Ünnepeltek a veterán repülők

Sáfár Albert dandártábornok a Magyar Honvédség Parancsnoksága nevében köszöntötte a szövetséget és a megjelent vendégeket, megköszönve a magyar repülés érdekében a múltban és a jelenben is végzett munkájukat. Emlékeztetett: ahogyan minden ház az alapoktól épül fel, úgy a megjelentek munkája jelentett alapot a mai magyar légierőhöz is. „A pilóta mindig fegyelmezett volt, van és az is lesz. Végre fogja hajtani azt a feladatot, amit vállalt a haza védelmében,” emelte ki a tábornok.

A megemlékező beszédet Punka György, az MVRSZ egyik alapítója, s egyben a legelső elnökség tagja mondta el. Felidézte a korántsem egyszerű kezdeteket, hiszen nem szabad elfeledni: a veterán pilóták, beleértve a második világháborúban is küzdő hajózók „összehozásának” gondolata még az 1980-as évek végén merült fel. Mint elhangzott, az 1989-es enyhülésnek, az egyesületi törvénynek, illetve egy német veteránrepülő küldöttséggel történt budapesti, baráti hangú megbeszélésnek s köszönhető az egyesület meglapítása. Ahhoz, hogy az álom valóra váljon, már a leendő tagság megmozdulására volt szükség: az alapító gyűlésen minden elképzelést felülmúló számú bajtárs jelent meg. „A nagyterem zsúfolásig megtelt az egyre érkezők már csak a bejárati ajtó környékén próbálkoztak lehetőleg hallótávolságon belül találni egy állóhelyet. A széksorokat magyar repülőveteránok, második világháborús katonai pilóták, Maszovlet- és Malév-hajózók, egykori sport- vízügyi és mentőrepülők, szerelők, ejtőernyősök foglalták el”, emlékezett vissza az alapító.
Ez szilárd alapot adott az indulásnak s ad a mai napig a működésnek. Punka György azonban emlékeztetett: a mai világ kevés időt hagy a visszaemlékezésre, a múltidézésre, a baráti beszélgetésekre, az igazi, csendes együttlétekre. „Azt hittük, magunknak, egy kicsit a múltnak, de voltaképpen nektek és a jövőnek csináljuk ezt a szövetséget”, fordult a jelen pilótáihoz, repülésben dolgozó szakembereihez. „Azért, hogy legyen hol, legyen kikkel együtt emlékeznünk, egy e-egy pohár bor mellett visszagondolni a repülésre, az életünkre, az életetekre.”

Az ünnepségen elismerések és dísztárgyak átadására is sor került, majd a megjelent vendégeket a Légierő Zenekar repülősnótákban és jazzben gazdag „minikoncertje” szórakoztatta.

További fotókért kattintson a linkre!