Irány a vb!

Célba ugrás versenyszámban indul a honvédség ejtőernyős-válogatottja az indonéziai világbajnokságon. A csapat tagjai közül négyen − Kollár Gábor százados, Varga Tamás zászlós, Gál Szabolcs őrmester és Olenyik Roland szakaszvezető − az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison szolgálnak, Bánszki Tamás százados pedig az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison. Szakmai vezetőjük Dér László nyugállományú törzszászlós, edzőjük Nagy István önkéntes müveleti tartalékos zászlós.

Ők alkotják a nemzeti válogatottat is, Jáva szigetén viszont a Magyar Honvédséget fogják képviselni. Katari átszállással, huszonhat óra repülés után jutnak majd el a világ legrangosabb katonai ejtőernyős-bajnokságának a helyszínére. Szeptember 18-án edzőugrásokat fognak végrehajtani, a helyezésekért pedig másnap kezdődik a küzdelem. A csapat tagjai 28-án jönnek haza.

Hasonló versenyen nemzeti válogatottunk legutóbb 2011-ben vett részt Rióban. A brazíliai CISM V. Katonai Világjátékokon a csapat akkor célba ugrásban a második helyen végzett. Kollár Gábor százados szerint az Európa-kupa idei fordulóin elért eredményeik alapján Indonéziában is van esélyük „dobogóra ugrani”. A korábbi nemzetközi versenyeken ugyanis szinte kivétel nélkül azok, az általuk már jól ismert élvonalbeli katonacsapatok vettek részt, amelyekkel a mostani világbajnokságon is meg kell majd küzdeniük. A klasszikus ejtőernyőzés a civil sportolók körében kevésbé népszerü.

Az ejtőernyős-válogatott nemzetközi versenyekre történő felkészülését, a bajnokságokon való részvételét alapvetően a Magyar Honvédség támogatja, a sportolók pedig különböző pályázatokon nyert összegekkel egészítik ki szükös anyagi kereteiket. A világbajnokságra készülés jegyében az elmúlt hetet például a kalocsai repülőtéren töltötték. Ennek az edzőtábornak a költségeit is maguk teremtették elő. Egyesületük, a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület egy pályázaton nyert ugyanis annyi pénzt, amennyi elegendő lett volna a válogatott száztíz ugrásának a finanszírozására. Az időjárás azonban keresztülhúzta a fiúk számítását, a folyamatos esőzés miatt a tervezett ugrásoknak csak a felét sikerült végrehajtaniuk.

A célba ugró versenyeken, így a mostani világbajnokságon is 1000 méterről „rajtolnak” majd, 600 méteren pedig már nyitva kell lennie az ernyőiknek. A cél egy 2 centiméteres kör, aminek az érintése számít a legjobb eredménynek. Akinek viszont ez nem sikerül, a célkörtől mért távolságtól függően büntetőpontokat kap. Mivel centimétereken múlik az eredmény, a sportolók egy rafinált trükköt is alkalmaznak: kihegyezik a cipőjük sarkát, hogy a lehető legpontosabban találják el a célterület közepét. A magyar katonaválogatott tagjai amerikai gyártmányú Parafoil-2000-es ernyőket használnak. Valamennyi ernyő a honvédség tulajdona, kimondottan a versenyzők részére lettek vásárolva.

A világbajnokságon minden versenyzőnek tíz ugrást kell végrehajtania, a rangsort pedig a pontok összesítésével állapítják meg. Nagy István önkéntes müveleti tartalékos zászlós, a válogatott edzőjének véleménye szerint is minden esélye megvan a csapatnak felállni a dobogó valamelyik fokára. Bár ez a világbajnokság igencsak rendhagyó körülmények közt fog lezajlani: a versenyzőknek ugyanis egy stadionba kell ugraniuk. Szeles időben ezért jelentős turbulenciára kell számítaniuk, ami viszont az ernyő süllyedését, irányíthatóságát nagyban befolyásolja. A szerencsének tehát meghatározó szerepe lesz a verseny során, a helyezések ezúttal valószínüleg nemcsak a tudástól függnek majd. Ilyen körülmények közt ugyanis egy szélmentes időben ugró gyengébb csapat akár a legjobban felkészült gárdát is maga mögé utasíthatja. A fiúk mindenesetre próbáltak „ráedzeni” erre a speciális helyzetre: lehetőséget kaptak arra, hogy néhányszor beugorjanak Szolnokon a kandeláberekkel, lelátókkal, nagy fákkal körbevett Tisza-ligeti stadionba.

Fotó: Magyar Honvédség katonai ejtőernyős válogatott