Fáklyaforduló - Varga Szabolcs őrnagy ´´előadásában´´

Elkészült a Gripenek idei bemutatójának új elemet is tartalmazó forgatókönyve. A „légi balett” újdonsága először június 14-én Volkelben, a százéves Holland Királyi Légierő tiszteletére szervezett repülőnapon, Varga Szabolcs őrnagy „előadásában” volt látható. Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis hajózója már rutinos bemutatópilótának számít: 2005-ben Zümi, a show kedvéért átfestett Albatrosz kabinjából kápráztatta el a nézők százezreit. Több mint ezer órát töltött eddig a levegőben, Svédország fölött gépével az 1,25 Mach sebességet is elérte, jó pár évvel ezelőtt pedig egy MiG–29-es hátsó ülésében, Molnár „Bagira” Gábor százados mögött 10,6 g préselte az ülésbe. 

– A csepeli Kossuth Lajos Müszaki Szakközépiskola repülőgép-müszerész szakán érettségiztem. Ez egy nagyon erős suli, volt például egy hangárunk, ahol An–2-est, MiG–15-öst és Delfint is szereltünk, gyakorlatra pedig az akkor még létező Malévhez jártunk – idézi fel pályájának kezdetét. – A végzés után természetesen az akkori Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán tanultam tovább, abban az évben kétezer jelentkező közül húszan feleltünk meg a szigorú egészségügyi követelményeknek. A legtöbben a szemészeten és a gerincvizsgálat során szóródtak ki. Később aztán jött hozzánk még négy srác, akik első nekifutásra „csak” helikopterpilótának feleltek meg.

Több év kihagyás után ezzel az évfolyammal indult újra a hazai vadászpilóta- képzés, de már új rendszerben: a hallgatók nem külföldön, itthon tanultak. 

– Minden év első szemeszterében az iskolapadban ültünk, a második félévben pedig repültünk. Elsőévesként Szolnokon Jak–52-esen, aztán Kecskeméten, Albatroszon. Az eredeti kiképzési terv szerint pedig végzősként MiG–21- est, Szu–22-est és MiG–23-ast repültünk volna. A harmadik év végén azonban bejelentették: kevés a pilótaképzésre fordítható pénz, ezért visszaültettek minket a Jak–52-re. Megcsináltuk rá a szakszolgálati engedélyt, államvizsgáznunk viszont Albatroszból kellett. A huszonnégy fős szakaszunkból 1997-ben végül tízen kaptuk meg a hadnagyi csillagot. 

A kiváló eredménnyel végzett fiatal tisztet Pápára helyezték repülőgép-vezetőnek – repülőgépet azonban nem kapott. 

– Pető István alezredes volt akkor a megbízott ezredparancsnok, aki közölte, hogy nekünk, friss hadnagyoknak legfeljebb harminc óra repülési időt tudna biztosítani. Ennyit viszont nem ad, mert ez nagyon kevés. Nem akar temetésekre járni. Ványik Attilával aztán három hét múlva át is vezényeltek minket Kecskemétre, az Albatrosz kiképzőszázadhoz. A kollégák azonnal befogadtak, megszerettük a várost – elhatároztuk, hogy itt maradunk. 

Varga őrnagy Kassán repült a Fehér Albatroszok csapatával, majd az utolsó átképzős csoport tagjaként tíz óra erejéig a MiG–29-est is „kipróbálta”. Kanadában részt vett az NFTC- (NATO Flying Training Program Canada) programban, ahol Harvard II-vel és Hawkkal repült, a tanfolyam végén pedig az oktatók szavazata alapján megkapta a legmegbízhatóbb kísérőnek járó Go to War! (Menjünk háborúba!) díjat. 

– Az első repülőnap, amelyiken részt vettem, az 1998-as volt, akkor fiatal hadnagyként a belga F–16-os csapatot kellett kísérgetnem. Hét év múlva pedig Zümivel már az egyik főszereplő voltam. Persze én is szeretek jó magasan, gyorsan repülni, megnyerni a légi harcokat, de remekül érzem magam alig előretolt gázkarral, közvetlenül a beton fölött is. 

Az idei show-müsort a korábbi bemutatópilóták tanácsait figyelembe véve, közösen állították össze. Aztán megkezdődött a felkészülés. 

– Először szimulátoron „repültem meg” a programot, utána kétüléses gépen egy tapasztalt kollégámmal, végül egyedül. Közben a földről mindig figyelt egy pilótatársam, akivel folyamatos rádiókapcsolatot tartottunk fenn, és minden felszállásomat videón rögzített. A felvételeket közösen értékeltük ki, és ha kellett, kicsit változtattunk is az előadáson. Az ilyen bemutatókon ugyanis a nézőközönségnek, nem pedig a szakma képviselőinek repülünk. Ilyenkor a show számít, fontos, hogy lentről is látványos legyen az a 8-10 percünk. A Gripent például a kis mérete miatt szemből szinte alig lehet észrevenni. Nagy magasságban mürepülni nem érdemes vele, mert a nézők csak egy kis pontot látnának az égen. A tömeggel szemben, alacsony magasságon „kiterített” gép viszont biztos siker – főleg, ha jó hangos a manőver. A nagy állásszögü fáklyaforduló például ilyen: 150 méteren, 24–26 fokos állásszöggel, 210 kilométeres sebességgel érkezünk a beton fölé, a nézők előtt bekapcsoljuk az utánégetőt, és végrehajtunk egy 360 fokos manővert. „Sarkon fordulunk”, mint a jetski a vízen. 

Varga Szabolcs őrnagy bemutatója a Holland Királyi Légierő 100. születésnapján, Volkel-ben, a 42-es oldalszámú, kétüléses JAS-39D Gripennel 

Varga őrnagy nem tartja magát sztárpilótának, szerinte csak a szerencséjének köszönheti, hogy ő az egyik, akit a bemutatóra kijelöltek. 

– Ismerem kollégáim felkészültségét, bármelyikük képes lenne megrepülni ezt a programot. A külföldi példák alapján egyébként is csak két-három évig leszünk mi a „bázis arca”, utánunk pedig jönnek majd a fiatalok és az új ötletek. 

(Az írás a Magyar Honvéd magazin 2013. júniusi számában jelent meg!) 

Fotó: Tóth László törzsőrmester és archív