Középpontban az orosz perspektivikus harci helikopter program

Az információt a cég vezérigazgatója, Andrej Boginszkij a dubaji légiszalonon megerősítette, hozzátéve, hogy a szerződéskötés részletei és a helikopter koncepciójának kidolgozása még folyamatban van, ám 2018-ra a kezdeti lépéseken túl lesznek.

Az ezt követő fázisban már olyan részleteket is le fognak tisztázni, mint az új helikopter gyári berepülése, hatósági vizsgáztatása és a gyártási folyamat megtervezése. Az erre szánt idő több, mint négy év, így a sorozatgyártás 2023-nál nem fog hamarabb elkezdődni.

A program az SzBV (скоростной боевой вертолет, azaz nagysebességű harci helikopter) rövidítés alatt fut. Használják még az „ötödik generációs” elnevezést is, ami kissé meglepő, mivel az eddigi forgószárnyasok a legnagyobb jóindulattal is maximum a második generációba tartoztak.

A két nagy iroda, a Kamov és a Mil külön-külön koncepción dolgozik. A Kamov a rá jellemző dupla rotoros megoldást preferálja, a Mil maradt a hagyományos kialakításnál. Ami közös, az a nagyméretű vízszintes vezérsík, mivel a nagysebességű repülésnél a felhajtóerő termelését ez venné át a rotoroktól. A régebbi típusokon – már amelyiken volt ilyen – ezekre elsősorban a fegyverzet felfüggesztése miatt volt szükség, az aerodinamikai előnyök másodlagosak voltak.

Az, ami már most is tudható az új helikopterről, a sebessége: 400 km/h fölött kell tudnia repülni. A jelenleg rendszeresített típusok sebessége nem haladja meg a 280 km/h-t (Mi-28N) illetve a 300 km/h-t (Ka-52 és Mi-35M).

A Mi-24-esből kialakított „repülő laboratórium” orr-részét átszabták, a pilótafülkét egyszemélyesre alakították. A prototípus 2015. december 29-én emelkedett levegőbe. A vezérsík nélküli és megkurtított szárnycsonkú helikopterrel 2016 őszén elérték a 405 km/h-s sebességet. Az eredeti programot, ami miatt a „labor” megépült, gazdaságossági megfontolások miatt elvetették, azonban az ekkor kifejlesztett forgószárnyakkal a Mi-28-ason sikerült 10%-kal megnövelni a maximális sebességet.

A szentpétervári Klimov gyár felel az új hajtóművekért, neki is kezdtek az új gázturbinás hajtómű, a VK-2500M kifejlesztésének. A gyári információk szerint teljesen új hajtóműről van szó, nem pedig az alap VK-2500 valamiféle modernizált változatáról. Az új hajtómű teljesítménye 2600 lóerő, különleges üzemmódban (ez erősen korlátozott időtartamban) 2950 lóerő. Ez a régihez képest nem túl jelentős változás (2400 illetve 2700 LE). Ami azonban számottevő, az a tömege: 20%-kal könnyebb, mint a régi és az alkatrészek számát is sikerült 16%-kal csökkenteni. Az üzemanyag-felhasználásnál 7% csökkentés a cél, valamint a javítások közötti üzemidőt is szeretnék megnövelni. Ezt nagyban elősegíti, hogy a hajtómű modulrendszerű lesz. A hajtómű sorozatgyártásra kész állapotba 2023-ra fog kerülni – azaz pont akkor, mikor a SzBV is. A tervekben szerepel a Mi-28N és Ka-52 típusok VK-2500M hajtóművel történő modernizálása is.

Külön kérdés még a fegyverzeti rendszerek problémája. Az oroszoktól szokatlanul nyíltan és kritikusan beszélt erről Nyikolaj Fedorov, az „Orosz Helikopterek” fegyverzeti részlegének vezetője egy idén májusban megtartott előadáson. Nem köntörfalazott, nyíltan kijelentette, hogy nem sikerült elérni a nyugati típusokon alkalmazott fegyverirányító rendszerek színvonalát, a célzókészülékek elavultak, nem képesek a pontos célkoordináták kidolgozásához, az alkalmazott fegyverzetek kis hatótávolságúak, az „indítsd és felejts el” csak álom még. A sisakcélzók teljesen alkalmatlanok, használhatatlanok, a rádiókommunikációs eszközök terén az elmaradás évtizedes. A kezelő berendezések messze vannak a felhasználóbarát környezettől, a személyzet munkáját nem képesek megkönnyíteni, nincs a földdel ütközést elkerülni képes automatika a fedélzeten.

Más területeken, például a fedélzeti számítógép, a repülésvezérlő és navigációs rendszer, a fedélzeti védelmi komplexum, a HUD, az optikai-elektronikus érzékelők esetében a lemaradás nem olyan nagy és könnyen lecsökkenthető. Kiválónak csak három rendszert értékelt Nyikolaj Fedorov: a repülésirányító rendszert, a navigációs rendszer szoftverét és a hagyományos gépágyút.

Az új rádiólokációs rendszer segítségével az SzBV képes lesz nagy távolságból felderíteni a páncélozott harcjárműveket, a girostabilizált optikai-elektronikai felderítő rendszer (GOESz) az OESz-52 rendszer továbbfejleszett változata, az pedig a francia Safran cég Strix rendszerére épült. Ezt a rendszert alkalmazza az Airbus Helikopters Tiger-je is. Az OESz-52 váltotta a nehéz és elavult GOESz-41-et, amelyet főleg a Ka-52-esekben alkalmaztak. Etiópia ilyeneket kapott egyébként 2017-ben.

A fő fegyverzet az új Könnyű Többfunkciós Irányított Rakéta (LMUR) lesz, amely már az „indítsd és felejtsd el” elvre épül. A hatótávja 15-18 km lesz, szemben a mostani Ataka és Vihr páncéltörő rakéták 6-8 km-es hatótávjával.

A földdel történő ütközést megelőző rendszer, a teljes műszerezettség és szintetikus megjelenítő rendszerek teljességgel újak lesznek, eddig még orosz építésű helikoptereken nem alkalmaztak ilyeneket.  Az új rendszer adatátviteli sebessége 35Mbit/sec lesz, a mostani 15Kbit/sec helyett.

Látható, hogy az oroszok egy teljesen új, minden fő elemét és alrendszerét tekintve is csak újonnan fejlesztett berendezéseket magába foglaló helikoptert szándékoznak létrehozni. Nem nehéz megjósolni, hogy a tervekben szereplő ötéves határidő nagyon messze van a realitásoktól – nehezen hihető, hogy ez a szűk időkeret elegendő lesz a cél elérésére.

Forrás: bmpd.livejournal.com