Beindult a „hadi-képezet” - Egy kiállítás (katona)képei

„Ha nem elég jók a képeid, nem vagy elég közel” − idézte beszédében Robert Capa, magyar származású, világhírü (háborús) fotográfus hitvallását dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. 

„Szerencsére dr. Toperczer István alezredes – aki húsz éve katonaorvos, és annál is több ideje foglalkozik fotográfiával – a földön is és a levegőben is mindig elég közel volt ahhoz, hogy katonai hivatását megörökítse” – folytatta az altábornagy. 

Hallhattuk, hogy a kiállított képek földön és levegőben, illetve a földről és a levegőből mutatják be a Magyar Honvédség különleges vagy hétköznapi pillanatait – olykor ezek ötvözetét – és a katonát mint embert. A Honvéd Vezérkar főnökhelyettese kiemelte: a fotómüvész két váltásban is szolgált Afganisztánban, ahol minden hétköznap tartogat különlegességet, kihívást egy európai ember, sőt, még a katonák számára is. Hiszen – húzta alá – a magyar katona Afganisztánban háborúban szolgált. Hozzáfüzte: dr. Toperczer István megörökítette azt a missziós-háborús valóságot, amelyet a katonák a bőrükön éreztek. 

„Ugyanakkor a magyar légierőről készült fényképein pedig ott a történelem. Olykor régi várak tünnek fel a fotókon, vagy a régmúlt és a jelen szállító-repülőgépe repül kötelékben. Dr. Toperczer István alezredes a haderő elmúlt húsz évének szubjektív fotográfus-krónikása” – zárta beszédét az altábornagy. 

A kiállítást Féner Tamás Kossuth-díjas fotómüvész nyitotta meg, aki felidézte az orvosszakma és a katona-fotográfusi hivatás sajátos történelmi párhuzamait. Kiderült például, hogy az éter-altatásos narkózis hazai elterjedésével egy időben mutatta be Louis Daguerre a dagerrotípiát, vagyis az első olyan optokémiai képrögzítési eljárást, amelyik tartósnak bizonyult. 

„Hogy ecseteljem az egybegyülteknek a repülős-fotósok elmeállapotát, elmondom, hogy a második világháború idején az amerikai hadseregben szolgáló Margaret-Bourke White kimosatta egy B−25-ös Mitchell bombázó pót-üzemanyag tartályát, leszereltette az elejét, helyére pedig plexilapot csavartatott fel. Így kedvére fényképezhette az alacsonyan támadó bombázóról a vadul védekező japánokat… Komolyabbra fordítva a szót, feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért érzi úgy annyi orvos, hogy nem csupán mondjuk szikével kívánja kifejezni önmagát? Merthogy számtalan orvost ismerünk, aki például zenei pályára lép… A képzőmüvészet és a fotózás persze kicsit más, de akadnak azért ilyen példák is. A mai korban a fotográfiához már nem kell feltétlenül fényképezőgép. Viszont élet- és emberismeret, empátia, tárgyszeretet, a világ dolgai iránti olthatatlan kíváncsiság és vizuális fantázia igen. Dr. Toperczer István nagy tudománya, hogy birtokában van például a vizuális antropológia ismereteinek, és el tudja magát fogadtatni a pilóták – engem mindig egy texasi farm gazdag cowboyaira emlékeztető – zárt világában és Afganisztán zordon népével is – már ahol utóbbi esetben ezt meg lehetett kockáztatni” – nyitotta meg a kiállítást Féner Tamás. 

Érdeklődésünkre dr. Toperczer István alezredes elmondta: a kiállítás képeit úgy válogatta össze, hogy az anyag emberközeli legyen. 

„Szerettem volna visszaadni azt a környezetet, amivel mi találkozunk. A levegőből fotózott várakkal pedig becsempésztem némi oktató jellegü hadtörténelmet is. Afganisztánban valóban katona a katona – ott lehet komoly tapasztalatot szerezni. Nem mellesleg pedig, azért képeznek ki minket, hogy meg tudjuk védeni az embereket” – mondta a katonaorvos, aki egyébként régóta foglalkozik természetfotózással is. 

Dr. Toperczer István alezredes munkáiból eddig tizenegy könyv, illetve fotóalbum jelent meg. 

Fotók: Kálmánfi Gábor

Galéria: Beindult a „hadi-képezet” - Egy kiállítás (katona)képei

aaaa dddddd