Egyre problémásabb az FGFA projekt India számára

Az indiai pénzre viszont nagy szüksége van a projektnek, egyes források szerint eddig mintegy 295 millió dollárral szálltak be a fejlesztés első szakaszába. Ezért cserébe természetesen minél jobban szerették volna figyelemmel követni a részleteket, végül az oroszok némileg engedtek a nyomásnak, és beleegyeztek egy demonstrációs célú repülés végrehajtásába, amely számukra igen szerencsétlenül végződött, ráadásul az ázsiai ország szakemberei még csak a gép közelébe sem mehettek.

Az indiaiak egyelőre úgy érzik, hogy egy megoldatlan problémahalmazon kívül gyakorlatilag semmijük nincs a repülőgéppel kapcsolatban, így érthető az aggodalmuk. Kérdések merültek fel bennük a karbantartással, a hajtómüvel, a lopakodó képességgel, a fegyverrendszerrel illetve repülésbiztonsággal kapcsolatban, melyekre többnyire nem kaptak válaszokat, ők viszont addig nem is szeretnének tovább lépni a programban.

A hajtómü esetében is, az indiaiak jelezték, hogy nem elégedettek a Szu-30-as hajtómüvének továbbfejlesztett változatával, ami a PAK FA-ba került, Oroszország válaszában a módosítást többlet összegekért cserébe vállalta.

Arról, hogy idegen ország tesztpilótái repülhessenek a géppel, az oroszok egyelőre hallani sem akarnak, ráadásul Indiát fejlesztőpartnerből finanszírozó partnerré minősítették vissza, akik így állítólag a 10,5 milliárd dolláros projekt 50%-os költségviselése ellenében a munkából 13%-os részesedést kaphatnak. Így az állami kézben lévő Hindustan Aeronautics Limited futómü abroncsok, az alap navigációs berendezések, a radarhütés, a lézeres célmegjelölő berendezés és a head-up display (HUD) gyártásában müködhet közre, a hazai gyártású alkatrészek száma pedig minimális lesz, a többséget ők is külföldről szerezhetik be.

A megoldatlan kérdésekkel és a többletköltségekkel egyelőre nem látni, hogy mikor is lehet Indiának ötödik generációs vadászrepülőgépe, azonban úgy tünik, hogy erre a következő évtizedig mindenképpen várniuk kell.