Első alkalommal delegálta magát magyar egység világversenyre a kerékről induló kétszemélyes motoros siklóernyő kategóriában. A 8. Motoros Siklóernyős Világbajnokságon sporttörténelmet írt páros navigátora Varju Vilmos, a gép pilótája Prosszer Mihály önkéntes műveleti tartalékos zászlós volt. Felkészülésüket és a világbajnokságon való részvételüket a Magyar Honvédség is támogatta.
Tizenhat nemzet száztíz versenyzője küzdött a helyezésekért a 8. Motoros Siklóernyős Világbajnokságon. Nemzeti válogatottunk tagjai a Kecskemét melletti matkópusztai reptéren augusztus 9−16. közt megrendezett versenyen a lábról induló háti motorosok és tandemesek mezőnyében, valamint a kerékről felszálló kétszemélyes motoros siklóernyő (trike) kategóriában álltak rajthoz. Ez utóbbi sporttörténelmi jelentőségü: amióta a kétüléses trike versenyszám szerepel a világbajnokságon, a Prosszer−Varju páros az első olyan magyar egység, amelyik teljesítette a részvételhez szükséges kvalifikációs szintet.
A magyar trike pilótája, Prosszer Mihály zászlós jelenleg az MH 25. Klapka György Lövészdandár felderítőszázadánál kiképzőként teljesít önkéntes müveleti tartalékos szolgálatot. Az egykori Magyar Honvédelmi Szövetségben kapott sorkötelesként ejtőernyős-kiképzést, 251 teljesített ejtőernyős ugrással I. osztályú ejtőernyős címet szerzett. Az egri Tiszthelyettesképző Iskola csapatfelderítő szakának elvégzése után az MH 42. Baranya Felderítő Zászlóaljnál szolgált csoportparancsnoki beosztásban. Két éve vállalt önkéntes müveleti tartalékos szolgálatot, idén részt vett a Tavaszi Áttörés gyakorlaton. Siklóernyőzéssel 1989 óta foglalkozik, 1600 repült órája van, szakoktatói képesítést szerzett, és a kerékről induló kétszemélyes motoros siklóernyők egyedüli magyarországi gyártója, a mohácsi székhelyü Fly-Mix Kft. tesztpilótája.
A világ legjobbjai közt első alkalommal szereplő páros tagjainak rendkívül erős mezőnyben kellett helytállniuk, hiszen csak az ő kategóriájukban hat egykori világbajnok állt rajthoz. A versenyzők közt sok hivatásos berepülőpilóta volt, akik rendkívül komoly technikai és anyagi támogatással készültek fel a bajnokságra. Szponzoraiknak köszönhetően minden versenyszámban indulni tudtak, nemcsak pótalkatrészeket, tartalékmotorokat és -ernyőket hoztak magukkal, de a legtöbb válogatottnak saját szakácsnője is volt. A magyar csapat tagjai viszont a saját felszerelésükkel repültek és minden költségüket maguk állták. Ráadásul most a technika ördöge ellenük volt: három alkalommal is nulla pontot érő kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk, ugyanis a páros motorja az üzemanyagrendszer dugulása miatt állt le, egyik csapattársuk gépének a kipufogója tört el, a másiknak pedig a légcsavarja hibásodott meg. Volt olyan versenyszám, amelyikben a magyar páros az utolsó előtti helyen végzett, a navigációs feladatban viszont az előkelő hetedik helyet sikerült megszerezniük. A versenyen való szereplésüket értékelve Prosszer Mihály elmondta: sokat kell még tanulniuk és tenniük azért, hogy a világversenyek állandó résztvevői lehessenek.
A motoros siklóernyők kis sebességgel repülnek, stabilak és könnyen kormányozhatóak. Két változatuk létezik: az egyes vagy tandem lábról induló háti motoros, amelynek a pilótája egy hátizsákszerüen viselhető motor segítségével száll fel, és a kerékről induló, egyszemélyes vagy kétüléses trike, ahol a versenyzők egy könnyü, háromkerekü kocsiban ülve emelkednek a levegőbe. Egy új trike bruttó ára ötmillió forint körül mozog, siklóernyőt pedig úgy egymillió körül lehet venni. A háti motorok ára másfél milliónál kezdődik, szárny ehhez viszont már nyolcszázezerért is beszerezhető. Az üzemanyag árát és a fenti költségeket üzemidőre vetítve a sportolók úgy számolnak, hogy egy repült óra nettó költsége nem éri el a tizennyolcezer forintot.
A Prosszer−Varju páros által repült kétüléses trike üzemanyagtartálya negyvenliteres, ideális időjárási viszonyok közt akár négy órát is a levegőben tudnak tölteni. A tolóerőt egy kétütemü, vízhütéses, hatvanöt lóerős Rotax-582-es motor biztosítja, ami egy háromágú müanyag légcsavart forgat meg. A szárny francia gyártmányú ITV–Bulldog siklóernyő, amelynek maximális terhelhetősége 400 kiló. Mivel a trike üzemanyag nélkül 130 kilogrammot nyom, a két pilóta összsúlya nem lehet több kétszáz kilónál. A gépet a hátsó, megemelt ülésen ülő pilóta vezeti. A navigátor előtte foglal helyet, az ő feladata a térkép alapján kijelölni az útvonalat és meghatározni a repülési szakaszok megtételéhez szükséges időt. A pilóta a navigátor utasításai követve vezeti a gépet, repüli végig a meghatározott távot.
A hazai siklóernyőzés alig harmincéves múltra tekint vissza, szövetségüknek jelenleg mintegy kétezer-ötszáz regisztrált versenyzője van.
Fotók: Varju Vilmos és a szerző felvételei
Az elmúlt napokban két hivatalos bejelentés is érkezett a Kanadai Királyi Légierő megújuló kiképző repülőgép flottája kapcsán: az új típusok érkezésére már nem is kell túl sokat várni.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.