Hódít az Aranysas Dél-Koreában!

Az első megrendelő – talán nem meglepő - a hazai légierő volt, mely 2003-ban 25 db T-50-es vásárlását határozta el. Mára megduplázták az általuk megrendelt gyakorlógépek számát.

A továbbfejlesztett, A-50-es könnyü-támadó variánsból 44 db-ot fognak szolgálatba állítani.

A légierő ezeken kívül opciót jelentett be 200 db könnyü-vadász verzióra, melyekkel 2007 és 2010 között a kiöregedő Northrop F-5E Tiger II-ket szándékoznak leváltani. A „Golden Eagle” exportkilátásai – megtámogatva a Lockheed Martin marketingjével – meglehetősen jónak tünnek. Rövidtávon Görögország, Izrael, Szingapúr és az Arab Emirátusok látszanak ígéretes partnereknek. Elsősorban azért, mert ezek az F-16-ost üzemeltető légierők a T-50-es képében ideális, nagysebességü, fegyveres vadász-kiképzőgépet kaphatnak. Sárkánya ugyanis kísérteties hasonlóságot mutat a rendkívül sikeres vadászbombázóéval. Méreteit tekintve persze a T-50-es 20%-al kisebb, mint az F-16-os.

Egyedül a levegőbeömlők kialakítása tér el, mert az olyan, mint az F/A-18 Horneté. Az egymás mögött elhelyezett katapultülésekben ülő pilóták dolgát két nagyméretü, multifunkciós kijelző, a legkorszerübb HUD kivetítő, HOTAS rendszerü - kapcsolókkal és nyomógombokkal felszerelt - gázkarok és botkormányok könnyítik meg. A támadó verzió orrkúpjába Lockheed Martin APG-167 fedélzeti radart, bal szárnytövébe hatcsövü M.61-es 20 mm-es gépágyút építettek.

A prognózisok szerint a T-50-ek többfeladatú – gyakorló, könnyü-támadó és könnyü-vadász - képességeit azok a légierők is jól kamatoztathatják majd, melyek az Eurofighter Typhoon, a Dassault Rafale vagy a Lockheed Martin F-35-ös típusok hadrendbe állítása mellett döntenek. A potenciális vetélytársak közül az EADS Mako és az Aermacchi M-346-os eddig még nem kaptak megrendelést, pedig az a gyártás beindításának elengedhetetlen feltétele. A piacvezető BAe Systems Hawk még fogyogat ugyan, de már elérte fejlesztési lehetőségeinek határát.