzeumra már nem maradt sok időnk. Legalább megnéztük, hogy mit nézünk meg legközelebb.

Mi-24 - Csőrike - a múzeum egyik kiemelkedő darabja

Egy nagyon kellemes napot tudhatunk magunk mögött, sok köszönettel tartozunk vendéglátóinknak, a bázison szolgálatot teljesítőknek. Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, a héten sem előtte, sem azóta napsütést nem láttunk. A bázis parancsnoksága, a dolgozók rendkívüli rugalmasságról, nyitottságról és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot, és csak remélni tudjuk, hogy nem okoztunk kellemetlenséget, mert ha igen, akkor azt egészen biztosan nem tudatták velünk. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk, bár ahogy láttuk az érzés kölcsönös, hiszen tavaszra visszahívtak minket - mi pedig ígérjük, ha kicsit hosszabbak a nappalok, kicsit melegebb az idő, szívesen visszamegyünk.