2006 kritikus év lesz a repülőgépgyártók számára

Bár fővállalkozóként a Lockheed Martin egy 12 hónapos tervet dolgozott ki a gyártási szerződések megtárgyalására, néhány partner más lehetőségeket szeretne. Kétségeiket a fejlesztés növekvő költségei, az amerikai költségvetési megszigorításokról terjengő pletykák és az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat övező növekvő nemzetközi aggodalom okozzák. Az F-35 európai versenytársai már éhesen köröznek. A JSF program vezetői már a program következő fázisáról, a gyártásról, fenntartásról és a későbbi továbbfejlesztésekről kívánják megkezdeni a tárgyalásokat december elején, amelyről áprilisban születhetne meg az előzetes megállapodás a végső dokumentumok pedig 12 hónapon belül készülhetnének el, mondta Kathy Crawford, a Pentagon JSF programszóvivője.

 De még az amerikai fegyveres erők sem döntötték el, hogy a JSF különböző változataiból hány darabot vásárolnak, és ez a döntés fogja befolyásolni a gép export árát is. Az Egyesült Államok Légierejének egyik vezető tábornoka megerősítette, a Pentagon vezetői kitartanak amellett, hogy a Légierőnek nem kell a saját F-35 változata és vásárolja meg a drágább haditengerészeti modifikációt. A haditengerészeti változat becslések szerint 60 millió dollárba fog kerülni, ami mintegy 15 millióval több a légierős repülőgépnél, állítja egy ipari elemző cég, a Teal Group. Eközben a JSF tervezett teljes fejlesztési költsége, beleértve a hajtómü fejlesztését is, a közelmúltban emelkedett 40 milliárd dollárra, ami 7 milliárdos emelkedést jelent.

 Bob Trice, a Lockheed Martin első alelnöke beismerte, hogy a megrendelések csökkentése és az ár növekedése körüli találgatások meghatározóak, és vállalata nyomás alatt áll, hogy bizonyítsa a program továbbra is életképes.Az ár kétségtelenül meghatározó tényező. A Lockheed illetékesei szerint a JSF program az exporton áll, vagy bukik.Richard Aboulafia, a Teal Group elemzője szerint a JSF-nek darabonként mintegy 45 millió dollárba kellene kerülnie ahhoz, hogy versenyképes legyen, különösen azért, mert a világon mindenhol csökkennek a védelmi kiadások. A Lockheed illetékesei szerint ez az export ár tartható lehet.

A partnerek

A JSF programban Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada, Dánia, Olaszország, Hollandia, Norvégia és Törökország vesz részt. Több ország azért lépett be az F-35 fejlesztési fázisába, hogy hozzáférhessenek az új technológiákhoz, és, hogy részesedést szerezhessenek a majdani gyártásban. Olasz védelmi vezetők mostanában azt állítják elégedettek az olasz részvétellel, bár az ipari vezetők még mindig úgy érzik kevesebbet kapnak, mint a programban végzett minőségi munkájuk indokolná. „Igen, nekünk 2006-ban kell döntést hoznunk,” mondja Filipo Berselli olasz védelmi államtitkár, „de ismernünk kell a költségeket.”

A Holland Védelmi Minisztérium egyik szóvivője megerősítette, hogy az országban májusban vitat kezdődött a JSF gyártási és fenntartási fázisában való részvételről, 85 darab F-35 beszerzését szem előtt tartva.„Kanada szorosan rajta tartja a szemét a programon,” mondta Michael Slack, a Kanadai Nemzetvédelmi Minisztérium JSF projekt igazgatója. „Aggódunk-e a megszorítások miatt? Igen, természetesen,” mondta Slack. „Az egész program azon múlik, hogy megengedhetjük-e magunknak, és a számokon alapul. Ha a számok csökkennek, akkor a program is kevésbé lesz megengedhető a számunkra. Ha a Pentagon a kifejlesztendő változatok csökkentésén gondolkodik, akkor nekünk is gondolkodnunk kell, mivel csökkennek a lehetőségein, különösen akkor, ha törlik a hagyományosan felszálló változat fejlesztését.” Slack azt mondta, hogy a kanadai illetékesek addig nem hozzák meg a döntésüket, amíg az amerikaiak nem döntenek.Szingapúr, aki alacsonyabb szintü partnerként vesz részt a programban, nem kommentálja együttmüködését az Egyesült Államokkal a programban, mondta egy illetékes.

A riválisok készen állnak

A JSF ellenfelei már helyezkednek, hogy elcsípjék a megrendeléseket, ha netán a JSF partnernemzetei csökkentenék a tervezett F-35 beszerzésüket, vagy a JSF gyártásának megkezdése előtt áthidaló megoldást keresnének, esetleg teljesen kiszállnának a programból.„Ez egy nehéz év lesz,” mondja Martin Ritson, az Eurofighter kommunikációs főnöke. „A JSF partnerországok azt kérdezik: Mit fogunk kapni? És mikor fogjuk kapni?”Yves Robins, a Rafale-t gyártó Dassault nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke szerint, ha egy ország úgy dönt, hogy kiszáll a JSF programból, ismernie kell más alternatívákat.

Az Eurofighter széles alapú európai ipari kapcsolataira számít. A Dassault és a Gripen azt hangsúlyozza, hogy a vásárlóiknak csak egy országgal és egy vállalattal kell üzletet kötniük. De legfőképp mindhárman azt hangsúlyozzák, hogy az ő gépeik már repülnek, míg a JSF még le sem gördült a szerelősorról.

Bob Kemp, a Gripen első alelnöke szerint számos a JSF-ben érdekelt ország fog majd információkat kérni más lehetőségekről. Ez lehetőséget fog teremteni a JSF versenytársainak, mint például a Gripen, a Dassault Rafale, vagy az Eurofighter Typhoon, hogy ajánlatokat tegyenek. A következő év a más lehetőségekről szóló információk gyüjtésének éve lesz, mondja Kemp. Szerinte a 2001-es terrortámadásokat követő amerikai akciók számos országot arra ösztönöznek, hogy felfüggessze az amerikai fegyverek beszerzését. „Úgy tünik az Egyesült Államok afelé hajlik, hogy megjutalmazza barátait és megbüntesse ellenségeit,” mondta Kemp a Dubai Air Shown. „Mi látjuk, hogy hogyan hat ez az egész világra. Az emberek azon gondolkodnak, hogy talán nekünk nem kellene az Egyesült Államokra támaszkodnunk.”

„A JSF fővállalkozója megpróbálta partnereit egy korai döntésre bírni,” mondja Kemp. „A legtöbb országnak nincs szüksége a repülőgépekre még egy tíz évig. És én nem hiszem, hogy ezek elég felkészültek lennének, hogy tíz évre előre elkötelezzék magukat”, mondja.A Lockheed illetékesei cáfolták, hogy megpróbáltak volna nyomást gyakorolni a partnereikre. „Ezek szuverén államok,” mondja Peter Simmons, a Lockheed szóvivője. „Saját döntéseket hozhatnak. Ez a kormányok közötti ügy.”A többi versenytárs csak mosolyog Kemp állításán, szerintük a partnerországok nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a fővállalkozó. Példaként említik az Eurofightert, amely a patriotizmus kártyáját kijátszva próbálta meg rávenni a konzorcium tagjait a Typhoon megvásárlására.