Sítábor-bevetés

Tápászkodni próbált estéből (felsőteste szemben az érkező forgalommal), amikor látómezőmben nagy sebességgel megjelent egy síző egyenesen és elkerülhetetlenül száguldva feléje. Fékezni próbált (pánikos elestében viszont sikertelenül), és zúgott páros léccel egyenesen a fiú fejébe, majd hatalmas csattanás után 20-30 méterrel lejjebb landolt. Azonnal lecsatoltam, odarohantam a fiúhoz, akinek a traumától leállt a légzése (kéz és fejremegés, nyögve a légszomjtól, szemei koordinálatlanul forogva). És ilyenkor mit lehet tenni vajon? Pánik!?! Viszont emlékeztem egy közúti balesetre, ahol egy doki hasonló dolgot kezelt. Mint kiderült a tettes egy Cseh-vitéz, mire odaért a fiú feje már lehanyatlott. Nyaki ütőerén volt még egy-egy dobbanása. A szájzára miatt viszont képtelenség volt a szájába benyúlni, és nyelvét eltolni, hogy legalább egy slukkot kapjon.(Ilyenkor valami félelmetes elemi erő görcsösen tartja zártan a szájat miközben a nyelv, szinte beékelődik eltorlaszolva a levegő útját a tüdőbe). Végül síbottal sikerült felfeszegetni a száját, és rést csinálni mutatóujjal a nyelve mellett az első hörgős levegővételecskének, minek utána egyre több és több éltetőerő jutott be és kezdett rendesen lélegezni. Na, eddig OK!

Az egyik menetnél együtt mentem fel a lifttel, azokkal a (mint kiderült dán) diáklányokkal, akiket a mentőnél láttam és hozzátartozónak sejtettem. Megkérdeztem őket, azt válaszolták a fiú elcsámborgott és talán fának ütközött.

Az esetet elmeséltük a helybeli síoktatónknak(a cseh hadsereg síbajnoka, Pavel) aki jól félreértve a történteket nemigen érdeklődött a közeli városka kórházában kérésemre a fiú hogyléte felől, azt hitte én voltam a tettes. Végül a hazautazásunk előtti napon megtaláltam a kórházi részleget, azt mondták három nappal az eset után a fiú, saját lábán arccsont töréssel elbattyogott. Wow! Bevallom boldog voltam.

Nem untatásképpen. Pár szót ezekről a túrákról. Repülőorvosi előírás szerint, a vadászpilótáknak három hetet kell ezer méter feletti magasságú hegyek között eltölteni, hogy szervezetünk regenerálódjon, a munkavégzésünk során felgyülemlett bajságokat magunk mögött hagyjuk. (Ezért néhányan közülünk igen száguldozva igyekszenek jól maguk mögött hagyni a �bajt�).

Lényege, hogy azokban a magashegyi körülményekben erős fizikai megterhelés mellett, miközben ugye oxigénszegényebb a levegő, nő az ANAEROB(légszomj tűrő) kapacitása az embernek, ergo repülés közben elengedhetetlen az ilyenfajta közegbéli melónk megfelelő helytállással.

Maga a környék. Nem annyira ismert a magyar turisták számára. A falucska, BEDRZIHOV (másik nevén SPINDLERUV MLIN) Prágától 010 fokra és 90 km-re fekszik a SZUDÉTÁK ölében (odafelé félúton JICSIN a rejtekadó erdejével Rumcájsz, Manka és Csibészke kedves mesealakok emlékével) közvetlen a lengyel-német határnál különös klimájával, ugyanis rendszerint egész májusig alkalmas pályarendszere sízésre. Közepén kettészeli az ELBA, még csak patakocska formájában. Ott ered. Lakossága talán 1-2 tucat lehet, erre utal picinysége, de elég PUB-ba tudsz betérni egy jó pofa PILSNER URQUELL-re, GAMBRINUS-ra, netán BECHEROVKA-ra. A környék vörösgránit ásványáról híres, csodásan tündöklő ékszerekbe foglalva hozhatsz maradandó ajándékot kedvesednek.

Pályái a falucskából sugárirányban futnak körben fölfelé, némelyikekre átlehet csusszanni vagy neaggyisten válladon a léccel tán tíz perc gyalog. Áraiban messze olcsóbb az átlag európainál! Az üzem befejeztével a ratrakok egész éjjel simítják a pályákat melyek közül az egyik PIROS 6-tól 9-ig éjszaka is működik. Ezek mellett bőven van lehetőség más szolgáltatásokra is; szauna, fitness, uszi, masszázs, teke, squash stb.

Kárász Sanyi Bácsink. Ottani metropolita, csoportjaink idegenvezetője kirándulásaink alkalmával, a cseh hadsereg nyugállományú ezredese, doktori fokozattal(72 éves, sportfelméréseinken--a fenébe velük!--együtt futja bemelegitő köreinket), aki soha nem élt Magyarországon(!),csodás magyarossággal, felvidékies kiejtéssel tesz túl mindannyiónk história-tudásán(szégyenünkre), ami magyarságunk történelmét illeti, fehér bajsza alól csodás hangon zeng a KRASZNA-HORKA BÜSZKE VÁRA�búcsúestéink alkalmával.Isten éltesse Őt még nagyon sokáig!

Vezetésével prágai ottlétünk alkalmával mindig megkoszorúzzuk II.Rákóczi Ferenc középiskolai tanulmányai ódon épületének falán függő, két nyelven megirt emléktábláját.