A DEFA gépágyú

A mai GIAT cég jogelődje a negyvenes évek végén kezdte meg egy új repülőgép-fedélzeti tüzfegyver tervezését. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a jövőben a sugárhajtású harci gépek terjednek majd el, amelyek számára nagy tüzgyorsaság és nagy átütőerő szükséges.

A DEFA 552-es 1954-től állt készen a sorozatgyártásra, először a Dassault MD450-es Ouragan vadászbombázókba építették be. Eredetileg négy 20 mm-es Hispano Suiza gépágyúval tervezték, de a lövészetek során bebizonyosodott, hogy kettő DEFA jobban megfelel a célnak, pusztító erejük nagyobb, kisebb helyigény és tömeg mellett.

Ezzel kezdetét vette egy ritka sikersorozat, az összes Dassault által tervezett harci gépet DEFA gépágyúval szerelték fel. Az Ouragan után következett a Mystere, a Vautour, a Super Mystere, az Etendard IV, a Super Etendard, a Miarage III, Mirage 5, Mirage F–1, Jaguar, Mirage 2000, mindegyik két gépágyúval, fegyverenként 125-150 lőszerrel. Ugyanezt választották az olasz Fiat G–91-es és MB–326K, az argentin Pucara, a brazil AMX, a spanyol C–101-es, a dél-afrikai Cheetah, az izraeli Nesher, Kfir és A–4-es gépek számára is.

Negyven ország légierejében 13 500 DEFA gépágyú állt üzemben, ami rendkívülinek számít.

A legjelentősebb harci sikert az izraeli légierőben érték el a fegyverrel. Az ötvenes évektől kezdve több mint kétszáz légi győzelem főszereplője volt a francia gépágyú, de ezek mellett ugyanilyen fontos volt, hogy a csapásmérő bevetések során is jó hasznát vették. 1967 júniusában az egyiptomi és szíriai légierő jelentős részét a földön pusztították el, a repülőterek betonját bombákkal tették használhatatlanná, utána pedig gépágyúkkal lőtték szét a tétlenségre kárhoztatott MiG-eket.

A legnagyobb mennyiségben gyártott változat a DEFA 554, amely már nagyobb élettartamú krómacél csőből készült, és csak ötezer lövésenként kellett cserélni. Megoldották azt is, hogy a cső cseréje egyszerübben történjen, úgy, hogy magát a gépágyút ne kelljen kiszerelni a gépből.

Több Mirage-változatnál egyetlen közös „fegyverbölcsőben“ volt a két gépágyú és azok lőszerkészlete. A bekötési csomópontok oldása után a szerkezetet csörlő segítségével lehetett leengedni az újratöltéshez. Amikor a gépágyúkra nem volt szükség, pl. nagy sebességü elfogási feladatnál, akkor a helyükre egy speciális üzemanyagtartályt lehetett beszerelni, amely a törzsvégben lévő rakétahajtómüvet táplálta. Ezt azonban csak nagyon ritkán alkalmazták, és bonyolultsága, illetve baleseti veszélyessége miatt hamar kivonták a hadrendből.

A DEFA gépágyú egycsövü, de öt töltényürrel rendelkező fegyver, leginkább egy hatalmas „forgópisztolyhoz“ hasonlít azzal a különbséggel, hogy tüzelés közben a „tárban“ folyamatosan történik a töltés, reteszelés, elsütés és ürítés menete. Az első lövés előtt piropatronnal müködtetett munkahenger tölti be az első lőszert, illetve teszi tüzkésszé a fegyvert. A botkormányon lévő lőgomb megnyomása elektromos jel formájában jut el az ágyúhoz, az elsütés is egy impulzussal történik, nem a hagyományos ütőszeggel, amely kevésbé megbízható. A csőben haladó lőszer mögül a nagy nyomású gáz egy részét visszavezetik, ez elvégzi a zárszerkezet nyitását, az üres hüvely eltávolítását, illetve a következő lőszer betöltését és reteszelését. A folyamat addig tart, amíg a pilóta nyomja a lőgombot, pontosabban előre beállítható a sorozatok hoszsza. Légi cél támadásakor általában 0,5-1 másodperc az ideális, a hosszabb tüzelés csak a lőszer pocsékolását, illetve az ágyú túlzott hőterhelését eredményezi.

Az 1,66 méter hosszú, 85 kg tömegü fegyver töltényürblokkjában 3500 bar nyomás alakul ki a lőszer elsütésekor, ami hatalmas igénybevételt jelent. A forgó blokk és az álló csőfar közötti rés a legérzékenyebb pont, ha itt megnövekszik a rés, akkor romlanak a lövedékek ballisztikai jellemzői, illetve a kiáramló forró gáz kárt tehet a repülőgép szerkezetében.

A DEFA 554 elméleti tüzgyorsasága percenként 1800 lövés, így a két ágyú együttesen másodpercenként 60 db lövedéket zúdít a cél irányába. Ez elegendő ahhoz, hogy akár a keresztező irányon haladó célt is megsemmisítsék, mint ahogy arra több példa is volt már a háborúk során. Ha a repülőgép feladata földi cél támadása, akkor felesleges ekkora tüzgyorsaság, ilyen esetben „mindössze“ 1200 lövés/percre korlátozzák az ütemet.

A DEFA ágyúk müködési megbízhatósága nem éri el a kényszerhajtású Gatling rendszerüekét, átlag négyezer lövésenként keletkezik akadály. Ekkor a tartalék piropatron lép müködésbe, amely kidobja a „döglött“ lőszert, újat tölt be, és „felhúzza“ az ágyút, így folytatható a tüzelés.

A DEFA gépágyúk számára a NATO-szabványú 30X113 típusú lőszert rendszeresítették. Az első szám utal az ürméretre, a második pedig a hüvely hosszát jelöli. A lőszer teljes hossza 200 mm, legnagyobb átmérője pedig a talpnál 33,4 mm. Tömege 447 gramm, ebből a lövedék 270 grammal részesedik, a többi az acélhüvely és a lőpor. A lövedék csőelhagyási sebessége 840+/-10 méter/sec, ami nem túl magas érték, ez a gázelvételes fegyverek fő hátránya. Többféle lövedékváltozat is rendelkezésre áll, a hagyományos robbanó, páncéltörő, nyomjelző, gyújtó stb., amelyek tömegükben különböznek, de méretük azonos.

Pontosan ugyanezeket a lőszereket alkalmazza az angol ADEN gépágyú is, és mivel ez volt az Európában leginkább elterjedt típus, ehhez igazodtak az amerikaiak is. Az AH–64-es Apache harci helikopter 30 mm-es „Chain Gun“ gépágyúja számára is ezt a lőszert választották, hiszen ezekből nagy raktárkészlet állt rendelkezésre, amire nagy szükség lett volna egy esetleges háború esetén.

A DEFA jelentősen továbbfejlesztett változatát az Eurocopter Tiger harci helikopter és a Rafale számára fejlesztették ki. Az előbbi a 781-es típus, amely csökkentett tömegü, mindössze 65 kg, és forgatható kivitelü. A 791-es változatot építik be a Rafale gépekbe, de csak egy darabot, mivel a tüzgyorsaságot sikerült 2500 lövés/perc értékre növelni, főként a hét töltényürnek és a legújabb szerkezeti anyagoknak köszönhetően. A lövedékek csőelhagyási sebessége is nőtt, ez eléri az 1025 méter/sec értéket. Ehhez azonban új, az előzőekkel nem kompatibilis lőszert kellett kifejleszteni. A 30X150 típus nagyobb hüvellyel, illetve több lőporral rendelkezik, ennek köszönhető a magasabb teljesítmény. A 791-es ágyúnak a csöve is hosszabb, tömege pedig 120 kg-ra nőtt.

A különböző változatú DEFA gépágyúk nem csak beépített formában állnak rendelkezésre. A francia Alpha Jet gyakorlógépek a törzs aljához illeszkedő konténerben hordozhatják, de létezik a szárnyak alá függeszthető kivitelben is. A legérdekesebb a Mirage gépek törzse alá felszerelhető konténer, amely két gépágyút és azok lőszerkészletét tartalmazza.