Éleslövészeten a magyar Gripen harci gépek

A kecskeméti vadászok utoljára 2006-ban Lengyelországban jártak éleslövészeten, ahol MiG-29-esre függesztett R-73E típusú levegő-levegő légiharc-rakétákat indítottak az imitált célok, a lengyel Su-22-esek által dobott CP-100MR típusú infrabombákra.A mostani, történelminek mondható lövészetre a vidseli Test Range bázisára települtek ki katonáink a hírős városból. Először lőttek éles rakétát Gripenjeink fedélzetéről, a rakéták típusa - AIM-9 Sidewinder -  is újdonság volt, illetve a távirányított drone vontatta célok is a valósághoz jobban hasonlító helyzetet produkáltak.

Az éleslövészet azonban nem Svédországban kezdődött, hetekkel korábban az itthoni felkészülés volt az első mozzanat. A pilótáink a betervezett éleslövészeti feladathoz hasonló viszonyok között legalább 6-6 harci alkalmazási feladatot (lövészeti profilt - ugyanolyan célirányon és magasságon) hajtottak végre. Aki ezt eredményesen teljesítette, megkapta a "kiutazási engedélyt".Június elejére aztán minden készen állt, gépek és rakéták, pilóták, müszakiak, valamint a logisztikai biztosítás. Az An-26-osok több hullámban - a dél-svédországi Ronneby F17-es ezred bázisát mint tankolóállomást közbeiktatva - repültek 7 órát az északi sarkkör szomszédságában fekvő vidseli tesztbázisra.A Gripen vadászgépek "saját szárnyon", úgynevezett nagy távolságú manőverrel érkeztek Magyarországról - szintén a ronnebyi "benzinkút" közbeiktatásával - a svéd tesztbázisra. Tizenháromezer méteres magasságon, nemzetközi rádiólevelezést használva, irányító pontokra rárepülve, a polgári légi közlekedés szabályai szerint három óra alatt tették meg a közel háromezer kilométeres távolságot. Kedd délután négykor szállt le az első kötelék, majd egy óra múlva megérkezett a második hullám Gripen is Ronnebyből. A vidseli bázis parancsnoka különösen nagy örömmel fogadta a megérkező magyarokat, hiszen Bonivart László alezredes szülei magyarok, 1969-ben érkeztek az országba. Laci - mert így hívja őt mindenki - akkor kétéves volt, de mindmáig a svéd és az angol mellett tökéletesen beszéli a magyar nyelvet is ...

A fehér éjszakák küszöbén érkező repülőgép- vezetőket és müszakiakat jócskán meglepte az öt fokot alig meghaladó hőmérséklet, és hiába várták a napnyugtát, a nagy sárga korongnak nem akaródzott a látóhatár alá bukni, verőfényesek voltak az éjszakák... Az időjárás amúgy sem fogadta kegyeibe a kecskeméti hajózókat, az alacsony felhőzetet szemerkélő eső, sőt néha kis havas eső "színesítette".

A Légi Fölény kivívásának első napján, szerdán, svédek és magyarok egyaránt készen álltak, hogy a Csörgőkígyókat elengedjék a szárnyvégekről. A helyi repülőtér jellemzőit, lőtérhasználatot, irányítást, rádiólevelezést, repülési útvonalat, fegyverismeretet már mind egyeztették, csupán az időjárás jobbra fordulására kellett várni!Különös figyelmet kellett fordítani a precíz felkészülésre, hiszen a repülőtértől északi irányban 1 km-re indították az RB06 (MQM-107A) típusú célvontató drone-t.A drone egy távirányítású robotrepülőgép, mely 4 db SM 3B típusú célt képes kiengedni - egymás után - 50 méteres távolságba. A célként szolgáló fejekben 30 másodperccel a lövési parancs kiadása előtt gyulladnak be a magnéziumtöltetek, ekkor a támadó gép már 8-9 kilométerre közelítette meg az "ellenség" hajtómüvét imitáló hőforrást. A cél repülési sebessége0,5 M emellett kb. ezer méteren kell lennie a felhőalapnak is, mert a rakétaindítású robotrepülőgépet radarral és optikai úton egyaránt követi a földi irányító személyzet.

Már az előző nap délutánján jelezték a svéd meteorológusok, hogy az időjárás nem lesz megfelelő mindkét tervezett napon a lövészetre, valószínüleg csak szerdán adottak majd a feltételek, amelyek mind a lőtéren, mind a repülőtéren kedveznek a sikeres végrehajtásnak.Gyors döntés kellett hozni, egy délelőtti és egy délutáni sort tervezve, melyben az első sor egyben időjárás-felderítőként szolgálna, ha nem alkalmasak a feltételek a lövészethez. A "szoktató" repülésről le kellett mondani, mindjárt élesben történt minden.Az égiek kezére bízták a sorsukat a kecskemétiek, és azok kegyesek voltak...Nyolc felszállást készítettek elő, melyben a 2005. január-2006. március között Gripenre kiképzett Batch 1 és 2006. augusztus-december között kiképzett Batch 2 hajózóival nyolc rakéta indítása volt betervezve. A gépekre a délelőtti bevetések során régi svéd Rb74-est (AIM-9L) légiharc-rakétákat függesztettek, míg a magyar készletből származó, felújított BGT AIM-9L/I-1-es rakétát az egyik délutáni sorban felszálló gépre helyezték fel a müszakiak.Az első éles légiharc-rakétával felszálló gép a 40-es oldalszámú JAS-39C Gripen fedélzetén a pilóta Kilián Nándor ezredes volt. Őt követte a Puma század új parancsnoka, Asztalos István őrnagy a 36-os géppel.

A lőtérre a vidseli repülőtértől és a kijelölt útvonalon 0,7 M sebességgel repült ki a géppár. Pár perc múlva dübörgés hallatszott a fenyők sürüjéből, majd útjára indult a kilövőállásáról a feltünő narancssárga színre festett drone is.Az első géppár vadászai az egymás között legalább 1-2 kilométer térközt betartva fordultak rá a célra, és kihasználva a befogáshoz szükséges 5-6 másodpercet, 2-3 kilométer közötti távolságból indították külön-külön rakétáikat. Az indítás után legalább 5 g-s túlterheléssel 60 fokos irányváltoztatással kiváltak a cél mögül, és visszatértek Vidselbe, ahonnan közben felszállt a következő géppár. A második géppárban az egyik gép mindig a kétüléses JAS-39D Gripen  volt, amelynek hátsó ülésében a "megfigyelő" pilóta kísérhette végig tekintetével a rakétaindítás folyamatát. A lőtér állásaiból a svéd földi megfigyelők pedig vizuálisan, valamint radarral követték a rakéták becsapódását.

Az első négy gép mérlege három sikeres és egy sikertelen rakétaindítás. Az el nem lőtt rakétával visszatérő gépet Vidselben egy elkülönített hadászati kifutópálya gurulójára irányították, ahol a svéd fegyveres szakemberek levették a sínről a rakétát, majd ellenőrizték annak újbóli használhatóságát, és áthozták a felfegyverzési zónába.A drone, miután mind a négy vontatott célját lelőtték, törzséből ejtőernyőt engedve a lőtéren leszállt. Ilyenkor az orrkúpjára érkezik, azonban az egy energiaelnyelő, deformálódó elem, amit könnyedén cserélnek, akár a Forma-1-ben a versenyautók orrán a légterelőket. A bázisra helikopterrel hozzák vissza, újratöltésre.

A délután három óra után felszálló második sor mérlege szintén három sikeres és egy sikertelen rakétaindítás. A rakéták közül, ha lehet így fogalmazni, a legjobb eredményt a Fekete Tamás őrnagy által indított, magyar készletből származó korszerüsített fejrésszel ellátott AIM-9L/I-1-es rakéta érte el, mert ennél volt a legpontosabb a találat, míg a többi rakéta a lézeres közelségi gyújtója hatósugarán belül repült el a célok mellett, majd felrobbant... A "légi győzelmes" hajózóink büszkén mutogatták az indítósínen maradó kábelcsonkot - a Sidewinder (Csörgökígyó) "farkát" - melyek biztos a legféltettebb ereklyék közé kerülnek.A sikertelen indítások után visszamaradt két rakétát későbbi alkalommal felhasználják.

A részletes elemzések még váratnak magukra, azonban ahogy azt a katonai zsargonban meg szokták fogalmazni: a "foglalkozás elérte a célját" - sikerült tesztelni a Gripen fegyverrendszerét és az AIM-9L rakéta használhatóságát a fegyveres légvédelmi készenléti szolgálatra felkészülés során. A hajózók valós körülmények között próbálták ki a JAS-39-es levegő-levegő képességeit, és a müszaki állomány is ugyanilyen feltételek között tudta gyakorolni az éles rakétafegyverzet előkészítését és függesztését.

Az eredményes lövészet után másnap kirándulással kedveskedtek a svéd vendéglátók. Délután a bázis melletti fenyőerdő rejtekében meghúzódó folyó tomboló zuhatagokkal teli szakaszára látogattak el, a Storforseni Nemzeti Parkba. Innen még északabbra utaztak, Lappföldre, ahol egy ugrással mindenki átlépte az északi sarkkör vonalát, erről bizonyítványt is kaptak. A közös svéd-magyar vacsorát a sarkkör vonalára épített étteremben költötték el, ahol népviseletbe öltözött lapp lányok szórakoztatták dalaikkal a kecskeméti repülőbázis katonáit...Aki pedig arra várt, mikor nyugszik le a nap, ismét csalódnia kellett, mert még éjfélkor is kimondottan lágy és melengető sugarai voltak a narancssárgás napkorongnak...

Az idei rakétalövészet eredményessége azonban nem csak a pilóták sikere, ott állt mögöttük a gépeket kifogástalan állapotra felkészítő müszaki állomány, a rakétákat gondosan beüzemelő fegyveresek, légiirányítók, a logisztikai szakemberek, valamint a ki- és hazatelepülést lebonyolító An-26-osok és személyzetük.

A rakétalövészet végső mérlege: hat sikeres rakétaindítással hat célt megsemmisítettek, így a kecskeméti alakulat nyolc kiképzett Gripen repülőgép vezetője 2008 jú­niusában először a magyar katonai repülés történetében nem szovjet gyártmányú légiharc­rakétával vívta ki a Légi Fölényt. Ezzel a Gripen hadrendbe állításának újabb vizsgáját teljesítették - és magasabb osztályba léphetnek - a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis repülőgép-vezetői és müszaki állománya.