Ejtőernyős centenárium

Az ünnepségsorozat katonai rendezvényekkel kezdődött Szolnokon, az ittebei Kiss József hadnagy Helikopterbázison, ahol a megjelentek emlékezést tartottak az Ejtőernyős Emlékfalnál és elhelyezték a hála, a tisztelet virágait. Az ünnepséget földi és légi bemutatók, valamint szakmai előadás követte.

Ezzel párhuzamosan, a fővárosban a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének (MEBSZ) tagjai emlékeztek vitéz Boksay Antal Farkasréti temetőben található sírjánál, ahol 10 évvel ezelőtt emléktáblát is elhelyeztek a hős előd nyughelyén.

A centenáriumi rendezvénysorozat a szolnoki RepTárban folytatódott, könyvbemutatóval és előadással az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete és a MEBSZ szervezésében. A két rendezvényhez méltó helyszínként szolgált a magyar katonai és polgári repülés történetét interaktív módon bemutató RepTár Hangár épülete, ahol az eseményt dr. Koller József dandártábornok, helyőrségparancsnok nyitotta meg.

A Zrínyi Kiadó jóvoltából készült el, a centenárium napjára jelent meg A magyar ejtőernyőzés 100 éve című kétnyelvű (magyar-angol), képekkel gazdagon illusztrált kötet, amit a szolnoki könyvbemutatót követően a helyszínen megvásárolhattak az érdeklődök. A könyvbemutató után a kötet lektora, dr. Boda József nyugállományú nemzetbiztonsági vezérőrnagy tartott előadást vitéz Boksay Antal életéről, az ejtőernyős ugrása körülményeiről és utóéletéről, az ugrás jelentőségéről, az eddigi kutatások eredményeiről.

A magyar polgári és katonai repülő- és ejtőernyős élet „fellegvárában” a megjelentek kegyelettel és tisztelettel emlékeztek a magyar ejtőernyőzés száz évének ismert és névtelen hőseire. A magyar ejtőernyős centenáriumán számos hazai és nemzetközi rendezvény is hozzájárul a dicső elődök emlékének megőrzéséhez. Augusztusban Szolnok ad otthont a katonai ejtőernyős világkiállításnak, és tervezetten itt láthatja először a nagyközönség a száz évet bemutató vándorkiállítást. Októberben a tizenegy tagországot tömörítő Európai Ejtőernyős Unió éves kongresszusának is hazánk ad otthont.

* * *

100 évvel ezelőtt az első világháborúban szolgált három magyar katona, hozzájuk köthető a magyar ejtőernyőzés kezdete.

1918. január 16-án Poppe Kornél százados önként,nem vészhelyzeti ejtőernyős ugrást hajtott végre elsőként tüzérségi megfigyelőballonból, a háború olaszországi frontszakaszán, ahol a 13. ballonszázadnak volt a parancsnoka. Ugrása nem volt céltalan, mivel 1917 novemberében három megfigyelőtisztjét is elvesztette, akiknek a megfigyelőballonját ellenséges repülök megtámadták. Sajnos vagy túl későn ugrottak ki a ballon kosarából, vagy meg sem próbálták használni az ejtőernyőjüket és ezért szörnyethaltak. Példamutató parancsnokként, hogy bizonyítsa katonái előtt az ejtőernyő megbízhatóságát, felemelkedett egy ballonnal és kivetette magát belőle; ernyője rendben kinyílt majd épségben, szerencsésen földet is ért.

A százéves magyar katonai ejtőernyőzés kezdetét Boksay Antal főhadnagy nevéhez kötjük, aki saját elmondása szerint a dél-tiroli perginei repülőtéren, 1918. március 23-án, UZI típusú repülőgépből 2000 méteres magasságból hajtotta végre ugrását, mely után épségben földet ért. Miért pont innen, ettől a dátumtól eredeztetjük a magyar katonai ejtőernyőzés kezdetét? Boksay ejtőernyős ugrásában 5 fontos feltétel valósult meg ahhoz, hogy az első magyar katonaként tiszteljük, aki ejtőernyővel ugrott. Mai ismereteink szerint ő volt az első, aki (1.) magyar katonaként, (2.) önként, (3.) repülőgépből, (4.) nem vészhelyzetben, (5.) ejtőernyővel kiugrott és épségben földet ért.

1918. augusztus 22-én volt az első eset, hogy egy magyar pilóta légi harc közben vészhelyzeti gépelhagyást, ejtőernyős ugrást végzett. Hefty Frigyes törzsőrmester, tábori pilóta azon a napon harmadmagával felszállt, hogy a front felett felderítő repülést végezzen. A Nervesa-hidak felett váratlanul egy igen erős amerikai‒francia repülőgépekből álló ellenséges kötelékkel találták magukat szemben. Hefty látta, hogy az aránytalan küzdelemben (3 a 11 ellen) csak veszíthetnek; érezte, hogy rajtuk a földön lévő tízezrek szeme és nem akarta, hogy gyávának tartsák, így szembefordult a csoporttal. Amíg ejtőernyője megfelelő rögzítésével foglalatoskodott, rögzítőhevedereit meghúzta, hátulról eltalálták repülőgépét, amely lángba borult. Nyomban döntést kellett hoznia: nem volt más választása, mint azonnal elhagyni az égő gépét. Gyors elhatározással csatolta ki magát a pilótaülésből, s az aznap először magával vitt Heinecke típusú ülőernyőjével 4800 méter magasból, fejjel lefelé belevetette magát a mélységbe. Emlékei szerint azonnal elvesztette eszméletét, és egy nagy csattanásra tért csak magához, amikor belobbant felette az ejtőernyője kupolája, s így közelített a föld felé. A front mögött körülbelül 6 kilométerre ért földet egy ballonszázad-körletben.

Ő volt az első pilóta, aki légi harc közben ellenséges találat következtében gépelhagyásra kényszerült, ejtőernyője jól működött, így sikeres mentőugrást hajtott végre.

Forrás: honvedelem.hu