British Aerospace-Hawk

A hatvanas években a RAF elérkezettnek látta az időt, hogy több kiképző típusát eggyel váltsa fel. A tervek szerint az új repülőnek az oktatás mellett a fedélzeti fegyverek alkalmazásának gyakorlására is alkalmasnak kellett lennie.

A pályázatra több cég jelentkezett Versenyben állt egymással a Northrop T-38 Talon, Az Aeromacchi MB-326, az Alpha Jet valamint a hazai British Aerospace HS (Hawker Siddeley) 1182. A pályázaton érdekes módon a még csak papíron létező HS 1182 került ki győztesen. Az olcsó beszerzési és üzemeltetési költségek valamint a jó teljesítmény volt a döntő. A prototípus 1974. Augusztus 21-én emelkedett először a levegőbe. Az elkészült gép repülési tesztjei során bebizonyította, megérdemelte a győzelmet, több paramétere is jobb lett, mint ahogy várták. Az új típus a Hawk TMk1 jelzést kapta a királyi légierőben és 1976-tól csapatszolgálatba állították. A British Aerospace a gép sikerein felbuzdulva szerette volna más nemzetek légierejének is értékesíteni a Hawkot. Szerencséjük volt, mert a RAF ingyen reklámot adott a kezébe. A Red Arrows-t Hawkokkal szerelték fel. Ennél nagyobb lehetőség nem is kellett a gyárnak. Egy-egy airshown több ezer szakértő és kívülálló szem figyelheti, mit tud a gép. A siker nem is váratott magára. Több mint húsz ország rendelt a típusból. Az érdekesség, hogy egy-egy nemzet gépeit különböző típusjellel látta el a gyártó. Például Finnország: Mk51; Indonézia Mk 53 stb. A megrendelők között volt az amerikai haditengerészt, aki saját igénye szerint kérte a gépet átalakítani. Megerősítették a szerkezeti elemeket, alkalmassá tették anyahajó fedélzeti üzemeltetésre (fékhorog, orrfutó átalakítás) és növelték az élettartamát. Ez a gép lett a T-45 Goshawk. A nyolcvanas évek végén egyre több probléma merült fel a rendszerbe állított Hawkokkal. A gépek szárnyaiban fáradásos repedések tüntek fel. A gyár rögtön áttervezte a szárnyakat. A szárnak javítása nem volt lehetséges, így a sérült gépeket új szárnyakkal szerelték fel. Később más fődaraboknál jelentkezett hasonló probléma, amiket szintén kicseréltek. A British Aerospace a nyolcvanas évek elejétől tovább fejlesztette sikeres típusát. Ennek a munkának eredménye a Hawk 100.

Mi változott?

A pilóta fülkék teljesen átalakultak. A müszerfalak egy negyedik generációs gép jegyeit viselik. Nagy látószögü HUD, három nagyméretü LCD kijelző

A sárkányszerkezetet az észlelt hibák miatt megerősítették, növelték a repülő élettartamát.

Jellegzetes tulajdonsága a besugárzásjelző szögletes antennája a függőleges vezérsík belépő élein.

Hajtómü. A megnövelt tolóerejü Adour 871-et kapta az új típus.

Sajnos a fejlesztés során a ma már elengedhetetlen fedélzeti lokátort nem kapta meg a Hawk 100.

A géppel a magyar pilóták nemcsak ebben a pár napban ismerkedhetnek. Már Kanadában tartózkodik az a tizenegy pilóta, akik jelenleg is ezen a gépen fejlesztik repülő tudásukat és leendő pilótáink is ezen a típuson sajátítják el a repülés alapjait az NFTC bázisán.

Müszaki adatok

Típus: Bae Hawk Mk60

Hajtómü: 1 db 25,4 kN tolóerejü Rolls-Royce/Turbomeca Adour Mk 861 típ. Kétáramú gázturbinás sugárhajtómü

Teljesítmény

Max. sebesség: 1.2M

Emelkedő képesség tengerszinten:60m/s

Szolgálati csúcsmagasság: 15.240 méter

Harci hatósugár, 2.268 kg teherrel:998 km

Tömeg:

Szerkezeti: 3.636 kg

Max. felszálló: 8.568 kg

Méretek

Fesztávolság: 9.39 méter

Hossz, Pitot nélkül: 11.7 méter

Magasság: 3.99 méter

Szárnyfelület: 16.69 m2