Kalózbúcsúztató - A görög A-7-esek kivonási ünnepsége

A görög légierő araxosi 336. századának LTV A-7 Corsair II repülőgépei hosszú időn keresztül üzemeltek, most viszont 39 évnyi használat után kivonták őket. Ezzel befejeződött az aktív szolgálat, és ennek alkalmából az egyik példányt díszfestéssel is ellátták. Bár a legtöbb ilyen repülőgép már eddig is tartós tároláson volt, készen álltak arra, hogy szükség esetén bármikor újra üzembe helyezzék őket.

Mivel a görögök a típus utolsó üzemeltetői, ezért a kivonási ünnepség egy történet végét is jelenti. A Corsair az USAF és a US Navy szolgálatában vált híressé, mivel nagy számban üzemeltették őket, és jelentős mennyiségü bevetést teljesítettek a vietnami háborúban. Rajtuk kívül még a portugál légierő és a Thai Királyi Haditengerészet (Royal Thai Navy) is rendszeresítette. Mind az amerikaiak, mind a portugálok már régen befejezték a típussal történő repüléseket, és még évtizedekkel ezelőtt, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kivonták a gépeket. Bár a Thai Királyi Haditengerészet még régebben elraktározta a Corsaireket, valószínüleg azokat már sohasem láthatjuk aktív szolgálatban. Éppen ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a görög példányok az utolsó mohikánok. Ráadásul a görögök felismerték a típus kiváló képességeit, melynek még a modern hadviselés körülményei között is nagy hasznát látták.

 

Vietnami veterán

A vietnami háború során a Cor­sair II egy igazán kiforrott típussá vált - hasonlóan a MiG-21-eshez, melynek késői változatai még manapság is számos országban rendszerben állnak. Emiatt az A-7-es egy igazán kiváló repülőgép, amit az is bizonyít, hogy hosszú ideig maradt használatban. Igaz, hogy a típus légiharcban nem olyan jól használható, mint az F-16-es, viszont támadó szerepkörben sok szempontból is összevethető a modern repülőgépekkel. Ugyanakkor az is tény, hogy egy bombázóbevetés viszonylag biztonságos végrehajtásához és a túléléshez azért már modernebb fedélzeti rendszerekre van szükség, amit a görög légierő szem előtt tartott, és komoly erőfeszítéseket tett, hogy versenyképes legyen a legújabb fejlesztésekkel. Amikor a típus szolgálatba állt a hetvenes években, az egyik legelső harci gép volt, melyet HUD-dal (Head Up Display, fej előtti kijelző), INS-sel (Inertial Navigation System, iner­ciális navigációs rendszer) és kétáramú gázturbinával szereltek fel. A görögök eredetileg az A-7E és TA-7C változatokat használták, melyeket hagyományos csapásmérésre, illetve szárazföldi támogató szerepkörre terveztek. A későbbi továbbfejlesztések köre kiterjedt az Allison TF-41-es hajtómüre, a fedélzeti rendszerekre, egy modernebb radarra és teljes nappali/éjszakai képesség csomagra.

Görög modernizáció

A Corsair II típust arra tervezték, hogy számos különböző fegyvert is bevethessen, melybe beletartozik az AGM-88-as HARM radar elleni rakéta, a GBU és Paveway bombacsalád és az önvédelemre szolgáló Sidewinder. Bár a bevetési számítógépek nem a legújabb fejlesztést képviselték, arra azért még elég modernek voltak, hogy egy háborús helyzet esetén megfelelő eredményt érhessenek el. Ebbe a rendszerbe olyan eszközök tartoztak, mint például az AN/ASN-91(V) navigációs/fegyverzeti számítógép, illetve a CP-953A/AJQ fedélzeti számítóegység. A görög légierő 1974-ben még megrendelt hatvan darab A-7H-t, illetve 1980-ban további három TA-7H-t és az öbölháború után még átvett 62 A-7C/TA-7C repülőgépet az amerikai haditengerészettől. Az USA akkoriban vonta ki a típust, és nagy mennyiség állt a raktárakban, Görögország viszont tapasztalt üzemeltetőként elfogadta a felajánlást, s a gépekkel felfrissítette saját A-7-es flottáját. A túlélő Corsairek a legutolsó szériákat képviselték, és az A-7C-ket felfejlesztették az A-7E-k szintjére. Bár a kivonás hivatalosan 28 A-7E-t és 15 darab TA-7C-t érintett, a valóságban ennél jóval kisebb mennyiség állt szolgálatban az utolsó napokban. A Corsair II feladatrendszerét az F-16-os veszi át.

Az ünnepség

2014. október 17-én az araxosi légibázis hangárjában megtörtént a Cor­sair kivonási ünnepsége, melyen helyettesével és a vezérkari főnökkel együtt Dimitris Avramopoulos volt védelmi miniszter is megjelent. Antonios Lordanou nyugállományú vezérőrnagy ünnepi beszédében köszönetet mondott az összes érintett személynek, aki kapcsolatban állt a Corsairrel, legyen az pilóta vagy repülő müszaki. Az ő esetükben a Corsair a szívükben élt, sőt az egyenesen a repülőgépért dobogott. Arról is beszélt, hogy a gép önmagában semmit sem ért volna a görög katonák nélkül, hiszen akkor semmilyen képességgel sem rendelkezett volna. Ez a szimbolikus megemlékezés az ő áldozatvállalásukról szól, melyet a szolgálatuk alatt tanúsítottak. Megható volt az a pillanat, amikor arra a 13 pilótára emlékeztek, akik repülési feladataik során vesztették életüket.

Egy különleges repülést terveztek, mely mindenkire komoly hatással volt és amelynek középpontjában természetesen az A-7-es állt, amely előtt most mindenki tisztelgett. A különleges festésü példány sajnos kiesett a programból, így hajtómü nélkül csak a statikus soron állíthatták ki. Egy Corsair géppár repült át a repülőtér felett, őket egy másik kötelék követte, melyet egy A-7-es, egy Phantom, egy Mirage 2000-es és egy F-16-os alkotott. Az F-16-osokkal repülő Team Zeus csoport, illetve a Kalamatából érkező PC-9-esek bemutatót is tartottak. A földön tartózkodókban vegyes érzelmek alakulhattak ki, hiszen az A-7-es jelenlétének vége, és jövő hónaptól már csak az F-16 Block52+ fogja használni az araxosi pályát. Szomorú dolog, hogy egy olyan csodálatos repülőgép, mint az A-7-es, nem emelkedik többé a levegőbe.

Kees Otten és Koos Heemskerk