Ki gépen száll fölébe, annak valóban a térkép a táj, de nem gondolnám, hogy bárki is Radnóti Miklós egykori lakóhelyét kutatta volna a világ egyetlen, még üzemképes Li–2-es típusú szállító repülőgép ablakain kifelé bámulva. Sokkal inkább szemlélhette a parányi színes foltokból álló tömeget, a közeli Székesfehérvárt, vagy éppen a végtelen kék eget. Azonban ez a történet, miként a felszállás is, még a földön kezdődik. Ezúttal a börgöndi repülőtéren...
„Szeretnél katona lenni?” – lép oda egy „orrig beöltözött” katona a repülőgépmodelleket nézegető kisfiúhoz. A gyerek felpillant, végigméri a hatalmas ember tereptarka öltözékét, majd kicsit hátralép, látva a kezében a fegyvert. Elbizonytalanodik. „Épp felvétel van ugyanis” – folytatja nyájasan az egyenruhás.
„Ebben a melegben…?!” – kérdez vissza némi tünődést követően a gyerek, aki egy szál sapkában és pólóban is izzad. „Bírni kell” – érkezik a katonás felelet. A gyerkőc láthatóan elbizonytalanodik, aztán kivágja magát, az égre pillant. „Odanézz!” – kiállt fel.
Fenn épp három, magyar gyártmányú, kecses, ultrakönnyü Apolló Fox repül kötelékben. A felfelé áramló meleg levegő ugyan komolyan billegteti a hosszú szárnyakat, csakhogy a repülőgép-vezetőket ez sem zavarja, roppant precízen hajtják végre különféle figuráikat. „Kár, hogy a JAK–-52-es ma nem repül” – pillant mellettem valaki sóvárogva a börgöndi repülőtér betonján pihenő katonai gépre, amelyik azért a földön is meglehetősen érdekes látvány.
„Ha az ember mindent látni akar, úgy kéne tudnia forgatni a fejét, mint a bagolynak” – magyarázza tovább a férfi családjának, ők azonban abszolút nem rá figyelnek. Gyermekei egyrészt a második világháborús amerikai katonai terepjárót, másrészt a 21. századi amerikai hot-dog árust szemlélik (a kettő stílusosan nagyon közel települt egymáshoz), felesége pedig azt, ahogyan az 1927-ben tervezett, sötétzöld festésü Polikarpov (Po–2) a földközelben repül, viszonylag lassan, ám magabiztosan. Régen állítólag egész női alakulat, a híres Boszorkány-század repült és bombázott sikeresen ezzel a típussal, amit most a Magyar Tartalékosok Szövetsége (Matasz) második világháborús katonai hagyományőrzői próbálnak ártalmatlanná tenni a területen felállított Bofors légvédelmi gépágyúval.
Mindez persze csak imitáció, bár az ágyú hangja és fényjelensége igencsak valóságosnak hat. Ráadásul ebben az aszályos időben nagyon vigyázni kell a tüzzel és a lángokkal – főleg a repülőtéren. Kivéve persze, ha rendelkezésünkre áll a HA-BCL lajstromszámú, többszörösen átalakított Mi–2-es helikopter. Ez a gép ugyanis – a világon egyedülállóan – képes arra, hogy rövid idő alatt egytonnányi vizet tartályába véve a levegőből mérnöki precizitással fékezze meg a lángokat. Így persze könnyü a tüz ellen harcolni…
De vajon hogyan lehet valójában is a „harcosok”, a katonák közé lépni? A toborzópontnál folyamatosan magyarázzák az érdeklődőknek a szerződéses és az önkéntes tartalékos katonává válás lehetőségeit és annak pontos folyamatát. Lövész, tüzszerész, helikoptervezető – mindenki más szeretne lenni.
Jártunk már a földön, néztünk már az égbe, nem maradt más hátra, mint maga a repülés, mégpedig valóban legendás szárnyakon. Azt hiszem, hogy a Li–2-es és társai talán fénykorukban nem fordultak annyiszor, mint most, a 17. Börgöndi Repülőnapon…
Fotó: Galovtsik Gábor
Újabb mérföldkövet jelentő esemény a Magyar Légierőnél: 2024. szeptember 5-én, csütörtökön, megérkezett végleges állomáshelyére, az MH. vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandárhoz, a Magyar Légierő első KC-390-es szállító repülőgépe. Helyszíni beszámolónk!
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.