Duxford édekességei II. – Polikarpov I-15bis a ’Chaika’

Becenevét a felső szárnyának alakjáról kapta, mely a sirályéhoz volt hasonlatos. Az első 59 példányt amerikai 630 lóerős Wright Cyclone motorokkal szerelték fel, de hamar kicserélték a szovjet gyártmányú M-22, majd M-25 csillagmotorokra, melyek jelentősen megnövelték a gép teljesítményét. Az I-15 pilótáknak két problémájuk volt a géppel. A szárnyak kialakítása nagyban csökkentette a látómezőt, megnehezítve a légtérfigyelést, és különösen a leszállást. Ezen kívül a gép nagy sebességnél labilissá vált, amely megnehezítette a támadást, és a fegyverekkel való célzást. A problémák miatt 1935-ben felkérték Nikolay Polikarpovot, hogy tervezzen egy új monoplánt, így született meg az I-16-os.

A Polikarpov I-15-ös azonban nem tünt el. 1936 októberében a Szovjetunió egy század I-15-öst küldött Spanyolországba, hogy támogassa a köztársaságiakat, ahol ez a fordulékony kis gép rendkívül hatékonyak bizonyult. A tapasztalatlan pilóták is nagyon hamar megtanultak repülni az I-15-össel, és a fel- leszállás sem okozott nehézséget vele. A kis vadász ádáz ellenfele lett Franko légierejének. Nem volt biplán, mely felvette volna vele a versenyt. A német Heinkel He-51-est mind sebességben, mind manőverezésben felülmúlta, az olasz Fiat Cr.32-est pedig könnyedén lehagyta szintben és emelkedésben is.  Egyik gép sem tudott előle sem szük fordulókkal, sem zuhanásban elmenekülni. A Chaikák uralmának csak a jóval modernebb Bf109B-k megjelenése vetett véget, bár ha fordulóharcra tudta kényszeríteni, akkor a messzernek sem volt esélye ellene. Hatékonyságát nagyban csökkentette, hogy nem látták el rádióval, így a levegőben a kötelék gépei nehezen tudtak együttmüködni.

A váratlan siker miatt a Vörös Hadsereg megújította a gyártási szerződést az I-15-ösre, és így a gépet néhány módosítással továbbra is gyártották. Elhagyták a szárnyak sirály alakját, az új M-25-ös 750 lóerős motort építették be, és új kipufogó rendszerrel látták el. Így született meg az I-15bis, nevében a bis kifejezés a második variánst jelöli. 1938-ban 1104db. I-15bis-t gyártottak, így ez lett a korszak legnagyobb sorozatban készült szovjet vadászgépe. 1939-ben, mielőtt a gyártási szerződés lejárt volna és megkezdődött az I-153-as gyártása, még további 1304db bis-t készítettek. Az utolsó 27 gép már a 900 lóerős M-62-es motorral felszerelve gurult le a gyártósorról.

A Szovjet légierő pilótái rajongtak az I-15bis-ért, mivel a korábbi variáns hibái már nem jellemezték, a gép rendkívül stabil volt, és kiválóan teljesített légiharcban. 1941-ben a háború kitörésekor, még rengeteg I-15bis járőrözött a Szovjetunió határai felett. Vadász szerepkörben azonban eddigre elavult. Nem vehette fel a versenyt a német Bf109E és F gépekkel. A magyar vadászok is sokat harcoltak a típus ellen, mely bár méltó ellenfele volt Cr.42-eseinknek, számos győzelmet arattak felette a Kör Ász század pilótái. A háború idején azonban már elsősorban csak tüzérségi megfigyelő, éjszakai csapásmérő, és part menti tengeralattjáró-elhárító szerepben használták.  Lassan felváltották, a modernebb Míg-3, LaGG-3 és Yak-1 típusokra. Ahogy az új gépek megérkeztek, számos I-15bis maradt a reptereken és tároló hangárokban. A hosszú szolgálati évek alatt, az I-15bis-ek harcoltak Spanyolországban, Mongóliában, Finnországban, Oroszországban, de még 1945-ben a Japán hadjárat idején is.

Müszaki Adatok:

10,25 m

Hossz:

2 m

Max. felszálló tömeg:

1db Svecov M-25 csillagmotor, 715 LE

Szárnyfelület:

64,65 kg/m2

Fajlagos teljesítmény:

350km/h

Szolgálati csúcsmagasság:

725 km

Fegyverzet:

Az I-15bis Duxfordban

A Duxfordban repült I-15bis a Virginiai Fighter Factory tulajdona. A gép roncsait Észak-Oroszországban találták meg, és 2001-re újították fel. Jelenleg ez az egyetlen I-15bis az egész világon. Már az első tesztrepülés óriási sikert hozott. A pilóta nem győzte dicsérni a gépet stabilitásáért, könnyü irányíthatóságáért és kiváló fordulékonyságáért.

Számomra óriási meglepetés volt  Chakia. Nem vártam, hogy egy ilyen különleges és ritka géppel találkozom majd a duxfordi betonon. A gépet csodálatosan felújították, nagyszerü látványt nyújtott. Apró alakja meghúzódott a Spitfire-ök és Mustángok árnyékában. Azonban már a motorindításkor lehetett érezni, hogy a kis Chaika odaver majd a nagyoknak. Az M-25-ös csillagmotor hangja túltett bármelyik Rolls-Royce-én, a kis gép zakatolva, vastag füstöt okádva feszült neki a felszállásnak.  Megdöbbentő volt, hogy milyen jól emelkedik, egy-két perc alatt elérte az 1000m-es magasságot. A bemutató során a pilóta természetesen a gép manőverezőképességét mutatta be. A nagy monoplánok után, mintha egyhelyben fordult volna meg a kis Chaika. Bukfencezett, hancúrozott a levegőben, elképesztő szük fordulókat mutatott be. Kétségtelen, hogy Duxfordban a leglátványosabb repülést mutatta be a biplánok között.