Dél-afrikai csapat segítségével repül a Cobra

A Cobra sisakkijelző (HMD - helmet mounted display) azon technológiák egyike, amelyek a Gripent a pilóták elsőrendü gépévé és kiváló harci platformmá teszik. A repüléssel és fegyverzettel kapcsolatos információk közvetlenül a sisak napellenzőjén jelennek meg, így a pilóta folyamatosan szemmel tudja tartani környezetét, és nem kell a müszerfalra lepillantania. A Cobra mind légi, mind pedig földi célok befogására alkalmas, így képessé teszi a Gripent arra, hogy fegyverzetét a leghatékonyabban alkalmazza.

Múlt decemberben Charl Coetzee, a dél-afrikai Gripen-program berepülőpilótája azon csapatba került, amely megkezdte a sisakkijelző levegőben történő tesztelését. Charl volt az első dél-afrikai pilóta, aki a SAAF Gripenjével repült 2005 novemberében, és nem sokkal később ő lett első, aki a Cobrát is kipróbálhatta.

Az első repülések során elsősorban az ergonómiai kialakítást vizsgálták, tehát hogy viselésre alkalmas-e a sisak nagy túlterhelésü manőverek közben, továbbá hogy kiderüljön, miként viselkedik a sisak a pilótafülkében (pl. a kijelző jól olvasható-e, tükröződik-e), illetve hogy egész egyszerüen megbarátkozzanak a „repülő” Cobrával. Ezen tesztek során a sisakkijelző csupán egy egyszerü célkeresztet jelenített meg, jelezvén a pilótának, hogy merre is néz éppen. A sisak térbeli helyzetét a sisak hátulján jól kivehető púpban elhelyezett LED-ek segítségével állapítják meg. Ezt a rendszert a Denel Aerospace szállítja. A végleges verzió tesztjei a 2006. év során várhatóak.

A Cobrával való első repülése után Charl így nyilatkozott: „Amikor először felveszed a sisakot, érzed, hogy nem sokkal ugyan, de nagyobb a megszokottnál. A súly középpontja felfele és előre tolódott, így járás közben ez érezhető, ám eltünik, amint a levegőben vagy. 2 G fölött a viselését nem lehet észrevenni, és egészen 5 G túlterhelésig a többlettömeg nem jelent problémát. 6 G fölött azonban már számít a tömeg. Függetlenül attól, hogy visel-e valaki sisakkijelzőt vagy sem, nagy túlterhelésü manőverek közben általában kerülni szokták a fej mozgatását. Meglepő volt, hogy mennyire stabil a sisak kialakítása. Manőverezés közben egyáltalán nem mozogtam, ami fontos szempont volt számunkra.”

A SAAF a világon azon kevés légierők közé tartozik, amely széles körü tapasztalatokkal rendelkezik a sisakkijelzők üzemeltetése terén, ám ezek már elavult rendszerek - jegyzi meg Charl -, „egyszerüek, nem említhetőek egy lapon a modern sisakkijelzőkkel, s igazán nehezek”. A Gripenhez kifejlesztett sisakkijelző „képessé teszi a pilótát arra, hogy egy váratlan szögből tüzeljen. Ha a cél a Gripenhez képest 90 fokos szögön belül helyezkedik el, akkor veszélyeztetve érezheti magát” - tette hozzá Charl.