Egy újabb Fulcrum változat, a Mig-29MRCA

Az új változat alapját az Indiai Haditengerészet számára kifejlesztett Mig-29K (9-41) és KUB (9-47) képezi. Ez nem azonos a korábban az Orosz Haditengerészetnek szánt K (9-31) változattal, de annak elkészült példányait használták fel a 9-41-es gyártmány építéséhez. Az új gép digitális fly-by-wire kormányvezérlő rendszert és nagyobb, felhajtható szárnyat kapott, amely alatt négy-négy fegyverzet felfüggesztési pontot alakítottak ki. Felhajthatóak még a stabilizátorok és a repülőgép orr-része is. A gép elektronikája a megrendelő igényei szerint lett kialakítva, amely hasonló az SMT változathoz. A repülőgépvezető fülke is azonos „glass-cockpit”, amelyben a HOTAS rendszer is kiépítésre került. A fedélzeti lokátor a Fazotron cég új ZSUK-M berendezése lett, amely tíz célpont egyidejü követésére alkalmas. A repülőgépbe az RD-33 hajtómü M3 haditengerészeti változatai kerültek. Ezek fokozott korrózióállósággal, növelt tolóerővel (86,3kN) és 2.000 órás élettartammal rendelkezik. Állítólag sikerült megoldani a hajtómüvek erős füstkibocsátása okozta problémát is. Az új hajtómü levegőfogyasztása a korábbi 77kg/s-ról 80kg/s fölé növekedett, így némiképp növelni kellett a szívócsatornák belépési keresztmetszetét is.

Az új haditengerészeti repülőgép szárazföldi bázisú modifikációjának terveit is elkészítették, ezek a Mig-29M1 együléses (ez még csak papíron létezik) és a Mig-29M2 kétüléses változatok lettek. Ez utóbbi malajziai piacra szánt export változata az MRCA (Multi-Role Combat Aircraft, Többfeladatú Harci Repülőgép). Az új gépnél megőrizték a K változat sárkányszerkezetét, még a felhajtható szárnyat és stabilizátorokat is (ezek természetesen a vevő kérésének megfelelően kirögzítve is szállíthatók), csak a futómüvek lettek a korábbi változatoknak megfelelő könnyebb szerkezetüek és az elfogó horgot váltotta fel a megszokott fékernyő.

Az újváltozaton a haditengerészeti és a korábbi M (9-15) modifikációnak megfelelően elhagyták a „kopoltyúkat” (a szívócsatorna felső bemenetének redőnyeit) és az így felszabadult helyen plusz üzemanyagtartályokat, elektronikus blokkokat helyeztek el. A szárnytő és a szárny belépőélei is az M típusnál alkalmazott késél profilúak, eltérően a 9-12, 9-13 és 9-51 (UB) lekerekített belépőéleitől. Ez a típus is alkalmas a légiutántöltésre, de nem a Mig-29N-nél és SMT-nél megszokott, hanem a korábbi M és K változatoknál is alkalmazott rendszer lett beépítve.

Eltérően a kétüléses UB és UBT változatoktól a KUB és az MRCA rendelkeznek fedélzeti lokátorral, így teljes harci képességgel bírnak. Mindössze üzemanyag készletük és így hatótávolságuk csökkent némiképp, ez azonban a légiutántölthetőségnek köszönhetően nem okozhat gondot. A repülőgép harcászati hatósugara a közel 5.000 kg-os belső üzemanyag készletével és négy R-77-es rakétából álló harci terheléssel kb. 800 km. Az MRCA légiharc fegyverzet megegyezik az SMT-ével és levegő- föld fegyverzete is hasonló, amelyben megtalálható szinte az összes használatban lévő orosz irányított és nem-irányított eszköz. A repülőgép hajtómüveit a későbbiekben a fejlesztés alatt álló RD-33-10M típussal kívánják felváltani. Ennek rögzítése a repülőgépben teljesen azonos a korábbi változattal, de maximális tolóereje meghaladja a 100 kN-t.

Az MRCA prototípusát a 9-15-ös gyártmány negyedik prototípusából építették át, amely 2001. szeptember 16-án hajtotta végre első felszállását. Az új repülőgép harcászati képességei közel megegyeznek a Szuhoj konzorcium Szu-30MK-jának képességeivel, de kisebb méretének köszönhetően ára és fenntartási költségei is alacsonyabbak. Ez versenyképessé teheti az RSK MIG új repülőgépét a külföldi piacokon megmentve a nagy múltú vállalatot a megszünéstől.