Amit ma az orosz ötödik generációs vadászrepülőgépről tudni lehet

Néhány órával a gép repülése után a Szuhoj tervezőiroda, amely 1990 óta dolgozik a repülőgép fejlesztésén, olyan fotókat hozott nyilvánosságra a PAK FA-ról, amelyek korábban titkosak voltak. Ez a titokzatoskodás nem új keletü, és nem kifejezetten orosz sajátosság, hiszen az F-117 Nighthawk 1981 júniusában végrehajtott első repülése és a gép hivatalos bemutatója között is mintegy kilenc év telt el.

Korábban a PAK FA, más néven a T-50 fejlesztői igencsak szükmarkúak voltak projektjük ismertetésével kapcsolatban. Nem kényeztették el sem a közvéleményt, sem a védelmi ipar képviselőit, sem a katonai vezetést információkkal. A titokzatosságot csak fokozta Vlagyimir Popovkin védelmi miniszterhelyettes egy 2009 júniusában elhangzott kijelentése, mely szerint a „sárkány – egy ötödik generációs repülőgép lesz, 4+++ generációs hajtómüvekkel”. 2009 decemberében, amikor ismertté vált a repülőgép földi tesztjeinek kezdete, az egyik orosz napilap így írta le a gépet: „A PAK FA hasonlít az F-22-re, de szét van lapítva, mint egy béka”.

A hivatalos fotók megjelenése után vált nyilvánvalóvá, hogy a repülőgép gyakorlatilag „lapos”. A kialakítás nem véletlen, ezzel is a repülőgép radarokkal szembeni „láthatatlanságát” kívánják elősegíteni. A T-50 nagyon sok elemét a lopakodó technológia felhasználásával alkották meg. A törzs felső része kompozit anyagok felhasználásával készült, amelyek a radarok által kibocsátott sugarak túlnyomó részét elnyelik. Ugyanilyen anyagok borítják többek között a belső fegyverrekesz redőnyeit is.

A repülőgép lopakodó képességével kapcsolatban pontos adatokat természetesen nem közöltek. Nem mellékes azonban, hogy ezen a területen – lopakodó technológia alkalmazása – ez a fejlesztés az első, jelentős lépés Oroszország számára. Természetesen az orosz tervezőirodák a katonai repülőgépek tervezésénél korábban is alkalmaztak olyan anyagokat, amelyek elnyelik a radarhullámokat, azonban egyetlen repülőgépre sem mondták azt egyértelmüen, hogy „lopakodó”. Egy ilyen repülőgép fejlesztése során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a lopakodó technológia alkalmazása során meg kell találni az optimális kompromisszumot a repülőgép „láthatatlansága” és a repülési karakterisztika között.

A PAK FA repülést végrehajtó prototípusát megfigyelve látható, hogy az követi a hagyományos orosz repülőgép építési gyakorlatot; megszokott aerodinamikai felépítés, dupla függőleges vezérsík, amelyek a hossztengelyhez viszonyítva, szemmel láthatóan is kifelé lettek megdöntve. Az orr-rész felé előrenyúló, háromszög alakú szárnyak mindazon túl, hogy csupaszárny külsőt kölcsönöznek a gépnek, nem elhanyagolható tényezők a repülőgép manőverező képességét illetően sem.

A hajtómügondolák egymás mellett helyezkednek el, amelyekhez a törzs alatt található beömlőnyílások biztosítják a szükséges levegőmennyiséget. A repülőgép a szüzrepülését a Szaturn cég által előállított új hajtómüvekkel hajtotta végre. Az ötödik generációs hajtómü berepülésére 2010. január 21-én került sor a Moszkva mellett található Zsukovszkij katonai repülőtéren, egy Szu-27M repülő laboratóriumba építve. A 45 perces repülés sikeres volt, a hajtómü alkalmazását befolyásoló hiba nem merült fel.

A PAK FA külső megjelenése a későbbiekben még változhat a prototípushoz képest. Nagy valószínüség szerint változni fog többek között a hajtómüvek levegőkiáramló része, ahol a későbbiekben a tolóerővektor eltérítésére alkalmas gázkiáramlás fokozó redőnyök kerülnek elhelyezésre.

Mire lehet képes?

Annak ellenére, hogy a PAK FA repülő-technikai karakterisztikáját illetően hivatalos adatokat ezidáig nem közöltek, szakértők megpróbálták azokat kiszámítani a repülőgép külső megjelenése, valamint a hajtómü ismeretében.

Fél évvel ezelőtt olyan információk láttak napvilágot, hogy a PAK FA elérheti a 2100 km/h csúcssebességet, hatósugara pedig a 4000 km-t. Most, a számított értékek szerint a repülőgép képes lehet a 2600 km/h-s sebesség elérésére, hatósugara pedig elérheti az 5500 km-t.

2009 elején olyan információk láttak napvilágot, hogy a repülőgép fegyverzetéhez egy 30 mm-es gépágyú, valamint 16 függesztési pont (ebből nyolc a belső fegyverrekeszben) fog tartozni. Később olyan pontosítást tettek, hogy a repülőgép két 30 mm-es gépágyút kap.

Most egyes vélemények szerint a vadászrepülőgép tíz függesztési ponttal rendelkezik a belső bombatérben és két csomóponttal külső pilonok függesztésére. Természetesen külső függesztmények alkalmazásával a repülőgép lopakodó tulajdonsága jelentős mértékben csökken. A fegyverzetre vonatkozó hivatalos információk nem a közeljövőben fognak publikálásra kerülni.

Hivatalos információk alapján jelenleg annyit tudni a T-50-ről, hogy az „magas intelligenciájú fedélzetével”, multifunkcionalitásával és az optikai valamint infravörös rádiólokációs hullámokkal szembeni „láthatatlanságával” tünik ki elődeitől. Mindezek mellett a repülőgép képes a fel- és leszállás végrehajtására akár egy 300-400 m-es felszállópályáról is. A PAK FA a hírek szerint képes hosszú időn keresztül hangsebesség feletti tartományban repülni az utánégető (forszázs) üzemmód használata nélkül. Várhatóan az orosz vadászgépben több, aktív elektronikus letapogatást alkalmazó antennarendszerrel ellátott fedélzeti lokátor kerül elhelyezésre.

Válasz a Raptorra?

Napjainkban az F-22 Raptor az egyetlen rendszeresített ötödik generációs vadászrepülőgép, amely az Egyesült Államok légierejében (USAF) áll szolgálatban. Gondot okoz azonban a repülőgép magas előállítási, valamint az egy repült órára jutó kiszolgálási költsége.

Az orosz PAK FA fejlesztési költsége mintegy 12-14 milliárd dollárra tehető. A fejlesztési költség figyelembe vételével számítások szerint egy repülőgép ára 20 – 40 millió dollár között várható (a Raptor ára mintegy 150-170 millió dollár, az exportváltozat azonban a 250 millió dollárt is meghaladja). Egyes információk szerint az oroszok az új vadászrepülőgéppel meg kívánnak jelenni a világpiacon, így hatalmas előnybe kerülhetnek amerikai vetélytársukkal szemben. A Raptorral kapcsolatban felmerült annak lehetősége is, hogy leállnak a gyártásával annak ellenére is, hogy több külföldi ország is érdeklődött az esetleges beszerzéséről.

2008. december 22-én a Szuhoj konzorcium és az indiai Hindustan Aeronautics szerződést írt alá a PAK FA indiai légierő számára történő fejlesztéséről és gyártásáról. A PAK FA indiai modifikációjának fejlesztési költsége 8-10 milliárd dollár között várható. Ennek a megállapodásnak tükrében a PAK FA jövője hosszabb időre biztosítottnak látszik.

Összegzés

A T-50 típusra még hosszú és rögös út vár. A tesztek és az összes rendszer fejlesztése még nem kevesebb, mint négy, öt év, és a végső eredmény most még megjósolhatatlan. Ezzel tisztában vannak a Szuhoj konszernnél is, azonban bizakodóak. 2010. január 29-én a cég igazgatója, Mihail Pogoszján a következőket mondta a sikeres repülés után: „Biztos vagyok abban, hogy a mi projektünk felülmúlja a hasonló nyugati fejlesztéseket a költséghatékonyság területén, és nem csak az Orosz Föderáció és India légierejének védekező képességét fogja erősíteni, hanem a világpiacon is meghatározó szerepet fog játszani”.