Hajóvadászat a Balti-tengeren

- Hogyan kezdődik egy ilyen sok helyszínen játszódó, több ország légterét is igénylő óriási hadijáték előkészítése?

- A tervezési folyamat már elmúlt év őszén megindult. Az első „helyszínbejáráson” még szeptemberben vettem részt. A számunkra szóba jöhető kitelepülési bázisok korábbi gyakorlatokról már ismerősek voltak, ez nagy segítséget nyújtott az igények megfogalmazásánál is. Habár a gyakorlat résztvevőinek száma folyamatosan nőtt, az alapadatok ekkor már ismertek voltak, így a befogadó ország nemzeti támogató képessége is, tehát a tervezést meg lehetett kezdeni. Azért volt fontos ilyen korai időszakban tisztázni az üzemelés körülményeit, mert ahogy közeledett a gyakorlat időpontja a beérkező újabb és újabb repülőgépek miatt sokszor variálni kellett a szervezőknek típusok és bázisok között. Ekkor már jeleztük, hogy a magyar kontingens 4+1 Gripennel érkezik majd, amelyből négy gép vesz részt a napi műveletekben, egy pedig tartalék lesz.

- A magyar katonák kitelepülése hogyan történt?

- A Gripenek „saját szárnyon” érkeztek a németországi Schleswig-Jagel légibázisra, a műszaki katonáinkat szállító Airbus 319-est a szomszédos Hohn bázison tudta fogadni a német fél. Mindezt megelőzte a „földi lépcső”, mivel gondoskodnunk kellett a repülőgépek helyszíni kiszolgálásáról és a napi szállításról is. A gyakorlat időszakában a környéken nemzetközi vitorlás hajók versenye is zajlott, így nem volt egyszerű szállást találnunk, végül két szállodában kerültek elhelyezésre a magyar katonák, onnan indultuk minden reggel a Gripenjeinknek otthont adó Schleswig-i bázisra.

- Az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón is látszott a magyar JAS 39-es a háttérben, sőt a német kancellár látogatásakor is egy F-16-os és Gripen páros előtt vonult el az újságírók hadával kísérve Olaf Scholz.

- A média és a politika szempontjából is kiemelten fontos volt a nemzetközi összefogással megvalósult hadgyakorlat. A németek ügyeltek a részletekre, és nem felejtették el megköszönni a kiemelkedő létszámú amerikai részvételt sem, a jubileumi festésű gépeiken is feltűnt a Szabadságszobor sziluettje. A két hét alatt hét ilyen nyilvános „szereplésünk” volt a VIP látogatók előtt, hiszen mindenki szerette volna jelenlétével is demonstrálni, hogy fontos számára az AIR DEFENDER gyakorlat. Jens Stoltenberg NATO főtitkárnak ugyanúgy, mint John Boozman amerikai szenátornak, aki a tengerentúlról érkezett és főként a Nemzeti Gárda egységeit kereste fel.

- Hogyan alakult ki egy repülési nap a magyar csapat részére?

- A gyakorlat német tervezői nem voltak könnyű helyzetben amikor ennek a 250 repülőeszköznek „játszóteret” kellett biztosítaniuk. A polgári légi közlekedéssel egyeztetve kialakítottak három nagy légteret, ahol a gyakorlat repülései történhettek, nemcsak térben, de időben is elkülönítve. A keleti zónában kezdődtek a repülések, majd a déli és végül az északi adott otthont a COMAO feladatoknak. Amikor a keleti légtérben dolgoztunk, akkor reggel 6-tól kezdve a napot délután 5-6 óra felé fejeztük be. Ugyanez a munkaciklus az északi légtérben délben kezdődött és jó esetben éjfél körül ért véget. Minden nap 12 órás „műszak” volt, felkészülés, eligazítás, majd jó két óra feletti időtartamban aktív repülés és azt követően a kiértékelés.

- A tervezés során milyen információk állnak rendelkezésre?

- A feladatot megelőző napon történt a COMAO tervezés több fázisban, így az előző este minden feltétel adott volt, tudtuk, hogy másnap milyen feladat vár ránk. Vadászkíséretet fogunk nyújtani a saját erőknek, védőként biztosítjuk a szövetséges légteret vagy a zóna megtisztításáért leszünk felelősek „SWEEP” feladatkörben. A feladatok elosztásánál ügyeltek a résztvevők kiképzési igényeire. Ebből következett, hogy olyan feladatot adtak a csapatnak, hogy jusson nekik a jóból, meg a kevésbé jóból is. A kevésbé jó, az a „vörös oldal” volt, amikor az ellenséget játszva a kék erők hajózói számára kellett megteremteni a felkészülés - gyakorlás lehetőségét.

- Így mindenki számára adott volt a „kék” és „vörös” oldalon is bizonyítani?

- Természetesen, hiszen saját pilótáink számára is voltak kitűzött kiképzési célok, amiben bizonyítaniuk kellett annak érdekében, hogy szakmailag előrébb léphessenek és így komplexebb, nagyobb felelőséggel járó feladatokat tudjanak ellátni a későbbiekben. Ezeket az igényeket már a tervező-konferenciákon tisztázni kell, hogy a feladatok optimálisan legyenek elosztva. A „légiharcok” során minden tevékenység dokumentálásra került a rakéta indítástól az esetleges védekező manőverekig, így derülhetett ki a kiértékelés során, hogy a rakéta megsemmisítette volna-e a célt vagy sem. Mivel a létszámelosztás természetszerűségéből adódik, hogy a „vörösök” kevesebben vannak, mint a támadók, ők két-három „életet” kapnak, hogy teljesíteni tudják a kívánt mennyiségű célprezentációt, ezáltal a támadó fél kiképzési igényeit.

- A gyakorlat legizgalmasabb akciója bizonyára a hajóvadászat volt a Balti tengeren közösen az amerikai F/A-18-asokkal.

- A feladat „ellenséges” hajók felderítése és megsemmisítése volt. Úgy gondoltuk, habár a Gripennek Svédországban van hajók elleni fegyvere - az RBS 15-ös - de mivel az nálunk felségvizek híján nincs rendszeresítve, így a Super Hornetek vállalják a számukra ezt a „testhez álló” munkát. Ők azonban másképpen döntöttek, így nekünk kellett megoldani nemcsak a hajók felderítését, de a rendelkezésre álló fegyverzettel a csapásmérést is, természetesen a cél védelmi képességeinek figyelembevételével. A végrehajtás során a Super Hornetek a vadász, a Growlerek pedig a légvédelem elleni kíséretet biztosították. Csupán minimális felderítési adatokkal rendelkeztünk a célpontról, emiatt annak kiválasztása és azonosítása sem volt egyszerű, mert arrafelé a tenger tele volt vízi járművekkel, így a vizuális pontosítás is fontos volt. Sikeresen megoldottuk.

- Ritkán gyűlik össze ilyen nemzetközi pilóta „válogatott”, mint most Németországban. Milyennek látta a külföldi hajózókat?

- Ugyanolyan szakemberek, mint mi, hozzák magukkal a napi gyakorlatot a profizmust. Érdekesebb lehet a generációs különbség. Voltak, akik az amerikai Nemzeti Gárdából érkeztek óriási szaktudással és sokezer repült órával a hátuk mögött. A napi munka során feltűntek a már nem megszokott eljárások, ahogy ők oldottak meg egy-egy feladatot. Megállják még a helyüket a „hétvégi harcosok” által alkalmazott módszerek, csak lemérhető, hogy mennyit változott a katonai repülés világa.

A magyar kontingens sikeresen szerepelt a nemzetközi hadgyakorlaton - ez egyaránt vonatkozik a pilótafülkében ülőkre és a Gripenjeinket felkészítő műszaki katonáinkra is. Számomra külön jó érzés volt, amikor a német házigazdáink kiemelték a csapat kreativitását. Elmondásuk szerint, míg nálunk nagyobb nemzeti kontingensek legtöbbször segítségre szorultak addig mi azontúl, hogy repülési feladatainkat magas színvonalon elláttuk, soha nem vártunk senkire, önállóan tettük a dolgunkat és ha kellett, megoldottuk a jelentkező problémákat. A német visszajelzésen túl személyesen én is rendkívül elégedett voltam a magyar kontingens állományával és büszkén mondhatom: tudásuk legjavát adva maximálisan helytálltak bármilyen kihívással találták szemben magukat.

A cikk nyomtatott változata az Aranysas magazin 2023. novemberi számában jelent meg. 

Forrás: https://www.aranysas.hu/