A zöld sziget légiereje

Az Irish Air Corps (IAC) szükség esetén még két további helyről végzi feladatait, az ulsteri határ közelében lévő Monhagan Camp és a Finner Camp repülőtérről.

Minden a szaktudásról szólA kis közösség emlékezetében mély nyomot hagyott az egyik Dauphine helikopterüket ért katasztrófa 1999. július 2-án, amikor a Tramore közelében lévő dünék között életét veszítette Dave O’Flaherty százados, Mick Baker százados, Niall Byrne százados és Paddy Mooney őrmester. A legnagyobb tapasztalatú kollégák elvesztésére emléktábla figyelmeztet, a repülésbiztonság már a földön, a felkészülésnél elkezdődik. A súlyos veszteség ellenére a "légi különítmény" személyi állományának elhivatottsága és morálja magas szintü, a gyakorlást és a rendkívüli helyzetekre történő felkészülést nagyon komolyan veszik.

A repülőkiképzés alapja a PC-9MA Scoil Oiliuna Eitleoiteachta, vagyis a repülőkiképző iskola bejáratánál Derek Furniss százados várt minket, aki az oktatók parancsnoka. Ő mutatta be számunkra a régi Siai Marchetti SF-260-asokat 2004-től felváltó korszerü PC-9M gépeket, amely ideális a pilótakiképzésre mind repülési jellemzőit, mind pedig a teljesítményét tekintve. Noha leszállásnál hasonlók a tulajdonságai, mint egy jettípusnak, nagyon pilótabarát és szinte "hülyeségálló", vagyis a durva vezetési hibákat is jóindulatúan tolerálja. Nehéz a dugóhúzóba vinni, de ha sikerült, akkor könnyen kijön belőle.

Az ír légierő kis közösségébe nagyon nehéz bekerülni, minden lehetőség megvan az alapos szelekcióra, hogy csak a leginkább rátermett növendékekre fordítsák a kiképzés költségeit. A kevés szerencsés mindegyike a Kildare Military College-ben sajátítja el az alapvető katonai ismereteket kilenc hónap alatt. Ezt követi a PC-9M elméleti megismerése teljesen számítógépes oktatóprogram segítségével, majd szimulátorban "repülnek" először. Itt hét órát gyakorolnak, mielőtt első alkalommal kötik be magukat a valódi repülőgép ülésébe. A legjobbak 18-20 órányi, oktatóval végzett repülést követően mehetnek el egyedül, ez mérföldkő minden növendék életében. Az alapkiképzést akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha a leendő pilótának már legalább 40 órányi szimulátortapasztalata és 170 óra tényleges repült órája gyült össze. Ha mindez sikerrel végződött, akkor alhadnagyi rangot és pilótajelvényt kapnak, és aláírhatnak egy 12 éves szerződést az Irish Air Corpsszal. A hosszú időre szóló elkötelezettségre szükség van, a kiképzés magas költségei máskülönben veszendőbe mennének, ha a pilóta rövidebb idő után fordítana esetleg hátat az IAC-nek.

Az interjút követően a repülőtér irányítótornyából figyelhettük az egyik PC-9M perfekt mürepülését, majd a karbantartó hangár mellett meglepve tapasztaltuk, hogy a hajtómüpróbát egy vörös hajú katonalány végzi.A PC-9M feladatköreNoha a gépet kiképzésre rendszeresítették, nagy teljesítményü hajtómüvének köszönhetően alkalmas korlátozottan légvédelmi és földi támadó feladatok elvégzésére is.

A legnagyobb tapasztalatú pilóták számára engedélyezett, hogy a külső függesztésü fegyverzettel is repüljenek. A célzás nem jelent nehézséget, hiszen a gép müszerfalán megtalálható a HUD berendezés, amelyet a szükséges üzemmóddal is elláttak. Az IAC kiváló kapcsolatokat tart fenn az angol RAF Lintonban lévő repülőiskolájával és a belga légierő hasonló intézményével is.

A PC-9M típuson történő kiképzés azonban nem minden területen elég a továbblépéshez. A több hajtómüves gépek kezelését a Beechcraft King Air típuson sajátítják el a pilóták, a gépet egy civil vállalkozás biztosítja. Ezt követően történhet meg a kiválasztottak átképzése a Gulfstream, Lear Jet vagy CN-235-ös típusra. Ezek főként VIP-szállítási feladatokat látnak el, de az utóbbi gép a halászati zónák ellenőrzésében is részt vesz. A felsorolt gépeken kívül még nyolc Cessna FR-172-es gép is rendelkezésre áll, de ezek a hadsereghez tartoznak, ejtőernyős-kiképzést, megfigyelést végeznek, de nemcsak katonai, hanem környezetvédelmi vagy éppen rendészeti célzattal is.

Helikopterek több célraAz irányítótoronyból kiváló rálátás volt az egész reptérre, ahol a sok madár miatt solymászok is dolgoznak, az idomított ragadozók távol tartják a futópályától a többi  madarat, és szétzavarják a nagyobb rajokat.

Az állóhelyeken helikopterek sorakoztak, amelyek a "gurulást" is a levegőben végzik, néhány méteres magasságban követve a betoncsíkot. A két új EC135T-2-es kiképzésre szolgál, ezek mellett szolgálatban áll még hét régi Alouette III-as, ezek napjai azonban már meg vannak számlálva. A váltótípus a vadonatúj Agusta Westland AW139-es, amely különösen korszerü kabinmüszerezettségével tünik ki. A típusból négyet rendeltek, két további példányra pedig opció van érvényben. A helikopter teherterében katonákat szállíthat, akik speciális "lezuhanásálló" üléseken foglalnak helyet. Egyelőre főleg kutató-mentő (SAR = Search And Rescue) feladatot látnak el, de ez bővülhet a jövőben. A tehertér gyorsan átalakítható, a berendezés megváltoztatásával az oldalajtókba géppuskák is elhelyezhetők. Az AW139-est teljesen digitalizált elektronikával szerelték fel, a robotpilóta például már "négy dimenzióban" képes vezetni a gépet, azaz időben is képes tartani a repülési tervet.