Mi okozhatta az Admiral Kuznyecov MiG-29-esének balesetét?

A hivatalos orosz verzió szerint a repülőgép már a siklópályán tartózkodott, mikor a baleset bekövetkezett. Hajtóműhibát is emleget több forrás. 

„Kiképzési feladat végrehajtása közben az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó MiG-29K hajófedélzeti repülőgépe a leszálláshoz történő bejövetel során technikai meghibásodás miatt balesetet szenvedett” – így szól az orosz Védelmi Minisztérium hivatalos közleménye.

Az esemény konkrét okáról azonban nem esik szó, ám jól tudjuk, hogy az ilyen balesetek két okra vezethetőek vissza: pilótahibára vagy műszaki meghibásodásra. Az orosz légi eseménynél egyiket sem lehet kizárni, ám azt azért látni kell: a MiG-29KUBR, illetve a másik hajófedélzeti variáns, a MiG-29KR még nem ért a berepülési program végére. Az ezeket a típusokat repülő pilóták kiképzése is csak nemrégen kezdődött meg, ráadásul az Admiral Kuznyecov fedélzeti, leszállást segítő berendezéseinek a meghibásodását sem lehet egyértelműen kizárni. A legfrissebb információk szerint, pont ez utóbbi játszhatott kulcsszerepet a mostani balesetben.

Időközben több forrás is beszámolt már arról, hogy valóban a repülőgép-hordozó fékező berendezése hibásodhatott meg. Bízva abban, hogy időben ki tudják javítani, nem küldték el a vadászgépet tartalék repülőtérre, pedig akár Szíriában, akár Cipruson le tudott volna szállni. A pletykák szerint a döntéshozók abban bíztak, hogy időben ki tudják cserélni az eltépődött fékező sodronyt, de tévedtek - az ár 2 milliárd rubel értékű harci gép. Egyébként azért várakoztatták a gépet a hordozó közelében, mert azt gondolták, hogy ha kijavítják a hibát és nem jelentik, akkor nem lesz gondjuk belőle. Hát lett..

Tapasztalt pilóta?

A Védelmi Minisztérium jelentése mélyen hallgat arról, hogy a balesetben érintett repülőgépvezető milyen tapasztalatokkal rendelkezett hajófedélzetről történő üzemelésből. Szerencsésen katapultált és kimentették a tengerből – ennyit tudhatunk. Azt is lehet tudni, hogy a MiG-29KR kétüléses kiképző variánsát – nem részletezett okokból – egyedül vezette.

Az Admiral Kuznyecov MiG-29KR repülőgépe a 100. hajófedélzeti harcászati repülőezred állományába tartozott, amelyet az ejszki 859. Harci Alkalmazási és Kiképzési Központban állítottak fel speciálisan a hajófedélzeti üzemeltetésre történő ki- és átképzés érdekében. Az ezred megalakulásának dátuma 2016. január 15., bár a szükséges oktatási berendezések ekkor még nem készültek el. A gyakorláshoz és kiképzéshez nélkülözhetetlen eszközök, mint például a hajófedélzet makettje, csak márciusra készültek el. A Haditengerészeti Légierő parancsnoka, Igor Kozsin vezérőrnagy erről a következőképpen jelentett a honvédelmi miniszternek:

„A felszálláshoz szükséges trambulin és gyorsító sáv elkészült. A fogadó berendezések készültségi foka 90%, május végére fognak teljesen elkészülni. A kiképzéshez szükséges összes berendezés elkészülte az év végére várható.”

Tehát a hajófedélzeti üzemeltetéshez, le- és felszállások gyakorlásához március végére állt készen a központ, ekkor kezdhették meg a pilóták a gyakorlati kiképzésüket. Hogy közülük hánynak volt hajófedélzeti üzemeltetési tapasztalata, nem tudjuk – azonban azok száma, akik rendelkeztek ilyen képességgel korábban, elhanyagolható.

Az USA repülőgép-hordozóin szolgáló repülőgépvezetőknek a kiképzése két évig tart. Az oroszoknál korábban három év volt a hajófedélzeti pilóták kiképzésére szánt idő, ezért pár hónap elegendő volt a le- és felszállások begyakorlására.

Kipróbált repülőgép

A MiG-29KUBR (Korabelnij Ucsebno-Bojevij Rosszijszkij, azaz Orosz Hajófedélzeti Harci-Kiképző) az alap MiG-29-es vadászrepülőgép 4++ generációs modernizált változata. Az alaptípus az 1980-as években került a Haditengerészethez aktív szolgálatba és az eredeti tervek szerint az ezredfordulóig tartották volna őket rendszerben. Az alaptípushoz képest jelentősen megerősítették a sárkányszerkezetet és a futóműveket, hogy bírják a fedélzeti leszállással járó terheléseket. Ahol lehetett, a súlycsökkentés érdekében kompozit anyagokat használtak és a kormányszerveket is áttervezték. A MiG-ekkel jelentősen megnőtt az orosz repülőgép-hordozók harcértéke. A Szu-33-asok rendeltetése a légiharc megvívása volt, felszíni célok ellen a MiG-29KR volt képes tevékenykedni, a légi utántöltő képessége révén alaposan megnövekedett hatótávolsággal.

Ezeket a repülőgépeket minél hamarabb szerette volna a katonai vezetés az Admiral Kuznyecov fedélzetén látni, annak ellenére, hogy a szükséges berepülési programot sem fejezték még be. Igor Kozsin vezérőrnagy 2016. szeptember 6-i jelentésében így fogalmaz erről:

„Még folynak a berepülési programok, az eredmények pozitívak. A szükséges vizsgálatok nagy részén már túl vagyunk, a teljes program vége 2018-ra várható. A repülőgépek azonban – meghatározott korlátozásokkal és korlátozott mennyiségben – alkalmasak a fedélzeti üzemeltetésre. Az ehhez szükséges repülési teszteken már megfeleltek, elkezdődhetnek az éles hajófedélzeti próbák.”

Valószínűleg ennek a berepülési programnak volt része a szíriai partok közelében, az éles harci körülményekhez leginkább hasonlító feltételek mellett történő fedélzeti leszállás végrehajtása. Hivatalosan nem erősítették meg, de úgy tudjuk, a fedélzeten mindössze 2 darab repülőgép állomásozott.

Ugyan a tábornoki értékelés pozitív, de azt azért tudni kell, hogy 2011-ben és 2015-ben is veszítettek gépet – a korábbi katasztrófában a személyzet életét vesztette, a tavalyi baleset során sikeresen katapultáltak.

Az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó

A repülőgép-hordozó technikai állapotát is érdemes górcső alá venni – annál inkább, mert katonai szakértők szerint jócskán van elmaradás ezen a téren.

A legfájóbb pont a hajómotorok teljesítményének elégtelen volta, minek következtében a hajó nem képes teljes sebességgel tartósan haladni. A repülőgépek harci terheléssel történő felszállásához szükséges lenne a gőzkatapult – hiányában a repülőgépek csak a könnyű légiharc-fegyverzettel képesek felszállni. Egyéb hiányosságok is lehetnek – ezt erősíti az a tény, hogy a szíriai akció után a hordozó dokkba kerül és alapos modernizáláson megy át.

Hajófedélzeti repülőgépek

A hajófedélzeti repülőgépek történetében elég gyakori a balesetek előfordulása. A posztszovjet időszakban, 1991-ben az Admiral Gorskov veszített egyet a legújabb Jak-141-esekből, 2005 szeptemberében pedig az Északi-tengeren hajózó Kuznyecovra nem tudott leszállni egy Szu-33-as.

Az Egyesült Államok haditengerészete az elmúlt 10 évben 5 repülőgépet veszített – azonban ha a szárazföldi bázisokon bekövetkezet eseményeket is figyelembe vesszük, ez ennek a többszöröse lenne. A hajófedélzeti üzemeltetés a fokozottan veszélyes repülési feladatok közé tartozik, a repülőgépvezetés legnehezebben elsajátítható ága.

Oroszország még nem hozott végleges döntést a repülőgép-hordozóival kapcsolatban. Tervek ugyan születtek modern, nukleáris meghajtású hordozók építéséről, a gazdasági helyzet azonban nem kedvez ezeknek a projekteknek. Talán ennek tudható be, hogy az Admiral Kuznyecov még mindig vízen van, hiszen ez az egyetlen lehetőség az orosz hajófedélzeti repülőgépek életben tartására, a keservesen megszerzett képesség szebb időkre történő megőrzésére.