Vagyunk egy páran – na jó sokan, nagyon sokan – akik rajongunk a repülésért, szeretjük a kerozin „illatát”, szeretjük testközelből szemlélni a repülőgépeket. A dolognak egy „hátulütője” van, nem juthatunk el mindenhová, hogy hódolhassunk szenvedélyünknek. Ezúttal – ha csak virtuálisan is – de részt veszünk egy „press tour”-on, csatlakozunk orosz bloggerekhez és újságírókhoz. Uticélunk a Rjazanyban található 43. harci alkalmazási és kiképző központ.
A „press tour”-t – bármilyen lehetetlenül is hangzik – az orosz védelmi minisztérium sajtó klubja, illetve Bibko Vaszilij Vlagyimirovics ezredes szervezte.
A katonai bázis előtt egy ismerős, a légierő Tu-16 típusú bombázó repülőgép köszöntött bennünket. Az ismerkedést a tiszti étkezdében kezdtük, ami nagyon jól jött, hiszen megéheztünk. Jól főznek és több féle étel közül lehet választani.
Ebéd után következhettek a látnivalók a múzeumban, ahol rengeteg ritka fénykép, dokumentum és tárgy került kiállításra, köztük Iljusin egyenruhája, a Tu-16 típusú bombázó müszerfala, de látható egy légi utántöltéskor alkalmazott kosár is. Az első ilyen szerkezetek nagyon nehezek voltak, előfordult, hogy légi utántöltés végrehajtása közben komolyan megrongálták a repülőgépet. Kiállításra került Oroszország Hőse, V. S. Oszkin alezredes sisakja, aki meghibásodott repülőgépét saját élete feláldozásával kifordította lakóházak fölül.
Nílt nap a repülőtéren
A tárlók után a szabadtéri rész, a repülőgépek állóhelye felé vettük az irányt. Itt rögtön egy olyan legendával szembesültünk, mint az M-4, a világ első sugárhajtású nehéz stratégiai bombázó repülőgépe. A típus a fel- és leszállások végrehajtása közben nagyon „fogékony” volt a meghibásodásokra. Az üzemeltetés során a gépek mintegy egyharmada megsemmisült, aminek oka az volt, hogy a gép könnyen oldalára borult széllökés esetén, mivel a szárnyak alacsonyan helyezkedtek el. A gépek között látható volt még a Tu-95 típus, a Tu-22 több modifikációja, a Tu-16-os, a Tu-134 kiképző repülőgép, a a Mjasziscsev VM-T repülőgép, amely a Buran ürrepülőgépet is szállította.
A múzeum után az indítózónába sétáltunk, ahol több gépet is repülésre készítettek elő. Rendszeresen hajtanak végre a bombázók kiképzési repüléseket, hetente minimum három alkalommal. A repülés során először a bombázók emelkedtek a levegőbe, majd a szállítógépek következtek, amelyek az „afgán megközelítést és leszállást” gyakorolták. … és a végére megérkezett egy A-50 típusú légtérellenőrző repülőgép is.
Ezzel a repülőtér látogatás véget is ért számunkra, azonban mielőtt utunkra engedtek volna bennünket még egy finom vacsorára is vendégül látták a csoportot.
Mit lehet még mondani? A légierő – csodálatos!
Fotók: Maxim Grabilin
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
dddddd
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Mi történt azon a napon? Ha a Nap egy bizonyos szögből sütött a kecskeméti légibázis betonjára, sokáig egy ezüstös csík emlékeztetett a 2008. április 17-i repülésre.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.