Miért éri meg Európában harci repülőgéppel üzletelni?

A Flight Fleet Analyzer kimutatása alapján az derül ki, hogy kilenc európai országban a fenti három cég 619 repülőgépe áll rendszerben. Az Eurofighter konzorcium gépei repülnek a gyártásban résztvevő német, olasz, spanyol és brit légierőkben, Ausztria vásárlásával pedig 361 darabra nőtt az üzemeltetett Typhoonok száma. Csehországban, Magyarországon és Svédországban 122 darab Gripen repül, a franciáknál pedig 136 gépet számlál a Rafale-flotta.

A hosszútávú tervekben Dánia, Olaszország, Norvégia, Hollandia, Törökország és Nagy-Britannia 420 darab F-35 Lightning II-est szándékozik beszerezni.

Ezek mellett még legalább 10 európai országban válik esedékessé harci repülőgépek beszerzése a közeljövőben, a Fleets Analyzer előrejelzése alapján ez további 331 darab repülőeszközt jelent. A beszerzendő gépek képességei a légirendészeti feladatokra még alkalmastól a legmodernebb többfeladatú harci repülőgépekig terjed, a használt és felújított technikától a gyári újig – kinek-kinek pénztárcája szerint.

Ezen feltételeknek a nagy európai trió repülőgépei mellett az F-35-ös és a Boeing F/A-18E/F Super Hornet-je esélyesek megfelelni – az oroszok MiG-ekkel és a Szuhojokkal nem valószínű, hogy kapnak a tortából.

Bulgáriában és Szlovákiában már közelinek látszott a Gripen C/D üzlet tető alá hozása, azonban az áprilisi kormányváltás a bolgároknál parkolópályára állította a beszerzést. Szlovákiában még versenyben van a Saab, ott 2015 óta folyik a tárgyalás, tavaly novemberben frissült a svéd ajánlat.

A svédek a közép-európai régióban már bevált helyi üzemeltetéssel és karbantartással kínálják a Gripeneket, svéd tanácsadói jelenlét mellett. A svéd remények szerint Horvátország is csatlakozik hamarosan a Gripen-üzemeltetők családjához.

„A légierők csúcskategóriás, kimagasló képességű repülőgépeket szeretnének – ennek azonban ára van, nem is kicsi” – mondta Richard Smith, a Saab marketig-főnöke. Sok esetben azonban a költségvetés erősen lekorlátozza ezeket az igényeket. Bulgáriában a svédek gyári új C/D Gripenjeivel szemben a portugál ajánlatban felújított F-16-osok és olasz „levetett” Typhoonok álltak, illetve Izrael is felajánlotta megunt F-16A/B-jeit.

Lengyelországnak idővel szükséges lesz lecserélnie MiG-29-eseit és a Szu-22-eseit is. A védelmi minisztériumból kiszivárgott hírek szerint szívesen vennének használt F-16-osokat, hasonló konstrukcióban, mint azt a románok tették.

Finnország is keresi az F-18-as flottája utódját, jelenleg öt típust vizsgálnak: az F-35, a Gripen E, a Rafale, a Super Hornet és a Typhoon esélyes a váltásra. Jövőre várható, hogy Helsinki kiírja a beszerzési eljárást és a győztest 2021-ben fogják kiválasztani.

Svájc, a másik Hornetet üzemeltető ország is szeretné lecserélni az F-18C/D-it és a kissé túlkoros Northrop F-5-öseit is. Az alpesi ország népszavazással utasította el a már majdnem tető alá hozott Gripen-vásárlást, azonban a Horneteket „csak” 2030-ig tarthatják levegőben, előbb vagy utóbb új gépeket kell vásárolniuk.

Mindeközben a Lockheed Belgiumban jó helyzetben van, már ami a versenyt illeti.  A jelenlegi F-16 felhasználó Brüsszel jelezte, hogy szorosabb együttműködést kíván folytatni Hollandiával, többek között a készültségi erők alkalmazása területén. A megosztott képesség biztosításának egyik módja lenne, ha Belgium követné a szomszédját a Lightning II megszerzésében.

Portugália, az F-16 régi üzemeltetője szintén potenciális jövőbeli ügyfélként jelentkezhetett a hagyományos felszállási és leszállási tulajdonságokkal bíró F-35A esetében, míg a spanyol haditengerészetnek a Boeing AV-8B hajófedélzeti repülőgépek helyettesítésére irányuló felhívása szinte az F-35B-re lett kiírva.

Ilyen kilátások mellett már nem kérdéses, megéri-e küzdeni az európai piacon…

Forrás: FlightGlobal