Titánok támadása, avagy mit ér a légi akrobatika

Bár jövő márciusban már öt éve lesz annak, hogy Magyarország a szövetség tagjává vált, a magyar légierő katonái még mindig a integráció rögös útját járják, a hasonló sorsú cseh és lengyel kollégáikkal egyetemben. A NATO normáinak és eljárásainak átvételében most jutottak el arra a szintre, hogy részt vegyenek a legnagyobb szabású Európában megrendezett légi harcászati gyakorlaton, az úgynevezett NATO Air Meet, NAM repülőtalálkozón. Ezúttal Lengyelország vállalta el a házigazda szerepét, elsőként a belépettek közül. A Poznan-Krzesiny katonai repülőtérre pedig azért esett a választás, mert itt végezték el az elmúlt évben a szükséges infrastrukturális beruházásokat. Nem mellékes, hogy a lengyel légierő itt állomásozó, jelenleg még MiG-21-essel repülő százada kapja meg 2006-tól az idén megrendelt F-16osokat is.

Fotó:www.nam03.comMagyarországot Salla István alezredes parancsnoksága alatt negyvenfős kontingens, két éles és egy tartalék MiG-29-es vadászgép és egy An-26-os szállítógép képviseli. Szeptember 5-én érkeztek és kétheti munka után pénteken térnek vissza kecskeméti és szolnoki bázisaikra, illetve Veszprémbe, a légierő parancsnokságára. A NAM tulajdonképpen az első komoly, harcászati értelemben is számottevő megmérettetés számunkra- mondja Gárdus Tibor alezredes a kecskeméti vadászrepülők harci alkalmazási főtisztje. Szavaiból kiderül, hogy hosszú út vezetett idáig, kezdve a katonák nyelvi kurzusain, NATO kanadai repülőiskoláján történő pilóta utóképzésen át a májusi Ample Train gyakorlatig- ez utóbbi lengyelországi részvétel egyfajta főpróbája volt.

Fotó:www.nam03.com

Fotó:www.nam03.comA gyakorlat minden napján két magyar pilóta indul bevetésre egy szövetséges csapásmérő hullám részeként, hasonló rend szerint, ahogy az 1999-ben Jugoszlávia felett történt, vagy bármikor, amikor NATO légiereje hadba száll. Az akár két-három tucatnyi gépet is magába foglaló "kék" kötelék tagjai másik feléből összeállt "vörösökkel" ütköznek meg.

Fotó:www.nam03.com

Fotó:www.nam03.comA "Titán hívójelü magyar géppár számára azonban nemcsak a feladatok végrehajtása - szabványos rádióforgalmazás, kijelölt útvonal pontos és időzített lerepülése, esetleg harc- jelent kihívást. Az általuk korábban elsajátított módszerekkel szemben itt hosszas, többórás tervezés és eligazítás előzi meg a bevetéseket, majd azokat hasonló hosszúságú számítástechnikával bőségesen támogatott kiértékelés követi: A gyakorlaton részt vevő hat vadászpilótát épp ezért annak figyelembe vételével választották ki, hogy közülük többen részt vettek, a NATO kanadai repülőiskolájának kurzusán melyen már elsajátították ezt a filozófiát és annak gyakorlati alkalmazását is. A Kanadából nemrég hazatért Lénárt András százados és kísérője, Asztalos "Sztali” István őrnagy repülés előtti eligazításán is angol szakkifejezések és NATO-standard rövidítések röpködnek. A százados filctollal apró nyilakat rajzol a müanyag táblára, tisztázva a manőverezést arra az esetre, ha "ellenséges" géppel akadnának össze, majd a bevetés végcéljaként egy szót emel - ki: survive, azaz túlélés. Véletlen egybeesés de ugyanez a magyar harcászati légierő kortárs kulcsszava is, miután az elmúlt másfél évtizedben a politika három repülőezredből két századra redukálta erejét- jegyezhetnénk meg.

A részvétel technikai biztosítása talán még a pilóták képzettségi szintjénél is kritikusabbnak bizonyult, Horváth János alezredes, a kecskeméti MiG-ek müszaki főnökének irányításával három müszakban folyt a munka, hogy a NAM-ra három gép kijuthasson, miközben otthon sem szünetelnek a repülések és a készültségi szolgálat.

Minden emberi igyekezet és teljesítmény ellenére a magyar szereplésnek persze korlátot szabnak a technika sajátosságai, pontosabban az; hogy a MiG-29-esek immár tízéves hazai pályafutása során a politikai döntéshozatal elodázta megfelelő - akár minimális - korszerüsítésüket. Ezúttal ugyan sikerült korszerü müholdas navigációs berendezést (GPS) a gépekbe szerelni - mely nélkül a részvétel szóba sem jöhetett volna -, de még mindig hiányoznak olyan fedélzeti adatrögzítők, amelyekkel nagy pontossággal visszajátszhatók a levegőben történtek. Így levonhatók lennének a tanulságok, s a repülésre költött adófizetői milliók egyetlen, fillérje se veszne kárba. A gyakorlaton résztvevők ehhez hozzáteszik: az sem mellékes szempont, hogy a magyar pilóták bizonyítani is tudják, ha a gyakorlat során „lelőttek” valakit, hiszen a kiértékelés során szóbeli beszámolójuk nem számít objektív forrásnak.