Szuperszonikus dervisek

Így például, hogy csak a leghíresebbeket említsem, a "korelnökkel", a US Navy 57 éves Blue Angels századával, vagy a USAF - idén 50 esztendős - Thunderbirds-ével, melyek féltucat F/A-18-assal illetve F-16C-vel kötelékeznek. Vagy akár a svájciak Patrouille Suisse formációjával, melynek pilótái kilenc éve szintén F-5-ösökbe ültek át. De a típus korszerübb, E "Tiger II" jelzésü változatából ők is, szokványos módon hat db-bal repülnek. Mivel a "Török Csillagok" bemutatóinak több mint 90 százaléka hazai közönség előtt zajlik, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy öt évvel ezelőtt Kecskeméten láthattuk és hallhattuk(!) müsorukat.

Noha még a sugárhajtású gyakorlógépekkel repülő, katonai bemutató csoportok fenntartása is felettébb drága mulatság - különösen az egyre zsugorodó honvédelmi költségvetések számainak tükrében - mégis ideális eszközei annak, hogy képviseljék az adott légierőket az odahaza, és az országokat a külföldön szervezett, nagyszabású rendezvényeken. A gyakran százezres publikumot vonzó repülőnapokon egyfelől a közönség bizalma szilárdul meg fegyveres erőikben, látván azok fegyelmét, hatékonyságát, nagyfokú szakmai tudását. Másfelől ezek az események arra is jók, hogy megerősítsék az összetartozás érzését a fegyveres erők tagjaiban. Az sem mellékes, hogy egy-egy jól sikerült bemutató milyen pozitív hatással van a toborzási programokra. Ezek lebegtek a török légierő vezérkari főnökének szemei előtt, mikor 1992 novemberében elhatározta a kötelék létrehozását. Első lépésként az Anatólia tartománybeli Konyában levő, hármas számú légitámaszpont 132. harcászati kiképzőszázadától a négy legjobb F-5-ös oktatót Kanadába, Olaszországba és Nagy-Britanniába küldte tapasztalatszerzésre. Akik a világhíru Snowbirds, a Frecce Tricolori és a Red Arrows kötelékek háza táján megfigyeltek összegzése után, végül hozzáláttak a tényleges munkának. Közben - 1993 januárjában - adták hivatalosan a "Török Csillagok" nevet a tulajdonképpen még nem is létező formációnak. A további pilóták kiválasztását követően, nyár elején kezdték el a gyakorlást. Melynek gyümölcsét - saját légierejük hétgépes, impozáns kötelékét - a török közönség első ízben 1994. október 5-én, a Diyarbakir légibázison megrendezett állami ünnepség keretében láthatta. Következő évben mutatkoztak be külföldön. A belgiumi szereplés tapasztalatait figyelembe véve csiszolták tovább programjukat. Az első, igazán nagy megmérettetésre 1997-ben került sor a fairfordi RIAT idején. Új müsorukról, melyet végleges formájában az előző év során gyakoroltak be, a Red Arrows vezére is elismerően nyilatkozott. A "Turkish Stars" néven közismertté lett kötelék - mindössze öt évvel az első parancs kiadását követően(!) - az európai airshow-k elismert és szívesen látott szereplőjévé küzdötte fel magát. Ebben múlhatatlanok az érdemei Orhan Tamer őrnagynak, a csoport első kommentátorának, akiből egyes vélemények szerint az isztambuli bazár legjobb vásári kikiáltója lehetett volna. Mulatságos angolsággal előadott, jópofa bemondásaival olyankor is ébren tartotta a közönség figyelmét, mikor a levegőben éppenséggel kevés említésre méltó dolog történt. Odahaza azzal honorálták a csoport nemzetközi sikerét, hogy november 1-jétől a "Török Csillagok" kötelék 134-es számmal, önálló század státust kapott a konyai bázison. A 12 pilótából, müsorvezetőből és mintegy 30 szerelőből álló csapat 1998-ban nemcsak Angliába, hanem - Izrael és Franciaország után - hazánkba is eljutott. Kiderült, hogy az őrnagy héberül, franciául és persze magyarul is, ugyanúgy képes magával ragadni a közönséget. 2000-ben viszont már másik kommentátorral jelentek meg Zeltwegben. El lehet mondani, hogy amennyivel profibb lett légi szereplésük, legalább annyival halványult a müsorvezetés. 2001-ben, a török légierő létrehozásának 90. évfordulóján, speciális ajándékként - és Európában elsőként - megkapták saját, "különbejáratú" szállítógépüket. Ez a C-130 Hercules természetesen századuk színeiben pompázik.

Hasonlóan más kötelékekhez, a "Török Csillagok"-nál is szükséges kiválasztani és kiképezni új pilótákat. Ahhoz, hogy valaki eséllyel jelentkezhessen, rendelkeznie kell legalább 300 óra repült idővel az NF-5 A/B Freedom Fighteren, vagy összesen 800 órányi, más típusokon szerzett repülési tapasztalattal. Kötelékvezéri posztról csak olyan álmodhat, aki legalább 800 órát repült az NF-5-tel, vagy 2000-et más típusokkal. Minthogy a "Török Csillagok" a 132-es harcászati és a 133-as F-16-os típusátképző századok támaszpontjára települtek, a válogató bizottságnak viszonylag könnyü a dolga a megfelelő emberek kiszemelésénél. Ám az kevés a dicsőséghez, ha valaki csak kiválóan repül. Hiszen a század tagjai - akár otthon, akár külföldön - rengeteget foglalkoznak, találkoznak a közönséggel is. Ezért a válogatás folyamán a jelöltek személyiségét, erre való alkalmasságát úgyszintén górcső alá veszik. Ha valaki bekerül a csapatba, azt egy éves intenzív kiképzésnek vetik alá, melynek nyilvánvaló célja a szoros kötelékrepülés tökéletes elsajátítása. Az alapoknál, vagyis a géppárnál kezdik, és lépésről lépésre nehezítik a feladatokat. Ennek során az új pilóták napi két felszállást hajtanak végre. Amit minden alkalommal a század oktatói értékelnek. A látványos légi balettre készülők és a kötelék vörös repülőöltözetét már régebben magukra öltöttek egyike sem felejtheti el a harcászati ismereteket. A frissentartás érdekében rendszeresen részt vesznek a 132-es és a 133-as századok légiharcgyakorlatain, valamint légi és földi célpontok leküzdésére irányuló lövészetein.

A kötelék vezére Ahmet Civelek őrnagy, aki a maga 4500 órájával hazája legtapasztaltabb kötelék-mürepülőjének számít. A formáció, az időjárástól és a helyszíntől függően, kétféle programmal állhat elő, melyet négy, illetve hét géppel hajtanak végre. A "jóidős" show alapja a hét gépes delta alakzat, melyre méltán büszkék, és ami egyben a század védjegye is. A 25 perces müsorban 20 féle alakzatváltás figyelhető meg. Ezek egy részét - így a rombuszt vagy a lépcsőt - a vezér négygépes raja mutatja be. A másikat meg a müsort pergőbbé tevő, 1+2 különváló NF-5-ös. Ez a három gép először együtt marad, de csak azért, hogy meghökkentő szétválásával rémisztgesse a közönséget. Aztán szólógép orsóival, lassú és gyors áthúzásaival, a géppár pedig "szendvicsnek" nevezett tükörrepülésével és életveszélyesnek ható szemberepüléseivel arat mindig megérdemelt sikert. A bemutatók végére újból összeállt köteléktől - látványos fináléképpen -, a rózsa látható.

A század repülőgépeiről

Hollandia a ’80-as években állította hadrendbe az F-16A-kat és B-ket. Az emiatt feleslegessé vált - különben a Canadair cég által gyártott - Northrop NF-5A/B Freedom Fighterekből Törökország 1989-ben 60 db-ot kapott. 34-et repülőképes állapotban. Az eredeti, USA-ból származó F-5A-nál a törökök a kanadai verziót első perctől fogva jobban kedvelték intenzívebb gyorsulást biztosító, erősebb hajtómüvei, továbbá a kis sebességü manőverezőképességet fokozó orrsegédszárnya miatt. A "Török Csillagok" választása szintén ezért esett erre a változatra. A gépek orrába épített fedélzeti gépágyúkat eltávolították. A látványos vörös és fehér füst képzéséhez szükséges festett, illetve tiszta gázolajat a szárnyvégtartályokba töltik. Ahonnan az anyag a szárnyakon átvezetett, hosszú csőrendszeren keresztül jut el a fúvócsőhöz. A török nemzeti színeket megjelenítő, látványos festésü sárkány hasán látható stilizált sas a valaha Közép-Anatóliában élt szeldzsukok címerállata volt. A gépek orr-részén, emlékeztetve a kötelék korábbi tagjaira e pilóták neve is olvasható. A század állományában a tíz db együléses NF-5A-n kívül két db kétüléses NF-5B is van, melyeket az új tagok kiképzése mellett - szükség esetén, tartalékként - még a show-kon is szerepeltethetnek. A típus terhelése mürepüléskor -3,5 és +7,33 G értékek között korlátozott. A tervek szerint 2008-ig repülnek az NF-5-ösökkel, melyeket akkor az F-16C Fighting Falcon Block 30-as változatának példányai váltják fel. Ezek manapság még a légierő elsővonalbeli, harcászati századainak gerincét alkotják. Lecserélésük folyamatosan történik a korszerübb Block 50-esekre.

A teljes cikk az Aranysas magazin júniusi számában olvasható!