Kérdőjelek az Amerikai Légierő kiöregedő repülőgép flottája kapcsán

A jövőben többek között a Lockheed Martin F-16C/D, a Boeing F-15C/D, az F-15E, a Lockheed Martin C-130 és a Rockwell B-1B típusok üzemideje is le fog járni, melyek pótlása igen költséges feladatnak ígérkezik. A 2020-as években átlagosan évi 15 milliárd dollárt emésztene fel, míg a számítások szerint a 2030-as években ez 23 milliárdra emelkedne, de 2040-t követően évi 15 milliárdra esne vissza.

Összehasonlításképp, a USAF 1980 és 2017 között évente átlagosan 12 milliárd dollárt költött repülőgép beszerzésre, viszont ha szűkebb időszakra, 2010 és 2017 között nézzük, akkor ez az érték már csak 9 milliárd.

A tanulmányt készítő iroda számításai szerint a USAF jelenleg körülbelül 2000 vadász és csapásmérő, 150 nagy hatótávolságú bombázó repülőgéppel, 1100 szállító, 450 légi utántöltő, 500 felderítő és elektronikus hadviselésre kifejlesztett, valamint 1200 kiképző repülőgéppel, továbbá 150 forgószárnyas repülőeszközzel rendelkezik. Ezek legnagyobb része a 26-30 éves korosztályba tartozik, melyek a 80-as években felpörgetett beszerzések eredményei. (Többet 1986-ban költött repülőgép beszerzésre a USAF, összesen 29 milliárd dollárt.)

A legnagyobb tétel a 26-30 és a 31-35 éves repülőgépek leváltása lenne, melyeket főként a B-1B, az F-15C/D és az F-16C/D típusok alkotják. Emellett szintén nagy összeget emészt fel a legöregebb, 55 évnél is idősebb gépállomány cseréje, melybe a B-52 bombázók és a KC-135 légiutántöltő repülőgépek tartoznak. Az eredetileg kalkulált összegeknél természetesen kevesebből is megoldható lenne a jövőbeli működés biztosítása, azonban ez típuscsere helyett üzemidő hosszabbítást igényelne, ez pedig bizonyos korosztály fölött már természetesen nem helyettesítheti a váltótípus beszerzését.

Forrás: https://www.flightglobal.com