Olasz gyártású amcsi sólyom, héberül plasztikázva

A doboz vizit után kiderült, hogy az olaszok bőven hagytak nekünk is munkát. Néhol beszívódást is találtam az én példányomon, melyet tömítőpasztával tüntettem el. Csakúgy, mint az itt-ott előforduló kilökőtüske nyomokat. A makett felületén vésett vonalak jelzik a paneleket, sajnos nem mindenütt jó helyen. A vastagságukon felületpolírozással segítettem, valamint a helyenként jelentkező szemcsésedésen is. Nagyon sok képet szereztem be és néztem át ahhoz, hogy megépíthessem a gyártó által elnagyolt részeket. Így a kabin, a futók az aknákkal, a hajtómükiömlő, a panelvonalak helyes elhelyezkedése és a festés árnyalatai.

Az építést a kabinteknővel kezdtem, mindjárt kipótolva kétoldalt, ahol rések voltak. A már említett fotók alapján elkészítettem a kabinfalak merevítőit és az ezeken lévő „kütyüket” (térképtáskák, csatlakozók, stb.) Az oldalkonzolokon pótoltam a hiányzó kapcsolótáblákat, valamint baloldalra a gázkart, jobbra a joystick „botot”. Új müszerfalakat, árnyékoló lemezeket készítettem vajkrémes doboztetőből, ragasztó tubusból, floppy lemezből, majd – akryl festéket használva - szürke árnyalatokkal lefestettem az egészet. A doboz katapultüléseit is feljavítottam, a már említett anyagokkal. Sötétszürkével festettem, majd ezt világosítva szárazecseteltem mindenhol. Papírzsepiből üléspárnát, ólomfóliából hevedereket vágtam. Az elkészült kabint beragasztottam a felső törzsfélbe – az ülések nélkül - majd alaposan maszkoltam vizes papírzsepivel és Tesa festőszalaggal. A két törzsfél összeragasztása nem volt problémamentes, az apróbb rések eltüntetése több napot vett igénybe. Különösen az előrenyúló szárnytőrészen, a szárnyvégek alsó felületén, a hajtómükiömlőnél. A legtöbbet viszont az új gerinc elem csatlakozásánál kellett tömíteni, csiszolni. (Legalábbis ekkor úgy tünt!) 

Amikor a levegő beömlőt kezdtem építeni, derült ki, hogy a neheze még hátra van! Nem volt egyszerü a törzsre illeszteni, hiszen néhol milliméteres rések tátongtak. Jöhetett a tömítőpaszta csiszolás, több rétegben és napban. Miután ez a fáradtságos és egyáltalán nem népszerü feladat végére értem, majdnem elment a kedvem a folytatástól! De nem azért kezdtem el, hogy egy rakás müanyag darabot csiszolgassak pár héten keresztül! Ígyhát az elcsiszolt paneleket a fotók alapján újrakarcoltam. Az új gerincen viszont teljesen más rajzolatot kellett bekarcolni, mint ami volt. Az orrkúp csatlakozást is korrigálni kellett, valamint némi ólmot ragasztani bele, nehogy leüljön a gép a farára. Azok a bizonyos fotók nagy segítségemre voltak a futók és aknáik részletezésénél is. Az orrfutóakna négyszögletes gerendáit „szeletelt” radírból, a különféle kábeleket többféle drótból készítettem. A főfutó aknákban is volt tennivaló bőven, hiszen üresen tátongtak. Néhány hét bíbelődés után kezdett F-16-os futóaknára hasonlítani a két mélyedés. A futószárakat is felkábeleztem, az aknaajtókra zsanérok is kerültek, az elülsőre reflektorok is, átlátszó vonalzódarabból. A kerekeket kicsit leültettem – forró vizes edényben-, hiszen fel akartam fegyverezni sólymomat.

Fényes fehérrel lefújtam az aknákat, az ajtók belsejét, a futószárakat és a keréktárcsákat. Teljes száradás után aprólékos kábelfestés következett, melynek a végén maszkoltam a futóházakat. Közben a fegyvereket is lefújtam, majd száradás után maradék matricákból feliratok kerültek rájuk. A hajtómü kiömlő szirmait körbekarcoltam, néhány hiányzó gyürükarcolattal együtt. A GSF belseje szikefóliából egy régi felhúzós óra fogaskerekének a segítségével lett élethübb. A kabintető kinyomó hidraulika és a pitotcsövek injekciós türe, a rakéta szárnyak vajkrémes doboztető anyagára lettek cserélve. Részleteztem a fegyvertartó konzolokat és az indítósíneket is. Több hónapos munka után, enyhén alkoholos papírzsepivel áttöröltem a teljes felületet, megszabadítva makettemet az ujjlenyomatoktól. A festés megkezdése előtt sokat tanulmányoztam fotóimat, hogyan koszolódnak, fakulnak az izraeli gépek. Úgy döntöttem, hogy egy fakult, de nem túl koszos külsőt adok gépemnek. A színeket szintén a fotók alapján kevertem, Gunze és DEKA akrylokból. A színek felfújási sorrendje homok, zöld, barna és legvégül a kékesszürke volt. Maszkoló szalagot csak az orrkúpnál, a hajtómü kiömlőnél, valamint az alsó és felső színek találkozásánál használtam. A felső színeket fakítottam világosítottam a panelek belseje felé, a függőleges részeken kevésbé, míg a vízszintes felületeken jobban. Néhány panelt szándékosan nem világosítottam, a kabintetőkerettel együtt.

A színek felfújása után egy réteg fényes lakk következett, hogy jobban tapadjanak a matricák. Felhelyezésük nem jelentett problémát, talán csak a függőleges vezérsíkon lévő sólyommal kellett több időt tölteni. (Utólag szereztem tudomást arról, hogy az eredeti gépeken ez a motívum nem fehér, hanem homok színü mostanság. Lehet, hogy amikor italeriék látták, még fehér volt.) A matricák felhelyezése után, a végletekig felhígított revell szürkékkel befuttattam a panelvonalakat, majd vékony rétegben matt lakkot fújtam a gépre. A lakk száradása után pasztellkrétaporral enyhén koszoltam, miután félfényes és matt lakkokkal beállítottam makettem fényét. Az F-16-os gépek kabintetejére belülről aranyat gőzölögtetnek egy különleges eljárással, hogy csökkentsék a radar észlelhetőséget. Ettől tünik kicsit olyan „füstösnek” a Falconok „üvege”. Előfordul azonban, hogy –talán nagyjavítások után- nem minden esetben tesznek színezett üveget oda, ahol az volt. Például, hogy egy kétszemélyes gép kabintetejének első és hátsó része nem egyforma színü. A lényeg, hogy én is egy ilyen különlegességet álmodtam meg a gépemre. A kabintető elülső részét lefújtam két vékony rétegben, Gunze narancssárga átlátszó üvegfestékkel. A hatás ebben a méretarányban szerintem megfelelő.

A végszerelés során leszedtem a maszkokat, helyükre kerültek a futók, az akna ajtók, a katapultok, a kabintető, a fegyverek a konzolokkal és a hajtómükiömlő. Húzott szálakból töltéskisütőket készítettem, a földi biztosítékokhoz pedig Remove Before Flight (repülés előtt eltávolítani) zászlócskákat tettem. Az immár elkészült gépet, festett tükörből készült talapzatra helyeztem és így foglalta el helyét a vitrinemben.