Nyolctollú légcsavarral repülhetnek az LC-130-asok

A US Air Force 418. tesztszázadának mérnökei májusban szerelték fel a nyolctollú légcsavarokat a Hercules Allison T56-A-15-ös hajtómüveire. A berepülési program a kaliforniai Edwards légibázison zajlott, legutóbb a kis magasságú repülések voltak terítéken. A régebbi Hercules-verziók (például E, H) négytollú légcsavarokat használtak, melyek teljesítménye elmarad a hat- vagy nyolctollúaktól, ám lényegesen kisebb zajt és rezgéseket keltenek. Az újabb C-130J-k a Dowty Aerospace R391 hattollú légcsavarjaival repülnek, melyek még mindig nem érik el a Hamilton Sundstrand NP2000 teljesítményét.

A kísérletekre azért volt szükség, mivel a USAF szeretné az NP2000-el felszerelni LC-130 repülőgépeit. Ezekkel az antarktiszi bázisokat látják el, s a jégmezőkről történő felszállások során JATO (jet-assisted tage-off) rakétákat használnak, hogy megnöveljék a tolóerőt, ezzel segítve a Hercules felemelkedését. Azonban ezt a módszert szeretnék a jövőben hanyagolni (már csak azért is, mert a JATO-készlet fogyóban van), így muszáj megnövelni az LC-130-asok teljesítményét. Erre kínál megoldást az új, nyolctollú légcsavar, mely egy civil felhasználó, a Snow Aviation International szerint 20 %-kal csökkenti a Hercules felszállási úthosszát havas-jeges felületről.

A tesztek során az átalakított C-130H3 végrehajtott felszállásokat három hajtómüvel és teljes terheléssel is. A kiértékelések után visszaszerelik rá az eredeti légcsavarokat, és úgy is elvégzik ugyanezeket a vizsgálatokat, hogy összehasonlíthassák a mért adatokat. Ezután várhatóan végleg felszerelik rá az NP2000-eket. Arról nincs információ, hogy esetleg a többi C-130H is megkapja-e az új légcsavart, bár egy ilyen modernizáció kétséges, egyrészt a költségek miatt, másrészt pedig azért, mert a USAF inkább az új C-130J-t részesíti előnyben, melynek hattollú légcsavarja pont megfelelő.