Egy korszak véget ért!

Az 1920. április 22-én született Bakó István volt az utolsó túlélője az 1941. április 12-én, a veszprém-jutaspusztai repülőtéren lezuhant szállító-repülőgép katasztrófájának. A délvidéki müveletekre induló ejtőernyős harccsoport vezérgépe – fedélzetén az alakulat parancsnokával, vitéz Bertalan Árpád őrnaggyal – a felszállást követően az oldalára billent és a földbe csapódott. Az égő, felrobbanó roncsból csak négy ejtőernyősnek sikerült megmenekülnie. Köztük volt Bakó István is.

A háborút követően Bakó István (képünkön) erőt és fáradságot nem kímélve ápolta a magyar katonai ejtőernyőzés hőskorának és hőseinek emlékét. Lakóhelyén, Hajdúsámsonban a Petőfi Sándor Városi Könyvtár, Közmüvelési és Muzeális Intézmény ad helyet az általa összegyüjtött tárgyi emlékekből rendezett állandó kiállításnak. Aktív szervezője, résztvevője volt a veterán ejtőernyőzéssel, a második világháború harcaival és a magyar hősök napjával kapcsolatos megemlékezéseknek, emlékmüállításoknak.

Hajdúsámson díszpolgárává választották, és birtokolta az MH 34. Bercsényi László Különleges Müveleti Zászlóalj – a korábbi mélységi felderítő-zászlóalj – tiszteletbeli parancsnoka címet is.

Bakó István hamvainak július 19-i szétszórásán, Jutaspusztán a hajdúsámsoni református lelkész, Lovászi Krisztián, majd az ejtőernyősök, a repülők és a Vitézi Rend nevében vitéz Harmath Lajos búcsúzott el az egykori ejtőernyőstől. Felidézték életútját, áldozatos munkáját, a hősök emlékének megőrzéséért tett cselekedeteit.

Ezt követően Hajdúsámson polgármestere, Hamza Gábor folytatta a búcsúzást, majd a Honvédelmi Miniszter búcsúlevelét is felolvasták.  Végül Sándor Tamás ezredes, az MH 34. Különleges Müveleti Zászlóalj parancsnoka köszönt el alakulata tiszteletbeli parancsnokától.

A református áldást követően egy helikopterrel indult vitéz Bakó István az utolsó útjára. Hamvait – végakaratának megfelelően – az 1941-es katasztrófa emlékmüvének környékén szórták szét. Ott, ahol egyszer, a gondviseléstől vezérelve sikerült elkerülnie a halált.

A rendezvény végén a katona, az ejtőernyős, és a veterán szervezetek, valamint a magánszemélyek elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékmü talapzatán.

Egy hosszú és küzdelmes élet ért véget, egy történelmi korszak zárult le azzal, hogy az utolsó túlélőtől is búcsút vettek.