Emlékezés Jutaspusztán

A tragédia helyszínén 1991 óta harangláb emlékeztett a több mint hatvan éve történt eseményekre. Itt találkoznak évente az aktív és veterán pilóták, ejtőernyősök. Emlékeznek a tragédiára, ahol a magyar katonai ejtőernyőzés megalapítója Vitéz Bertalan Árpád őrnagy és tizenhét társa vesztette életét. A szerencsétlenség okai a mai napig nem tisztázódtak. Több körülmény játszott, játszhatott össze, ami a pápai ejtőernyősök első harci bevetésének napját fekete keretes emléknappá tette.

Az időjárás nem volt kegyes 1941-ben. Április elején még méteres hó volt a környéken. Ennek köszönhetően nem Pápáról, hanem Veszprémből kellett teljes terheléssel felszállni a négy Savoyának. A fegyverzettel, lőszerrel feltöltött gépek egyenként indultak. A vezérgép fedélzeten volt Bertalan őrnagy is, aki a HM tiltása ellenére is elkísérte „fiait” az első bevetésre. Az E-102 jelü gép indult elsőként, 1000 méteres gurulás után folytatta volna emelkedését kb. 100 méterig. A tragédia ekkor következett be. A repülő néhány billegés után a balszárnyára dőlt majd orra bukott. A becsapódás következtében az üzemanyaggal és lőszerrel feltöltött repülőgép kigyulladt. A lángok pillanatok alatt törtek előre a gép fedélzetén, megakadályozva a menekülést. A néhány túlélő az ütközéskor zuhant ki a gépből. A repülőtéren tartózkodók megpróbáltak segíteni, de a fáklyaként égő gép közelében nem lehetett megmaradni. A pokoli tüzből tizenegyen menekültek meg, de hárman belehaltak égési sérüléseikbe. A bevetést leállították, de két óra múlva levegőbe emelkedett a három Savoya.

Idén április 13-án ismét emlékeztek Jutaspusztán a múltra. A repülőgép-vezető és ejtőernyős társadalom öregjei, fiataljai jöttek tisztelegni a tragédiát szenvedett bajtársak emlékének. A jelenkor nevében Sági János dandártábornok, a légierő parancsnok első helyettese emlékezett a hatvankét évvel ezelőtt történtekről.

Ünnepi beszéde után Veszprém irányából egy Mi-17 típusú helikopter tünt fel a légtérben. Hagyomány, hogy ezen a napon ejtőernyős ugrással tisztelegnek a jelen katonai ejtőernyősei elődeiknek. Az időjárás most kegyes volt. Több év kihagyás után ugrásra alkalmas időt hozott ez a hétvége. A Magyar Légierő kecskeméti, szolnoki és szentkirályszabadjai ejtőernyősei tisztelgő ugrásukkal emelték az ünnepség fényét. A tizennégy ejtőernyő tánca az égen megdobbantotta a veterán ejtőernyősök szívét. Emlékeztek fiatalságukra, pályájukra, társaikra.

Az ugrás után a lélek harang hangjára Sági János tábornok helyezte el a Magyar Légierő koszorúját. A légierő színeiből összekötött virágok mellé civil egyesületek, veterán és aktív ejtőernyősök valamint hagyományörző katonák helyezték el az emlékezés virágait.

Ez a nap az emlékezésé volt. Emlékezés a magyar katonai ejtőernyőzés első hősi halottaira.

Akikért a harang szólt:

Bertalan Árpád őrnagy, Horváth Gula szakaszvezető, Kerekes Imre szakaszvezető, Koscsó Lajos tizedes, Németh János örvezető, Szabó György örvezető, Auth Károly örvezető, Molnár András örvezető, Pados Géza honvéd, Fejes József honvéd, Pomázi Imre honvéd, Radványi Mihály honvéd, Horváth Mihály honvéd, Varga Gyula honvéd, Czakó Mihály honvéd, Sándor Sándor honvéd, Pénz Tivadar honvéd, Csepzán Lajos honvéd ejtőernyősök és Kelemen Károly százados, Bene László főhadnagy, Petri János örmester és Döbör János szakaszvezető repülősök.